A halálösztön és az életösztönök Freud életművében és a pszichoanalízis történetében
A halálösztön Freud mindebből logikus, de nagyon meglepő következtetéseket von le.Olyannyira, hogy még ő maga is habozik, elhiggye-e mindazt, amit leír: „Azt kérdezhetnék tőlem, hogy az itt kifejtett feltevések felől én magam meg vagyok-e győződve, s ha igen, mennyiben. A feleletem ez volna: sem magam nem vagyok meggyőződve, sem másoknál nem kérek hitelt számára. Helyesebben mondva: nem tudom, mennyire hiszek bennük.” Mindennek ellenére a gondolatmenet később Freud gondolatrendszerének masszív, meghatározó összetevőjévé válik.Az ismétlési kényszer tehát alapvetően jellemző a lélekre, és a lelki szerkezet legmeghatározóbb törekvése, hogy csökkentse a fájdalmat okozó feszültséget. Az abszolút feszültségmentes állapot, amire a lélek törekszik, ezek szerint nem lehet más, mint a halál. Az élet végcélja a halál, vonja le Freud mindebből a következtetést.A halálösztönnel azonban szemben állnak az életösztönök, amelyek késleltetik a halált, és így arra kényszerítik az organizmust, hogy kerülő úton jusson vissza a szervetlen létbe. A halálösztön és az életösztönök között bonyolult összjáték működik, amelyek kialakítják az organizmus életpályáját. Az organizmus célja tehát a halál, de úgy, hogy a saját módján, a saját útján haljon meg.
Az agresszió
Freud számára innen út nyílik ahhoz, hogy új megvilágításba helyezze egy problematikus elgondolását.Eddigi műveiben mindig hangsúlyozta, hogy az érzelmek ambivalensek, vagyis a szeretet mellett mindig ott van a gyűlölet is.Azt azonban nem tudta megnyugtatóan megmagyarázni a saját elméleti rendszerében, hogy honnan ered a gyűlölet, és hogyan kapcsolódik az addig elgondolt ösztönök közé. Most azonban az agressziót a halálösztönből vezeti le: az agresszió nem más, mint a halálösztön, amely elfordul a saját személytől egy külső tárgy irányába.
A fejlődés, az evolúció
Freud Úgy fogalmaz, hogy a szervetlen anyagban egy külső, véletlen, erőszakos hatás miatt ébredt fel az élet képessége, és az organizmus célja, hogy ezt a feszültséget leküzdve visszajusson a szervetlen lét nyugalmába. Amikor megjelent az élet, megjelent vele az első ösztön is, ami nem volt más, mint az, hogy újra élettelenné váljon, hogy a kiegyenlítődjön a keletkezett feszültség. Az organizmus célja nem egy új, addig még nem ismert állapot elérése, hanem visszatérés a régi állapotba. Az élet tehát nem egy pozitív teremtő aktus adománya, hanem egy elszenvedett külső erőszaké, fejlődés nem aktív, pozitívnak értékelendő folyamat, hanem külsőleg az organizmusokra kényszerített pálya.
Az örömelv és annak meghaladása
Freud eddigi koncepciója az volt, hogy a lelki szerkezet működésének meghatározó elve azörömelv és a kínkerülés elve, vagyis az, hogy a lélek arra törekszik, hogy örömérzethez jusson és a kínt elkerülje. Freudnak az örömről és a kínról alkotott elképzelése azonban eltér a köznapi fogalmaktól, erről az eltérésről ennek a műnek az elején is értekezik.
Örömérzet az, ha egy ösztön vagy egy vágy kielégül, és így az a lelki feszültség, energia, amit a vágy jelent, levezetődik, és a lelki szerkezet ingermentes állapotba jut. Vannak azonban olyan tudattalan vágyak, amelyeket a tudat elfogadhatatlannak érez, és ezért elfojt. Ezen vágyak (legtöbbször áttételes) kifejeződése a tudattalan számára örömöt, a tudat számára kínt jelent. Ami tehát öröm az egyik lelki réteg számára, azt a másik lelki réteg kínként érzékeli. Az öröm és kín pszichoanalitikus fogalma nem egyezik meg az azokról alkotott hétköznapi fogalmainkkal. Freud ilyen átvitt értelmű vágykielégülésként értelmezi az álmokat is: az álomban valamilyen vágy fejeződik ki, a szorongásos álmokban pedig a kín abból fakad, hogy a tudat számára elfogadhatatlan a vágykielégülés, és bűntudat kapcsolódik azokhoz.Vannak olyan esetek, amikor az ember mindig, újra és újra a traumatikus eseményről álmodik. Freud szerint ezek az álmok nem állnak az örömelv irányítása alatt. Alapvető jellemzőjük az állandó ismétlődés. Freud tehát azt a kérdést teszi fel, hogy az ismétlődés miért és hogyan képes az örömelvtől függetlenül működni, hogyan egyeztethető össze ez a jelenség a lelki szerkezet általa addig megalkotott koncepciójával.
