Verena Kast: A gyász című könyvében
részletesen foglalkozik a gyászfolyamat lelki állomásaival.
Négy szakaszt különböztet meg:
1. A halálhírt követő első reakció az elutasítás szakasza.
Ilyenkor tagadjuk a történteket, lelki dermedtséget élünk át.
A váratlanul bekövetkező tragédiák esetében ez a folyamat
hosszabbra nyúlik.
Az érzelmi megrázkódtatás miatt átmenetileg érzéketlenné válunk.
2. A felszakadó, felszínre kerülő érzelmek szakaszában
a harag, a bánat, vagy a bűntudat tör fel az elhunythoz fűződő
kapcsolatban.
A halálért felelős személyekre düh irányul, aki lehet orvos,
hozzátartozó, de lehet maga az elhunyt is.
Harag van bennünk, hogy itt hagytak bennünket és váratlanul egy új élethelyzettel kell megbirkóznunk.
Saját halálunkkal kapcsolatos szorongásaink is felszínre kerülnek.
Minél több tisztázatlan dolog maradt az elhunyttal való kapcsolatban,
annál nagyobb a bűntudat, amivel meg kell birkóznunk.
Ez akkor is érvényes, ha nem nyílt lehetőség a búcsúzásra vagy a közös problémák megbeszélésére.
3. A keresés és elválás szakaszában
azok az értékek, tulajdonságok, amik az elhunythoz kapcsolnak
bennünket újból és újból mágnesként vonzanak az elvesztett lényhez.
Ez lehetőséget kínál arra, hogy minden, amit csak szerettünk jelentett számunkra, személyiségünk részéve olvasszuk és megtaláljuk magunkban, ami hozzá kötött bennünket. Ebben segít az elhunyttal folytatott belső párbeszéd.
4. Az önmagunkhoz és a világhoz fűződő új viszony kialakításának szakaszában zárul le a gyászmunka.
A kapcsolat részeként megélt értékek belsővé tételével az önbizalom
és az önértékelés helyreáll.
A gyászoló újra képes kapcsolatokat kezdeményezni és ápolni.
Fontos, hogy saját személyiségünkkel összhangban kell eldőlnie,
mi lehet valóban a miénk szerettünk lényéből és mi nem.
Egy-egy újabb veszteség megélése
a korábbi trauma érzelmi viharait hívja elő,
ha nem is a korábban megtapasztalt intenzitással.
Egy-egy újabb veszteség
trauma - ami lehet haláleset vagy szakítás is – a
korábbi veszteségemlékek újbóli feldolgozására kínál lehetőséget.
Bármilyen veszteségélmény hevesebb reakciót vált ki azokból,
akik egyszer már átélték közeli hozzátartozó elvesztését
vagy szakítást követő érzelmi válságot.
Ha van erőnk a feltoluló érzések elviseléséhez,
az újból megjelenő ránk jellemző viselkedésminták elemzéséhez,
akkor az ismétlési kényszer veszít erejéből
és hatékonyabb megküzdési formákat alakíthatunk ki.
Egy újabb veszteség a régi sebeket is felszakítja,
de az első alkalommal végigjárt megküzdési útvonal
már hozzáférhető
és segít hamarabb feldolgozni az újabb traumát.
