Kisebb összekapások esetén is kompromisszumra kell törekedni, ám sokszor azért húzódik el egy-egy vita, mert mindkét fél a saját igazát bizonygatja, és addig nem nyugszik, amíg nem övé az utolsó szó. Hirdetés

Egy kapcsolatban elvileg egyenrangúak a felek, ám a gyakorlatban sokszor jelentkezik, hogy az egyik fél kissé elnyomja a másikat. Sokan – leginkább az ellenkező nem tagjai – akkor elégedettek igazán a kapcsolatban, ha az uralkodó szerep az övék, ezért képesek vérre menő csatákat vívni még a legjelentéktelenebb dolgokban is, hogy bebizonyítsák, az ő álláspontjuk a helytálló.
A másik azonban sokszor ebbe nem képes belenyugodni, mert úgy gondolja, őt nem lehet elnyomni. Ha az egyik fél mindig azzal szembesül, hogy elveszti a „párbajt”, akkor újra és újra nekiáll vitatkozni valamin, csak hogy egyszer ő is bebizonyíthassa, hogy neki van igaza. Mivel ezeknek a vitáknak a többsége csak mondvacsinált, szinte törvényszerű, hogy a próbálkozás ismét kudarcba fullad.

Amikor a férfi enged
A férfiak általában gyorsan túl vannak egy vitán, míg a nők még órákig, akár napokig képesek rágódni rajta. Éppen ezért a férfinak el kellene hitetnie a nővel, hogy annak igaza van – még ha valójában nem is ezt gondolja –, így gyorsabban túl lennének az egészen, és a nőben sem maradna tüske.
Sok okos férfi erre már rájött, és inkább visszavonulót fúj, míg a nő abban a hitben ringathatja magát, hogy valamit jobban tudott, és megnyugszik. Ez a férfinak is kényelmesebb, hiszen az együtt töltött értékes időt így nem értelmetlen szócsatákkal töltik – amit kifejezetten kerülnének –, de közben maga is tudja, hogy valahol mégis ő nyert.

Amikor a nő enged
A nők általában nehezebben tesznek pontot egy vita végére. Még a legapróbb problémákból is képesek újabbakat komplikálni, ebből aztán nagyobb konfliktus is kialakulhat. A nőnek arra kell figyelnie, hogy a kiinduló problémára koncentráljon, és mérje fel, vajon tényleg van-e értelme emiatt nézeteltérésbe keveredni a férfival. Ha már az elején engedünk, sok kellemetlen perctől kímélhetjük meg magunkat és társunkat.


Fodor Bianka,