Olyan korszakot élünk, amelyben minden átalakulóban van, és új formát keres magának – írja a Nyitott Akadémia hírlevelében. Valamennyien látjuk, érezzük, hogy nagyon felgyorsultak körülöttünk az események, egyik napról a másikra változnak meg korábban magától értetődőnek tekintett dolgok is, és egyelőre legfeljebb sejtéseink lehetnek arról, hogy merrefelé tartunk.
Ez a helyzet érthető módon bizonytalansággal, szorongással tölt el bennünket, s ahogy az eddig szilárdnak hitt keretek leomlanak, sokszor úgy érezzük, nincs mibe kapaszkodnunk. Márpedig az ember egyik legalapvetőbb szükséglete a biztonság, s nem is lehet ép lélekkel élni, ha nincs valami fix pont, valami belső forrás, ahonnan szükség esetén erőt meríthetünk.
De valójában mit is jelent a belső biztonság? Az érzelmi biztonság? Ezzel a fogalommal napjainkban bajban vagyunk. Általában csak akkor érezzük biztonságban magunkat, ha a külső körülmények és események szintjén aktuálisan minden megerősít bennünket. Ha éppen pozitív visszajelzéseket kapunk a kapcsolatainkban és a munkánkban, ha rendezettek körülöttünk a viszonyok, a megszokott mederben zajlik a jelen és kiszámítható a jövő.
Sőt, néha még akkor se, mert közbeszól a szorongás, a félelem. Igen, most minden rendben van. De mi lesz, ha mindez egyik napról a másikra megváltozik? Ha holnap elveszítjük, ami ma még a miénk? Ha nem szeret már, aki ma szeret? Ha magunkra maradunk? Ha olyan helyzetbe kerülünk, amelyet nem tudunk megoldani, s kiderül, hogy nem is azok vagyunk, akiknek hittük magunkat? Akkor hova lesz a biztonság? S mit is kezdünk anélkül?
Soha nem volt olyan világos, mint éppen ma, hogy a külső körülmények bármikor megváltozhatnak, ha tehát ezekre építjük biztonságunkat, akkor egyik pillanatról a másikra kifosztottá és kétségbeesetté válhatunk. Az ilyen "biztonságot" bármikor el lehet venni tőlünk. Nevezhetjük-e akkor egyáltalán biztonságnak?
De ha nem nevezhetjük, akkor elképzelhető-e egyáltalán tartós belső biztonság? Valódi, kikezdhetetlen érzelmi biztonság?
A mi válaszunk az, hogy igen – csak nem úgy, ahogy ma képzeljük. A valódi biztonság ugyanis nem más, mint egy mély, spirituális belső meggyőződés arról, hogy jó, hogy vagyunk; szerethetőek vagyunk; az életünk feltétel nélkül értelmes, van célja és iránya; nem véletlenül történik velünk az, ami; a kihívásokat, a nehézségeket le tudjuk küzdeni; és az élet tartogat még jó dolgokat a számunkra.
Hangsúlyozzuk: a valódi biztonság nem mindennek az elméleti tudása vagy sejtése, közhelyszerű ismerete, hanem az erről való mély, belső meggyőződés. Ez pedig olyan erőt ad az embernek, amit a külső körülményektől sohasem várhat.
Aki megéli az érzelmi biztonságot, egészen más minőségű emberi kapcsolatokra lesz képes. Többé nem kell szeretet koldulnia; rettegnie, hogy megcsalják, elhagyják; aggódnia, hogy elég jó-e a másiknak; többet követelnie, mint amennyit a másik nyújtani tud – mert nem lesz rá szüksége. Ezt pedig mások is megérzik, és ennek megfelelően közelednek majd hozzá, hiszen egy olyan ember, aki megéli az érzelmi biztonságot, maga is biztonságot áraszt. Ez pedig hihetetlenül vonzó!
Mi azt gondoljuk, hogy ha valamin érdemes dolgozni, hát ezen igazán érdemes, mert az egész életünk minőségét és perspektíváját változtathatjuk meg vele. Ha pedig gyermekeinknek meg tudjuk adni az érzelmi biztonságot, akkor a lehető legfontosabb és legértékesebb ajándékot kapják meg tőlünk, amivel ember csak útnak indulhat.
|
