A boldogság nem égből pottyan. Nem adatik, és nem Fortuna műve. A boldogság egyszer csak megjelenik, átéljük, majd tovaillan. Nem tűzhetjük ki célként, hiszen a boldogság nem körülhatárolható, közvetlenül nem ellenőrizhető és nem megvásárolható állapot.
Sokkal inkább tekinthető valamilyen tevékenység, gondolat, érzés melléktermékének. Az intenzíven átélt pillanat, fakadjon az valamilyen esztétikai gyönyörből, hosszan tartó összpontosításból, vagy felnagyított érzésből, letisztult tudatállapotot eredményez.