| |
 |
|
 |
|
A fejezetben található bejegyzések: 25
Mutatott bejegyzések: 14-25 |
Oldalak: « 1 2 |
 Újabb öngyilkossági kísérletekre hajlamosít a depresszió és a skizofrénia
Azok az öngyilkosságot már megkísérelt férfiak és nők, akik mániás depresszióban vagy skizofréniában szenvednek, nagy eséllyel az első kísérlet után egy éven belül újra próbálkoznak - derül ki a bmj.com-on megjelent tanulmányból
|
|
Egy nemrégiben elkészült hosszú távú tanulmány szerint a tizenévesek és fiatal felnőttek nem öngyilkos szándékú önbántalmazása (önmaguk megvágása, megégetése, megharapása), elég nagy kockázatot jelent a jövőbeni esetleges öngyilkossági szándékra nézve |
Azoknak a felnőtteknek, akik gyerekkorukban átélték a szüleik válását, sokkal gyakrabban fordul meg később a fejükben az öngyilkosság gondolata, mint azoknak, akik teljes családban nőttek fel |
 Évente egymillióan vetnek véget önkezükkel az életüknek és minden harmadik másodpercben megpróbálkozik valaki az öngyilkossággal, és a WHO szerint ez az arány csak nőni fog. |
 József Attila és Kleopátra, Adolf Hitler és Marilyn Monroe, Kurt Cobain. Látszólag nem sok fűzi őket össze, mégis, ha az életük nem hasonlított egymásra, a haláluk részben igen. Önkezükkel vetettek véget az életüknek. Mi az öngyilkosság? |
El tudjuk-e engedni a fölöslegessé vált dolgainkat, el tudjuk-e engedni a kapcsolatainkat, amin túllépett az idő? El tudjuk-e engedni azokat, akik eltávoztak közülünk? Az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tudod elengedni a dolgokat. Csak nézd meg, hány fölösleges tárgy vesz körül, a nagy gyűjtögetésed eredményeképpen. Hány ruhadarabod, használati tárgyad vesz körül, amihez már évek óta nem nyúltál. De mégis ott van, szűkké tesz, bezár, fojtogat. Akkor is, ha nem veszed észre. Halott dolgok. S ugyanez van az érzéseiddel, a kapcsolataiddal is. S ugyanez van benned, a gondolataidban, az érzéseidben, a vágyaidban. A boldogságodban és a boldogtalanságodban. Az örömödben és a fájdalmadban
|
|
Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele; nem "megjavítani” akarod, hanem támasza lenni.
|
|
Történt már veled, hogy nagyon vágytál valamire, nagyon szeretted volna valamit, s ennek érdekében meditáltál, vizualizáltál, különböző technikákat alkalmaztál, megtetted amit lehet, s ennek ellenére mégsem történt semmi? Aztán amikor elfelejtkeztél róla, egyszer csak csendesen megjelent, vagy éppen harsányan berobbant az életedbe? Csak akkor jutott eszedbe: "Hoppá, hiszen ez volt az álmom, ezt szerettem volna." Ilyen esetben tudatosan vagy öntudatlanul, de alkalmaztad az "elengedés művészetét".
|
|
Természetes folyamat, hogy időnként el kell búcsúznunk emberektől, tárgyaktól, életkörülményektől, hiszen ahogy személyiségünkben változunk, úgy természetes, ha ez kívül is megnyilvánul, az említett dolgok is velünk változnak. Különben belső változásaink nem lesznek tartósak és mélyek!
A múltból cipelt fájdalmak, neheztelések és visszahúzó kapcsolatok megakadályozzák, hogy a jelen pillanatot a maga tisztaságában éljük át, hiszen mindent a fájdalmainkon, negatív hiedelmeinken át látunk és tapasztalunk. Ezzel azt érjük el, hogy újra és újra megteremtjük ezeket a fájdalmas helyzeteket és kapcsolatokat, vagyis rabságban tartjuk saját magunkat. |
Minél több tisztázatlan dolog maradt az elhunyttal való kapcsolatban, annál nagyobb a bűntudat, amivel meg kell birkóznunk. Ez akkor is érvényes, ha nem nyílt lehetőség a búcsúzásra vagy a közös problémák megbeszélésére. |
|
Minél több tisztázatlan dolog maradt az elhunyttal való kapcsolatban, annál nagyobb a bűntudat, amivel meg kell birkóznunk. Ez akkor is érvényes, ha nem nyílt lehetőség a búcsúzásra vagy a közös problémák megbeszélésére. |
 A legtöbb öngyilkosságot nyári hónapokban, főleg májusban és júniusban követik el |
|
|
 |
|
 | |
| |
