A férfi, aki nem mutat sem túl heves, sem felesleges érzelmeket. Aki mindig uralja indulatait. Erõs, magabiztos, ámde nyugodt és visszafogott is egyben....
Graham Greene egyik regényében a férfi egykedvûen ül tengerparti háza teraszán, és hideg kék szemekkel bámulja a nagy zöld vizet. Asszonya tálcán teszi elé a reggeli narancslevet. A férfi rezzenéstelen arccal mered tovább a semmibe, ajkán enyhe mosollyal nyugtázva e gesztust. Õ a macsó.
Õ az, aki az amerikai cowboyfilmekben rezzenéstelen arccal húzza elõ - no persze mindig a kellõ pillanatban - pisztolyát, biztosan céloz és talál. õ az, aki gyengéd a nõkkel, de sohasem érzelgõs. Sem a bõbeszédûség, sem a lelki történések elemzése nem sajátja. Markánsan jóképû, magabiztosan szerény. Szavai finom iróniával fûszerezettek, és épp olyan pontosan találnak célba, mint a fegyvere.
A görög mitológia szerint a harcos amazonok a jobb mellüktől megváltak, hogy az ne akadályozza őket az íjlövésben. Ezek a nők érzéketlenek voltak a fájdalommal szemben. Vajon manapság nem veszítjük el mi is nőiességünk egy lényegi részét a nemek harcában?
