Főoldal» Cikkek» Halál vonata» Elengedés

Elengedés
Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele; nem "megjavítani” akarod, hanem támasza lenni.
Nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát; nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal; nem tagadsz, hanem elfogadsz; nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol; nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, ahogy jön, és örülsz neki; nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél; nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és a jelenben élsz.
Valójában az elengedés azt jelenti: Kevésbé félsz…. Bízol Istenben…. és jobban szeretsz.

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
(Müller Péter)

Az elengedés szabadsága

Elengedni csak azt tudom, amit egyszer már jól megfogtam, amibe belekapaszkodtam, görcsösen belemarkoltam, és úgy gondolom az enyém, a tulajdonom, birtokom tárgya, valami, aminek gyümölcséből csak én részesülhetek.

Életünk különböző szakaszaiban, más-más dolgokról gondolhatjuk, hogy a miénk.
Tárgyakról (lakásom, autóm), emberekről (gyermekem, feleségem), hitrendszerekről (vallásom, politikai álláspontom, világnézetem).
Az ezekhez való ragaszkodás függvényében, megtartásukért akár áldozatokat is hozunk.
Csakhogy az áldozat valódi jelentését félreértelmezve, ami a fentiek velejárója, ezt legtöbbször magunk és mások kárára tesszük pusztán azért,
mert értékrendünk is saját, azaz a miénknek gondolt.

A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit. Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki.
Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
(Osho)

Elengedés sok mindent eszünkbe juttat – elengedni tárgyakat,akadályozó hiedelmeket, régi mintákat, emlékeket, sérelmeket, személyeket.
A mindennapi boldogsághoz és jóléthez vezető út nagyon fontos része az elengedés művészetének gyakorlása.

A hit szerepe

"Amikor valami elindul a megvalósulás felé, szüntelenül akadályokba ütközik. Száz 'nem megy' után érkezik el a pillanat, amikor egyszer csak: 'megy!' Rengeteg csőd, kétségbeesés és 'ebből nem lesz semmi!' útján érkezünk el a beteljesüléshez. Ezeknek a legyőzése csakis hittel lehetséges. Hit az, amikor a padlón heverő bokszoló, akire éppen számolnak, tudja, hogy ő ezt a meccset végül megnyeri. A hit a gondolatnál ezerszer erősebb. A külvilág negatív visszajelzései, a hatalmas bukások sem kezdhetik ki, mert bizonyos benne, hogy amiben hisz, az már valahol megvan, csak még nincs itt. A hit: a lélek magjába rejtett jövendő tudása. A valódi hitet azonban gyakran összetévesztjük azzal, amikor valamit a fejünkbe veszünk, s nagyon akarunk. Önismeretem hibájából én is sok mindent akartam, ami nem valósult meg. Sajnos csak utólag tudtam meg, hogy az összeszorított fogú, görcsös 'akarom!' nem azonos a valódi hitemmel. Utólag jöttem rá, hogy amit így akartam, 'nem járt nekem'. Lelkem magjában nem volt elrejtve a megvalósulás lehetősége. Ezek a teljesületlen vágyak mind-mind elmentek már mellettem - nem azért, mert nem tettem meg értük mindent (rengeteget küszködtem, tapostam, robotoltam, hiába!), hanem mert sohasem voltak az enyémek. Utólag már látom." (Müller Péter)

Kategória: Elengedés| Hozzáadta:: Hodildi(2013-05-26) W
Megtekintések száma: 665 | Címkék (kulcsszavak): elengedés, Hit | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
 
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
 
   
Copyright MyCorp © 2024