Főoldal» Cikkek» Tükörkép» Önismeret

Az önértékelés meghatározó erejű! I.-rész
Amennyiben komolyan gondoljuk, hogy szeretnénk jobb kapcsolatokat, illetve ha bármiben szeretnénk jobban boldogulni az életben akkor fontos szót ejtenünk arról a dologról, amit önértékelésnek hívnak.
Találkozhatunk más fogalmakkal is amik ugyanezt a tényezőt igyekeznek kifejezni, mint például önkép, önbecsülés, önkoncepció és bizonyára találkozhat Ön más kifejezéssel is. Akárhogyis hívjuk, az önértékelés azokat a gondolatokat és legfőképpen érzéseket takarja amik meghatározzák Önmagunkhoz, képességeinkhez és lehetőségeinkhez való viszonyunkat. Olvasmányiam alapján, de tapasztalataim alapján is meghatározó tényezőről van szó, ugyanis nem viselkedhetünk következetesen olyan módon, amely ellentétben áll azzal amilyennek látjuk magunkat. Ha például nem gondoljuk, érezzük úgy, hogy tudunk kezdeményezni, vagy, hogy érdemesek vagyunk a követésre, akkor nem fogunk kezdeményezni, és így nem tudjuk megvalósítani azokat a dolgokat amiket egyébként abszolút lehetséges volna. Ilyen esetben, nem tudjuk a saját kezünkbe venni sorsunk irányítását, állandóan ki leszünk szolgáltatva a körülményeknek, mások jóindulatának. (A kezdeményezés az elengedhetetlen vezetői tulajdnoságok egyike. Ha szeretne felemelő kapcsolatokat, sikeresebb életet akkor Önnek is szüksége van arra, hogy tudjon kezdeményezni. Ha máshol nem akkor a párkapcsolatában, családjában, ugyanis mások nincs honnan kitalálják, ha Önnek szüksége van valamire, vagy hogy éppenséggel meg tudna osztani valamit közös örömükre - későbbi cikkeinkben fogunk még szót ejteni, bővebben is, elengedhetetlen vezetői jellemvonásokról.) Dr. Joyce Brothers Amerikában ismert szerző, újságíró és pszichológus a következőképpen véli: "Az egyén személyiségének magját saját önfelfogása képezi. Ez az emberi viselkedés minden mozzanatát érinti: a tanulékonyságot, a fejlődőképességet, a barátszerzést, pár- és pályaválasztást. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a sikeres élet lehető legjobb előkészítése az erős, pozitív önkép"


A probléma Az igazi gond az, hogyha Ön kevesebbre tartja magát mint amennyire képes (amire igen nagy a valószínűség sajnos, mert az emberek 99 százaléka 14 éves korára, mire az önkép már nagyrészt kialakul, kisebbrendű érzéssel küzd) akkor nem bontakoztatja ki adottságait,

és így egyre inkább beteljesületlennek fogja érezni az életét és visszafogott aktivitása, törekvései miatt nem is fog tudni szert tenni azokra a dolokra amikre igazából vágyna, szüksége van. Ahogy az évek telnek és a hiú remények nem valósulnak meg (mert ezek nem szoktak), egyre inkább boldogtalan lesz és megbánással kell élnie. Sajnos. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy kezdjen el tudatosan foglalkozni azokkal a dolgokkal amikre vágyik, és kezdje el fejleszteni önképét, hogy gyenge önértékelése ne akadályozza meg előrehaladásában, függetlenül attól, hogy több anyagit vagy több és jobb kapcsolatokat szeretne. És ezzel rátérhetünk egy másik gondra: a másik gond a gyenge önértékeléssel, hogy surlódásokat, konfliktusokat és problémákat okoz a kapcsolataiban. Ez igaz mind a saját magával való kapcsolatára mind a másokkal való kapcsolatára. Ha például másokkal szeretne jobb kapcsolatban lenni, arra érdemes törekednie, hogy önértékelésüket pozitívan táplálja (pl.: elismeréssel, odafigyeléssel, szolgálattal) és akkor együttműködési hajlamuk jobb lesz, kapcsolatuk olajozottabban fog tudni működni. Persze ezt akkor fogja másoknak megtenni, ha magának is megteszi, úgyhogy érdemes Önmagán elkezdenie gyakorolnia azokat az elveket amik önképét javítják. Ön ugyanis úgy bánik másokkal, úgy viszonyul hozzájuk, ahogyan saját magához. A mások és saját önértékelése javításának lehetséges módjait a cikk második részében tárgyaljuk. "Nincs nagyobb akadálya annak, hogy jóban legyünk másokkal mint az, ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, nem vagyunk kibékülve saját magunkkal." -Honoré de Balzac


Az alacsony önértékelés okai A környezetünk nagyrészt lehúzó és negatív. Sokkal inkább jellemző a "bárcsak már péntek lenne" életérzés mint az "alig várom, hogy lássam mire jutok ma". A negatív tendenciájú újság és tv hírek, műsorok ugyancsak negatívan hatnak az önértékelésünkre, életkedvünkre.

Szüleink, tanáraink megkérdőjelezik vagy egyenesen kigúnyolják képességeinket, külső megjelenésünket, intelligenciánkat. Ide tartozik a destruktív kritika is. Nagyon romboló hatású. Sajnos emiatt el tudjuk veszíteni nyugodt magabiztosságunkat és feszültségünknél fogva még gyakrabban hibázunk, amire sokszor az újboli kritika a reakció. A negatív spirál addig folytatódik amikor már nem is próbálunk tenni semmit, mert úgy gondoljuk nem érdemes.

Egy további ok, ha nem tudjuk megfelelő perspektívába helyezni hibáinkat. Így például, ha összetévesztjük az eseti bukást az életre szóló kudarccal. Ha gyerekkorunkban megbukunk egy tárgyból, vagy nem sikerül bekerülni egy csapatba, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy akkor már semmi nem fog sikerülni. Sajnos pont akik leginkább szolgálhatnának megfelelő rálátással, a szüleink és tanáraink, végzetes módon ők is rövidlátó szemléletünkben erősítenek meg.

Negyedikként hadd említsem meg az edzetlen memóriát. Lehet hogy Ön azért emészti magát, mert nem tud mindent megjegyezni amit hallott, vagy nem tud észben tartani mindenkit akivel találkozik.

További ok a tapasztalatok irreális és igazságtalan összehasonlítása. Jelen pillanatban olyat tesz amit a föld lakóinak nagyrésze nem képes. Magyarul olvassa ezt a cikket. Azt jelenti, hogy Ön okosabb mint a föld lakóinak többsége? Nem. De Ön sem kevésbé okos azért mert nem tud kínaiul, miközben 200 millió kiskorú kínai pedig tud.

Hasonlóképpen elkövethetjük azt a hibát is, hogy legrosszabb tulajdonságainkat hasonlítjuk mások legjobb vonásaihoz. Lehet, hogy Önnek nem erőssége a megjelenése. Attól még lehet, hogy jól tud másoknak előadni. Lehet, hogy nem tud jó nyilvános beszédet tartani, de van adottsága arra, hogy meg tud hallgatni másokat. Érdemes Önnek az erősségeire építenie.

Sokaknak azért elégtelen az énképük mert irreális, elérhetetlen mércét állítanak fel, mindenképpen a tökéletességre törekszenek.

Ha egy mondatban és mélyebb szinten akarnám megfogalmazni, akkor a probléma gyökere az, hogy Önt nem fogadták el száz százalékosan olyannak amilyen Ön. Leginkább arra van mindenkinek szüksége, főleg gyerekkorában, hogy a szülei feltétel nélkül elfogadják és szeressék. Így tud kiegyensúlyozott és felszabadult egyén cseperedni belőle. "A fejlődő gyermek annak arányában tesz szert egészséges személyiségre, amilyen mennyiségű és minőségű szeretetet kap" -Brian Tracy


Az alacsony önértékelés két kifejeződési formája és az egészséges, kiegyensúlyozott önkép: 1. Felsőbbrendűség: úgy szeretném, igyekszem látni magam, mint akinek nincsenek hibái és gyengeségei. Magamat tartom a legerősebbnek, a legokosabbnak illetve a csoport legmenőbb, legsikeresebb tagjának. Ez "pozitív", de nem egészséges, az alacsony önértékelés egyik megnyilvánulási formája. Az illető, pont azért mert önértékelési gondokkal küzd, önmaga és mások előtt is igyekszik bizonygatni, hogy igenis ő valaki. 2. Alsóbbrendűség: nem vagyok biztos benne, de azt hiszem a vérmérséklet dönti el, hogy gyenge önértékelés esetben felsőbbrendűnek vagy kifejezetten alsóbbrendűnek igyekszik valaki mutatkozni. Akárhogyis a másik megnyilvánulási formája a gyenge önértékelésnek az alsóbbrendű szerep viselése. Mindenkinél jelentéktelenebbnek, tehetségtelenebbnek, szerencsétlenebbnek tartja magát. Másokban csak az erőt látja, magában csak a gyengeséget. Olyan tulajdonságokra törekszik amelyeket másokban lát, saját adottságait jelentéktelennek tartja. Ez "szerény" de nem egészséges (valójában szerénykedőnek, megalázkodónak is nevezhetjük). 3. Kiegyensúlyozott: elismerem, hogy vannak Istentől kapott adottságaim és erősségeim, amelyek felhasználhatók céljaim megvalósítására. Nem félek elismerni a mások tehetségét, mert nem félek attól, hogy ezek csökkentenék a saját érdemeimet. Törekszem arra, hogy jobb legyek, de nem áltatom magam a tökéletességgel, egyben nem is marasztalom el magam, mert nem vagyok tökéletes, hisz senki sem az. Ez egészséges és produktív álláspont, amely egy értelmes és elégedett életet alapoz meg.

A gyenge önkép egy-két (további) következménye: kritikus, féltékeny természet
nehezen viseli mások nevetését, mert azt gyanítja, hogy őt nevetik ki
nem képes önmagán nevetni
bírálat esetén reakciója nincs arányban a bírálat súlyával
ha egyedüllétre vagy tétlenségre kényszerül akkor általában feszeng
az elégtelen önkép árulkodó jele a motiváció leépülése is. Az illető nem dolgozik szorgalmasan, nem fektet a jövőjébe.
elégtelen önképű házastárs nem mer szembe helyezkedni párjával, nem mer eltérő véleményének hangot adni. Inkább fejet hajt, lábtörlővé válik.
szülőként nem meri megfegyelmezni gyerekét
fél a visszautasítástól, ezért nem kezdeményez
ha (mégis) kinevezik nem válik be vezetői poszton, mert vagy túlságosan tetszeni próbál munkatársainak és ezért nem kéri számon feladataikat, vagy nem hajlandó munkatársaik véleményét figyelembe venni mert úgy gondolja a legkosabbnak, mindentudónak kell mutatkoznia; feletteseinél próbál bevágódni ezért túl sokszor zavarja őket, nem mer döntéseket hozni, mert fél, hogy hibázik stb.
felelőtlen cselekedetekre és felelőtlen kapcsolatokra adja a fejét
 
Balázs Tivadar
Kategória: Önismeret| Hozzáadta:: Hodildi(2013-01-17) W
Megtekintések száma: 949 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
 
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
 
   
Copyright MyCorp © 2024