Sok párkapcsolatot nehezít meg a rejtetten - vagy épp nyíltan - megjelenő féltékenység. Furcsa lehet, hogy ebben bárki hasznot találjon. Pedig mint, a régi mondás tartja: "Minden rosszban van valami jó." A féltékenység megnyilvánulási formája nagyon sokféle lehet, azok elemzése nem vezet eredményre. Érdemes inkább a mélyebb okokra, a mentális mozgatórugókra vetni egy pillantást. Mi lehet az oka, hogy egyeseknél nagyon erősen jelentkezik, másokban alig? S ha már megjelenik, fel lehet-e használni az önismeret mélyítésében? Ezekre a kérdésekre keressük közösen a választ...

Amikor a féltékenységről esik szó, a legtöbb ember arra gondol, hogy a nő féltékeny egy másik nőre, a férfi egy másik férfira. Pedig a féltékenység tágabb fogalom ennél. Az ember bárkire lehet féltékeny. Barátra, barátnőre, a szülőkre, a gyerekre. Sőt még a munkára is.

A féltékenységnek több formáját ismerjük, de mindegyik visszavezethető az erőforrásokért, vagy szaporodási haszonért folyó versengésre. A testvérféltékenység, amely oly sok veszekedést, majd gyűlölködést szül, harc a szülői szeretetért, a családban betöltött kiváltságosabb pozícióért. Nem is kell visszamenni az ősidőkbe, ha meg akarjuk érteni, hiszen kedvenc gyereknek lenni bizony előnyökkel jár, még ha a szülők nem is akarják ezt mindig tudomásul venni. Az emberiség fejlődésének archaikus korában kedvencnek lenni esetleg a túlélést jelentette. Akkoriban a verseny azért folyt, ki kap előbb és többet enni.
A szerelmi féltékenység a másik gyakori típusa ennek az olykor ősi zárványnak tekintett, meg nem értett érzelemnek. Bár ugyanazt a szót használjuk rá, a férfi és a női féltékenység alapvetően más természetű.