Branden azt gondolja, hogy életünk legalapvetőbb és legnagyobb hivatása abban áll, hogy megtanuljuk tudatosan élni az életünket. Úgy hiszi, hogy az igazi megelégedettség és belső béke csak akkor érhető el, ha értékeink, érdekeink, céljaink és viselkedésünk összhangban vannak egymással. Például, egy fiatal apa mondhatja, hogy a gyerekeivel való kapcsolata nagyon fontos a számára, a TV-nézés viszont nem az. De ha hetente több óra hosszát tölt tévézéssel és emiatt nagyon keveset foglalkozik a gyerekeivel, akkor viselkedése és az általa fontosnak tartott alapvető értékek közt egyre nagyobb űr támad. Ennek pedig - többek között - az előbb említett összhang hiánya lesz az "eredménye".

Branden azt gondolja, hogy életünk legalapvetőbb és legnagyobb hivatása abban áll, hogy megtanuljuk tudatosan élni az életünket. Úgy hiszi, hogy az igazi megelégedettség és belső béke csak akkor érhető el, ha értékeink, érdekeink, céljaink és viselkedésünk összhangban vannak egymással. Például, egy fiatal apa mondhatja, hogy a gyerekeivel való kapcsolata nagyon fontos a számára, a TV-nézés viszont nem az. De ha hetente több óra hosszát tölt tévézéssel és emiatt nagyon keveset foglalkozik a gyerekeivel, akkor viselkedése és az általa fontosnak tartott alapvető értékek közt egyre nagyobb űr támad. Ennek pedig - többek között - az előbb említett összhang hiánya lesz az "eredménye".

A boldogság nem égből pottyan. Nem adatik, és nem Fortuna műve. A boldogság egyszer csak megjelenik, átéljük, majd tovaillan. Nem tűzhetjük ki célként, hiszen a boldogság nem körülhatárolható, közvetlenül nem ellenőrizhető és nem megvásárolható állapot.
Sokkal inkább tekinthető valamilyen tevékenység, gondolat, érzés melléktermékének. Az intenzíven átélt pillanat, fakadjon az valamilyen esztétikai gyönyörből, hosszan tartó összpontosításból, vagy felnagyított érzésből, letisztult tudatállapotot eredményez.