Amikor szabadságon vagyunk, vagy egyszerűen csak egy időre eltérünk megszokott életformánktól, jó lehetőséget kapunk arra, hogy mintegy távolból, friss szemmel nézzünk rá mindenre, ami életünk része. Néha magunk is meglepődünk azon, hogy pusztán ettől valamilyen gond, amelyre addig nem találtunk megoldást, hirtelen világossá és megoldhatóvá válik. Hasonló a helyzet az emberi viszonyokkal is. Ha nem is mindenkiben teljesen tudatos, de kézenfekvő, hogy a legnagyobb fájdalmakat és megpróbáltatásokat éppen egymásnak okozzuk. Ugyanígy a legnagyobb örömeink és boldogságunk okai is a többiek lesznek. A keleti filozófia nyelvén szólva, az egyén karmája, sorsa más emberek révén valósul meg. Azaz, a tanuló lélek számára a lecke embertársai közreműködésével fogalmazódik meg.
Ha ez így van, érdemes elgondolkodni azon, mit tanulhatunk viszonyainkból és a belőlük fakadó nehézségekből. A baj leggyakrabban a nézetkülönbségekből fakad, amikor mindkét fél a saját igazát hangoztatja, s így két féligazság feszül egymásnak, feloldás nélkül. Való igaz, hogy nehéz a másik ember szemével látni, hiszen ez olyan, mint egy periszkóp, amely egy másik óceánból, a másik ember tapasztalatainak, tudásának és lehetőségeinek óceánjából emelkedik ki. Való igaz, hogy nehéz megérteni a másik ember gondolatait és tetteinek indítékait. De talán éppen ez a legnagyobb kihívás.
Ha képesek lennénk egy pillanatra helyet cserélni valaki mással, és az ő szemszögéből szemlélni a világot, akkor azt is megláthatnánk, ami a mi képünkből hiányzik. Így a valóság egyik darabkája, amely nálunk van, kiegészülne egy másik emberével, és színesebbé, gazdagabbá tenné nézeteinket. Minden erőfeszítést megér egy ilyen törekvés, mert sok illúziótól képes megszabadítani az embert, és egyben türelmesebbé is változtatja.
A mindenkori filozófia ezt kéri minden embertől: ahhoz, hogy fejlődjön és segíthessen másokat fejlődési útjukon, tudnia kell azonosulni egy másik „igazsággal”, egy másik világnézettel, ki kell tudnia emelkedni a személyes én szűk látóköréből, mert így a kisebb darabokból nagyobb és teljesebb világot tud felépíteni magában. Toleránsabb, megértőbb lesz, és nem akar majd harcolni másokkal egy részigazság miatt, amikor ennél sokkal izgalmasabb a kör teljességének megpillantása az egész emberiség szemével. Így a filozófia, amely az egyént jobb és nagyobb emberré teszi, jobbá és emberibbé változtatja világunkat is.
