Senki nem lehet megmondhatója, hányszor hangozhatott el az emberiség történelme során, hogy „miért nem szerettem jobban, miért nem mutattam ki többször”? Hányan voltak, vagyunk és leszünk olyanok, akik az emlékezés napján nem, vagy nem csak az elhunytat, hanem saját kihagyott lehetőségeinket is siratjuk? Amikor szeretetünk millió jelét küldhettük volna felé, ám valami miatt mégsem tettük. Mert magyarázat és ok millió lehet, és ha valami lehetséges, hát meg is történik. Mindenféle álokok miatt felmentjük magunkat a szeretetnyilvánítás feladatának elvégzése alól. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez már akkor sem lehetséges, ha meg is akarnánk tenni. Mert az illető visszavonhatatlanul elment, itt hagyott bánatunkkal, önmarcangolásunkkal, szégyenérzetünkkel.