| |
 |
|
 |
|
A fejezetben található bejegyzések: 50
Mutatott bejegyzések: 27-39 |
Oldalak: « 1 2 3 4 » |
|
Mi ment meg az akkut sokkos állapotból, az önmarcangolástól és a fájdalomtól? Semmi! Azért van, ami könnyebbé teszi a szakítás utáni időszakot.
|
 A pasik rekordidőt futnak, ha csak meghallják a "lelkizés" szót. Mi irritálja őket ennyire ebben, és miért nem hajlandóak órákig mélyenszántó beszélgetésekbe merülni velünk? Egyáltalán: miért olyan fontos a nőknek, hogy folyton egymás életében és személyiségében "vájkáljanak"?
|
 Romantika helyett rutin, kaland helyett hétköznapok, unalmas szex az ágyban, ha van még szex egyáltalán. Csipkés hálóing helyett dzsogging, tűsarkú helyett papucs. Ugye te sem így képzelted el? Mégis maradsz. S ha megkérdik, miért, nem tudsz válaszolni.
|
|
Léteznek olyan nők, akik tudják irányítani a férfiakat. Tisztában vannak saját vonzerejükkel, és használják, ha kell.De ezt hogyan is kell? Hogyan irányítsuk a férfi tudatalattiját, hogy belénk szeressen, hogyan manipuláljuk, hogy azt tegye, amit mi akarunk? |
 Ha az ember lánya kicsit határozottabb típus az átlagnál, abból épp úgy származhat rengeteg problémája, mint előnye. Nehéz megtalálni azt a férfit, aki ezt elviseli. Ők tettek minket ilyenné vagy nekik kéne kicsit erősebbnek lenniük? Hirdetés |
.jpg) Kisebb összekapások esetén is kompromisszumra kell törekedni, ám sokszor azért húzódik el egy-egy vita, mert mindkét fél a saját igazát bizonygatja, és addig nem nyugszik, amíg nem övé az utolsó szó. Hirdetés |
|
Ugye veled is előfordult már, hogy azért lángoltál legjobban, aki "rád sem nézett"? Akinek barátnője, felesége volt. Aki talán kacérkodott veled, de mégsem vett elég komolyan. Miért kínozod magad? |
Az ember ha szakít, nem mindig szeretné, ha tényleg véget érne a kapcsolat. Kialakulhat azonban az a helyzet is, amikor valóban nagyon szeretné, ha az adott szerelemnek véget vethetne, csakhogy a párja mindig visszajön.
Például azért, mert nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy akivel eddig járt, az már nem szeretne vele járni. Vagy egyáltalán nem is érdekli, ha a partnere nem szereti, mert ő, nagylelkűen persze, még ezt is meg tudja bocsátani.
Vajon mit lehet tenni, hogy egy kapcsolatnak, amely már valóban a végét járja, tényleg véget vessünk?
|
 Észre vesszük-e, hogy már-már a rajongásig istenítjük a nagy Ő-t, és ezzel párhuzamban szenvedünk is a kapcsolatban? De vajon csak magunknak okozunk szenvedést, túlzott imádatunkkal? |
 Elszakadni nehéz. De nem lehetetlen. Legalábbis akkor nem, ha képesek vagyunk belátni, hogy ami régen szép volt, és gyümölcsöző, az ma már egyikünk számára sem kielégítő.
|
 Ha szeretünk valakit, egyértelmű, hogy minél többet szeretnénk vele együtt lenni. Közel szeretnénk lenni hozzá, tudni akarunk a dolgairól. De hol van az az egészséges pont, ameddig elmehetünk?
|
|
A szenvedély szóról általában a kábítószer élvezők vagy az alkoholfüggők jutnak az eszünkbe, nem pedig azok a nők, akik a kapcsolat rabjává váltak. Pedig a kapcsolati függőség is ugyanolyan szenvedélybetegség, mint bármelyik más, csak épp ilyenkor a szerelem az a valami, ami szenvedést hoz. |
 Egy szerelmi kapcsolatban teljesen természetes dolog, hogy a partnerek bizonyos mértékben függnek egymástól és kötődnek egymáshoz. Gyakran megesik azonban, hogy a mérleg nyelve jócskán elbillen, és egyikük teljesen kiszolgáltatottá válik a kapcsolatban. Az úgynevezett társfüggőség inkább a nőket keríti hatalmába, amit egyes férfiak kifejezetten élveznek, és gyakran ki is használnak. Egy megtörtént eset. |
|
|
 |
|
 | |
| |
