Amennyiben komolyan gondoljuk, hogy szeretnénk jobb kapcsolatokat, illetve ha bármiben szeretnénk jobban boldogulni az életben akkor fontos szót ejtenünk arról a dologról, amit önértékelésnek hívnak.

Vajon mindenki csinált már olyat, amit senkinek nem mer elmondani? Mit okoz a pszichében a titok, és hogyan lehet megszabadulni ártalmas hatásaitól?

A félénkség a bizonytalanság jele. Akkor fordul elő, ha idegenek között kell lennünk, beszélnünk kell velük. Az állatok viselkedését figyelve ez inkább csak arra korlátozódik, hogy a vadon élő állatok, ha tehetik, kerülik az ember közelségét.

A népszerűség varázsa ahhoz vezetett, hogy sok kamasz társadalmi megpróbáltatásokon esik át akár olyan mértékig, hogy az egészség romlásával, vagy az életük veszélybe kerülésével is járhat. A felnőttek azonban épp ennyire sérülékenyek, és a beilleszkedésre való törekvéseiknek szintén egészségügyi következménye van.

Intelligenciáról szólván ma mindenki az értelmi képességek általános szintjére – vagy másként fogalmazva az értelmességre – asszociál, és ezt helyesen is teszi. Egyszerűnek látszik a dolog, de persze végső soron mégsem az.

Már az iskolai felelés is rémálom volt. Izzadt, dadogott, semmi nem jutott eszébe, csak szeretett volna még élve visszajutni a padjába. Azt hitte, majd kinövi. Most, felnőttkorára még rosszabb. Ha többek előtt meg kell szólalnia, már csak a gondolatra is kiveri a víz. Belevörösödik, keze remeg. Jó esetben meg tud szólalni, de hangja mintha nem is az övé volna. Esküszik rá, hogy sajnálkozva összenevettek a háta mögött. S míg más "normálisok" imádják a bulikat, ő ilyennek képzeli a poklot.

Az önérvényesítő viselkedés lényege: hogyan védjem meg saját jogaimat, miközben mások jogait is tiszteletben tartom. Már ennyiből is látható, hogy az önérvényesítő viselkedés nem alkalmas minden helyzet megoldására. Mert ehhez kell a másik kooperációja. Persze kérdés, mit tekintünk helyzetnek

Az önérvényesítő viselkedés lényege: hogyan védjem meg saját jogaimat, miközben mások jogait is tiszteletben tartom. Már ennyiből is látható, hogy az önérvényesítő viselkedés nem alkalmas minden helyzet megoldására. Mert ehhez kell a másik kooperációja. Persze kérdés, mit tekintünk helyzetnek

Nincs belőled még egy. Úgy ahogy vagy, tökéletesen lettél összerakva, miért kéne téged átszerelni. A tökéletesség jellemez. Tisztában vagy ezzel? Az egyéniségek azért lettek egyéniségek, mert nem kételkednek saját tökéletességükben és egy egyedülálló dolgot képviselnek. Benned is ott van ez az egyedülálló, mert a személyiségedből, nincs még egy a földön és nem is lesz. Benned vannak azok az értékek, amiket vagy figyelembe veszel, vagy nem, még van. Élsz a lehetőségeiddel, vagy lemondasz róluk.

Íme a közismert mondás az elvárásokkal kapcsolatban: „Amit magadtól elvársz, csupán annyit várhatsz másoktól” Valóban elvárhatjuk azt a másik féltől, amit saját magunktól elvárunk? A tapasztalataim azt mutatják, hogy a válasz felemás.

Azt hinnénk, a világ legtermészetesebb dolga az önismeret, hogy mindenki tisztában vele, ki is ő, ám sokszor halljuk praxisunkon kívül is, hogy az emberek nem tudják, kik ők valójában. Általában valamilyen elvont dologra gondolnak az önismeret kapcsán, valamilyen éteri anyagból álló, könnyen elillanó, megfoghatatlan dologra, amelyet a filozófia, spiritualitás módszereivel vizsgálni lehet ugyan, de birtokolni soha.