|
|
|
|
|
A katalógusban található bejegyzések összesen: 410 Mutatott bejegyzések: 1-13 |
Oldalak: 1 2 3 ... 31 32 » |
Minden szülő réme, hogy valamilyen módon áldozattá válik a gyermeke. Ennek számos formája képzelhető el. Ide tartozik a csúfolódás, kiközösítés, és az is, hogy bűncselekmény áldozatává válik: elrabolják, megverik, meglopják, szexuálisan bántalmazzák. Az óvintézkedések egy része technikai jellegű, illetve konkrét felkészülést jelent egy adott veszélyhelyzetre.
Ám legalább ennyire összetett kérdés, hogyan lehet úgy nevelni, hogy tudjon nemet mondani, illetve merjen szólni róla a szülőnek, ha baj van. |
A köztudatban és a történetírásban egyaránt elfogadott az a nézet, mely szerint az alsó társadalmi rétegek a középkorban teljes tudatlanságban, elnyomásban, rettegésben és kiszolgáltatottságban éltek. Az erőszakos cselekedetek sokaságát hagyományosan a késő középkori ember kegyetlenségével szokás magyarázni. A „barbár középkorral” szemben állunk mi, modern emberek, akik érzelmeinket, haragunkat és örömünket egyaránt kordában tudjuk tartani.
Adriaen Brouwer: Verekedő parasztok, 17. század
|
Segítség abban, hogy felismerjük, ha gyermekünknek alacsony az önbecsülése
Az önbecsülés hiányának tünetei, hasonlóan más lelki probléma tüneteihez, mindig valamilyen mélyebb problémát jeleznek. Mely, ha nincs kezelve, akkor egyre jobban elmélyül, ahelyett, hogy javulna változna az idő múlásával.
Az egészséges énkép, az önbecsülés, és az önbizalom belépőként szolgálnak a személyes sikerhez. Ezek hiányában a személyes célok, a boldogság egyre kevésbe valószínű, hogy képes realizálódni a gyermek, majd a felnövekvő felnőtt életében. |
Létező rendellenesség
Nárcisztikus személyiségzavar önbecsülés hiányból fakad
A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik
|
A halálösztön Freud mindebből logikus, de nagyon meglepő következtetéseket von le.Olyannyira, hogy még ő maga is habozik, elhiggye-e mindazt, amit leír: „Azt kérdezhetnék tőlem, hogy az itt kifejtett feltevések felől én magam meg vagyok-e győződve, s ha igen, mennyiben. |
Szükség van a belső csendre, ha nagy a lárma, ha fojtogat a tömeg, ha kínoz a hangzavar, ha elvonják a figyelmünket, ha tucatnyi sürgető kérdéssel ostromolnak, ha idegtépő zene szól, és abban a számtalan egyéb helyzetben, amelyeket nem tudunk elkerülni.
A legnagyobb lármában is el kell érnünk a békét. Ez azonban nem könnyű.
|
...érdemes elgondolkodni azon, mit tanulhatunk viszonyainkból és a belőlük fakadó nehézségekből. A baj leggyakrabban a nézetkülönbségekből fakad, amikor mindkét fél a saját igazát hangoztatja, s így két féligazság feszül egymásnak, feloldás nélkül. Való igaz, hogy nehéz a másik ember szemével látni, hiszen ez olyan, mint egy periszkóp, amely egy másik óceánból, a másik ember tapasztalatainak, tudásának és lehetőségeinek óceánjából emelkedik ki. Való igaz, hogy nehéz megérteni a másik ember gondolatait és tetteinek indítékait. De talán éppen ez a legnagyobb kihívás. |
Azt mondják, hogy jót tesz a léleknek, ha időről időre változtatunk szokásos életkörülményeinken, jót tesz egy időre elutazni valahová. Talán a lényeg éppen abban rejlik, hogy eltávolodunk azoktól a dolgoktól, amelyeket már annyira megszoktunk, hogy szinte nem is látjuk őket a jelenben, csak valamilyen emlékformával azonosítjuk őket. Az ember ugyanis könnyen eshet a rutin rabságába, így tudata beszűkül, és nem engedi, hogy észrevegye mindazokat a változásokat, mindazt az újat, amit az élet mindig magával hoz. |
a őszintén megkérdeznénk, mi is a boldogság, bizonyára nem lenne két olyan ember, akik egyforma választ adnak, és sokan egyáltalán nem is tudnának válaszolni. A boldogság olyan ideális állapot, amelyre ugyan vágyunk, de nem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden területét és ezzel emberi teljességünket. |
Tudunk-e gondolkodni teljesen önállóan, minden külső hatástól függetlenül? Azt hiszem, erre senki sem képes, és hogy másoktól leginkább olyan gondolatokat veszünk át, amelyek annyira közel állnak sajátjainkhoz, hogy teljesen magunkénak érezzük őket.
Azokat a gondolatokat és nézeteket fogadjuk be, amelyekről sejtjük, hogy a legjobban illenek hozzánk.
|
Kimondva vagy kimondatlanul, napról napra, egész életünkben pedig túlságosan sokszor feltesszük magunknak a kérdést: Miért kell szenvednünk? Mi végre a fájdalom? Ez a kérdés olyasvalamire vonatkozik, ami az ember számára elkerülhetetlen. Mindenki szenved; nehézségek mindnyájunk életében vannak, a törekvés azonban, hogy örömök és gyönyörök szakadatlan láncolatából álló boldogság legyen a miénk – hiábavaló. |
Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy tudják, hogyan kell helyesen cselekedni, de amikor elérkezik az idő, úgy viselkednek, mintha nem tudnák. Ne egyre többet akarjunk tudni, inkább éljük, amit tudunk. |
A rosszkedvű emberek legtöbbször úgy magyarázzák hangulatuk okát, hogy egész nap tűrniük kell a munkahelyi, pénzügyi, családi, egészségi, párkapcsolati nehézségeiket, és ezek felemésztik minden erejüket.
Tudjuk, hogy az élet bonyodalmakkal jár, de a rosszkedv okait ne ezekben keressük, hanem a belső erő hiányában, ha képtelenek vagyunk szembeszállni velük, és abban, hogy ezekben a helyzetekben nem filozófushoz méltóan viselkedünk. |
|
|
|
|
| |
| |