Van-e kiút?… romboló és fájdalmas hatása van annak, ahogyan mostanáig bántunk az emócióinkkal. A kislányoknak a mai napig nem szabad hangosnak, dühösnek, szemtelennek vagy vadnak lenniük. Az ideális kislány aranyos, szófogadó, kedves, szép és tiszta. Ami a nőknél a düh, az a férfiaknál a félelem. Egy kisfiút sem szeretnek vagy értékelnek a félelme miatt. A fiúknak bátornak, erősnek és merésznek kell lenniük, mert akkor fogják szeretni a szülei.

A túlérzékeny ember időnként olyan dolgokon is rágódik, amelyeken mások nagyvonalúan átsiklanak. Felmérések szerint napjainkban a lakosság 15-20 százaléka túl érzékenyen reagál külső és belső ingerekre: zajra, szagokra, fájdalomra, akár saját emlékeikre.

Senki nem lehet megmondhatója, hányszor hangozhatott el az emberiség történelme során, hogy „miért nem szerettem jobban, miért nem mutattam ki többször”? Hányan voltak, vagyunk és leszünk olyanok, akik az emlékezés napján nem, vagy nem csak az elhunytat, hanem saját kihagyott lehetőségeinket is siratjuk? Amikor szeretetünk millió jelét küldhettük volna felé, ám valami miatt mégsem tettük. Mert magyarázat és ok millió lehet, és ha valami lehetséges, hát meg is történik. Mindenféle álokok miatt felmentjük magunkat a szeretetnyilvánítás feladatának elvégzése alól. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez már akkor sem lehetséges, ha meg is akarnánk tenni. Mert az illető visszavonhatatlanul elment, itt hagyott bánatunkkal, önmarcangolásunkkal, szégyenérzetünkkel.

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy fontosnak érezzük magunkat a világban.
Ha szerencsés vagy, akkor a munkád, amivel a kenyeret keresed, egyben egy szenvedély is a számodra. Még ha a munkád talán nem is annyira kielégítő, de legalább lehetőséget biztosít arra, hogy kapcsolatban legyél a kollégáiddal, klienseiddel és más, azonos vagy hasonló szakterületen dolgozó kollégával. Ezen felül szakmai szervezetekhez is csatlakozhatsz, vagy egyéb kezdeményezésekben is részt vehetsz, hogy ezáltal bővítsd az ismerettségi körödet és azok számát, akikkel van közös alapod.

A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. Egyes pszichológusok, mint például John B. Watson, Robert Plutchik és Paul Ekman úgy vélik, hogy a félelem alap- vagy öröklött érzelmek közé tartozik. Ez a csoport magába foglal olyan érzelmeket, mint az öröm, a szomorúság és a harag. A félelmet meg kell különböztetni a hozzá kapcsolódó érzelmi szorongás állapotától, ami általában bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel. Továbbá a félelem kapcsolatban van a menekülési és az elkerülési viselkedéssel, míg a szorongás a veszélyek eredménye, melyeket kontrollálhatatlannak és elkerülhetetlennek érzékelünk.

Sok párkapcsolatot nehezít meg a rejtetten - vagy épp nyíltan - megjelenő féltékenység. Furcsa lehet, hogy ebben bárki hasznot találjon. Pedig mint, a régi mondás tartja: "Minden rosszban van valami jó." A féltékenység megnyilvánulási formája nagyon sokféle lehet, azok elemzése nem vezet eredményre. Érdemes inkább a mélyebb okokra, a mentális mozgatórugókra vetni egy pillantást. Mi lehet az oka, hogy egyeseknél nagyon erősen jelentkezik, másokban alig? S ha már megjelenik, fel lehet-e használni az önismeret mélyítésében? Ezekre a kérdésekre keressük közösen a választ...

Amikor a féltékenységről esik szó, a legtöbb ember arra gondol, hogy a nő féltékeny egy másik nőre, a férfi egy másik férfira. Pedig a féltékenység tágabb fogalom ennél. Az ember bárkire lehet féltékeny. Barátra, barátnőre, a szülőkre, a gyerekre. Sőt még a munkára is.

Olyan korszakot élünk, amelyben minden átalakulóban van, és új formát keres magának – írja a Nyitott Akadémia hírlevelében. Valamennyien látjuk, érezzük, hogy nagyon felgyorsultak körülöttünk az események, egyik napról a másikra változnak meg korábban magától értetődőnek tekintett dolgok is, és egyelőre legfeljebb sejtéseink lehetnek arról, hogy merrefelé tartunk.

A túlérzékeny (hiperszenzitív) embert úgy is jellemezhetnénk, mint aki allergiás az életre. Az ilyen személy (HSP) számára egy átlagos nap túlzottan megterhelő, fárasztó lehet. Még a legenyhébb hatások is, amelyek másokat meg sem érintenek, számára túl erősek lehetnek.