A megbocsátás képessége elengedhetetlen lépés lelki és érzelmi szabadságunk felé. Életünk során jókora adag érzelmi teher gyülemlik fel bennünk, ami negatív érzelmekből, neheztelésekből, sérelmekből tevődik össze, és amit - mint egy koloncot - magunkkal cipelünk. Azt, hogy pl. kudarcok, csalódások, visszautasítások érjenek bennünket (azaz olyan történések, amelyek negatív érzések kialakulásának az alapjai lehetnek), nem tudjuk elkerülni. Ezek mind olyan dolgok, amelyek fájdalmat okoznak. Azonban az, hogy hogyan viszonyulunk negatív érzéseinkhez, és hogyan dolgozzuk fel azokat, már rajtunk múlik.

Megbocsátani az anyánknak, de még egy idegennek sem egyszerű. Mégis fontos, hogy ne hordozzuk a sérelmeinket.

Amikor az ember dühös, nem gondolja, hogy rengeteg hasznos energiát pazarol fölösleges dolgokra. Haragszik, szétrobban, legszívesebben összetörné azt, ami vagy aki bosszúságot okozott neki. Ritkán gondol arra, hogy bosszúságának okozói valójában saját ros

Megbocsátás és kibékülés A gyakorlatban a kibékülés egy fokozattal nagyobb. Félreteszem a sérelmeimet, és tiszta szívből megbocsátok, akár az ellenségemnek is! („megbocsátok, de nem felejtem el az engem ért sérelmet” vagy „megbocsátok, de megfelelő távolságban akarom őt tartani magamtól”)