Főoldal» Cikkek» Tükörkép» Önismeret

Önismeret nőknek

"Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt kapod, amit mindig is kaptál. Ha az, amit teszel, nem mûködik, tégy valami mást!"...
Párkapcsolat

Azt hiszem, itt az ideje, hogy új alapokra helyezzük férfi és nõ véget nem érõ játékát, a párkapcsolatot. Manapság szinte már alig léteznek technikai korlátok. Az Internetnek és a mobiltelefonnak köszönhetõen bármikor, bárkivel kapcsolatot teremthetünk. A repülõ pedig lehetõvé teszi, hogy a világ legrejtettebb zugaiba is eljussunk. Fizikai szinten kiválóan tudunk kapcsolatot teremteni egymással.
Mindannyian tudjuk, hogy a boldogsághoz ez nem elég. Belsõ hangunk egyre gyakrabban súgja: valami hiányzik az életembõl, amit a technika nem pótolhat.
Ezt bizonyítják a hozzám érkezett kérdések is.
Amire igazán szükségünk van, az egy olyan férfi-nõ kapcsolat, melyet két egyenrangú felnõtt(!) ember épít fel, tudatos munkával.
A párkapcsolat még sokáig aktuális téma marad. Az a hatalmas energia, mely férfit és nõt egyesít, sohasem fog megszûnni. Mondhatjuk azt, hogy nincs szükségünk egymásra a megváltozott világban, mert önállóak vagyunk és egyedül is megállunk a lábunkon. Ez rendben van így, de egymás energiái nélkül nem teljes az életünk.
Olyan párkapcsolatokról álmodom, melyben a férfiak elismerik a nõket, amiért azok gondoskodnak róluk, melyben a nõk elismerik a férfiakat, amiért felelõsséget vállalnak a családjukért, és megkérdezik õket, miben van szükségük a támogatásukra? A nõk megadják ezt a támogatást, a férfiak pedig elfogadják, kölcsönösen elismerve egymást ebben a folyamatban.
Hiszem, hogy a nõknek kell az elsõ lépést megtenni. Kommunikációval, gyengédséggel, megértéssel, odafigyeléssel. Mi vagyunk azok, akik a kapcsolatot összetartjuk, befogadunk, gondoskodunk. A férfiak az adók, akiknek támogatásra van szükségük, akkor is, ha nem vallják be. A "macsók" ideje lejárt. Az újfajta kapcsolatban a férfi tisztelettel, támogatással, társként fordul a nõhöz, és igyekszik megérteni õt. Fordítva is ez történik. A megértéshez az utat, a megértésre való szándék nyitja meg. Ez a feladat a nõkre hárul, mert a jövõ forradalma az önismeretben és a kommunikációban, az érzelmek kifejezésében fog végbemenni. Így tudunk csak egészséges gyerekeket nevelni, kiteljesedni és megmenteni a veszélyeztetett emberi fajt.
Találjuk ki közösen, mi az, amit az eddigi sémákból meg szeretnénk õrizni és mi az, amit másként akarunk csinálni. Kezdjünk hozzá minél hamarabb.
 
Nõnek lenni
Bevallom õszintén: sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent nõnek lenni. Sokkal inkább voltam mások elvárásainak és félelmeinek páncéljában élõ kislány.
Figyelem a nõket. Testtartásukat, arckifejezésüket, öltözködésüket. Gondolataimat egyetlen szó uralja, amikor a nõk többségét látom: rejtõzködés . Egy szemüveg, egy cekker, egy szürke jelentéktelen pulóver vagy éppen a ráncaik mögé. Ha valaha is kiderült volna, mi rejtõzik a védõeszközök mögött, akkor bizonyosan egyikük sem nézne fájdalmakkal és feszültségekkel teli szemmel a semmibe. A nõk, csakúgy, mint a férfiak szabadságra születtek. Múltbeli tapasztalataink és beidegzõdéseink alapján azt szoktuk meg, hogy a férfiak vannak felelõsségteljes beosztásban, vállalnak külföldi kiküldetéseket, õk fedezik fel a világ ismeretlen zugait vagy mennek a háborúba.
A nõknek más a feladatuk. A vágy azonban bennük is él, hogy elmenjenek az önmaguk felfedezésérõl szóló háborúba. A nõk a szépség, a kreativitás eszményképei, az öröm, a lelki erõ szimbólumai. A nõknek szinte kötelességük, hogy szépek legyenek. Vajon mi akadályozhatja meg õket abban, hogy felvállalják szépségüket? Milyen õsi félelmek irányítják õket, amikor elrejtik legdrágább kincsüket, a szépségüket? Láttam már nõket összefogott hajjal, mert tudták, hogyha leengedik hosszú hajukat, az feltûnést kelthet, ami bizonytalanságot, félelmet szül. Azt a félelmet, amit a szexualitás vagy a függetlenség, az önmegvalósítás hatalma/ereje jelenthet.
Napjainkban egyre népszerûbb kérdés: "Mi lesz a nõk szerepe az elkövetkezendõ évtizedekben?" Új utak várnak ránk, ebben bizonyos vagyok. Talán ma még kétségekkel és akadályokkal teli ez az út, de csak rajtunk múlik, hogyan tekintünk rá: kihívásként vagy teherként. Hiszem és vallom, hogy a nõknek kulcsfontosságú szerepe van a szeretet tanításában, abban, hogy a Föld lakhatóbb hely legyen.
A kihívás az egyensúly megteremtésében rejlik: hogyan lehet valaki családanya, gyengéd szeretõ és az önmegvalósítás útját járó nõ? A kérdésre a választ nem kapjuk meg könnyen és gyorsan, de hiszem, hogy kitartó munkával megvalósíthatunk egy újfajta nõi eszményt. A harcos nõ eszményét. Az õsi nõi energia a rendelkezésünkre áll hozzá, vegyük fel vele újra a kapcsolatot. Fogadjuk be testünkbe, lelkünkbe. Üdvözöljük.
 
Õsi nõi energia

Mi jut eszébe akkor, amikor a címben említett kifejezést olvassa? Létezik egyáltalán "az õsi nõi energia"? Miért beszélek egy õsi, megfoghatatlan energiáról a modern technológia világában? Szükség van rá? Van értelme? Úgy gondolom - igen.
A nõk nem boldogok, vagy csak nagyon kevesen azok. Az õsi energia minden nõ sajátja. Manapság sajnos kevesen vagyunk ennek tudatában. A többség küzd azzal, hogyan legyen feleség, anya, kenyérkeresõ, önmegvalósító tökéletes egész. Talán lehetetlenre vállalkoztak azok, akik a magas társadalmi elvárások által létrehozott csapdába beleestek. Az elmúlt évszázadokban könnyebb volt a helyzet, hiszen mindenkinek letisztult szerepei voltak a család intézményében.
Az angol Viktória királynõ vagy a Habsburg Mária Terézia elõhírnökei voltak a 21. századi nõi mintának. Kiválóan teljesítették, amit feladatuknak választottak. Anyák, feleségek és "dolgozó nõk" voltak egy személyben.
A természettõl való eltávolodás, a fogyasztói társadalom elvárásai, a rohanás, a környezetszennyezés, a pénzkeresés a nõkre eddig ismeretlen terheket ró. Ez a teher azért is olyan nyomasztó, mert az eredendõ nõi energia nem erre lett teremtve. Vajon miért nem Föld Apának hívják a Földet, valahányszor annak megmentésérõl, oltalmazásáról van szó? Az Anya, a Nõ, a befogadás, a szépség, a tökéletesség, az érintetlenség, a gyengédség, a szeretet, az ápolás szimbóluma. Ez nincs összhangban a fent említett terhekkel, melyek a nõkre hárulnak.
Írásommal nem titkolt szándékom, hogy érzékeltessem, mennyire eltávolodtunk önmagunktól, attól, amirõl a nõiesség szól, attól, ami valódi feladatunk.
Cikkeimmel szeretném felkavarni az állóvizet, valami újat, de mégis "õsit" mondani. Örülnék, ha másokban is képes lennék elindítani egy hosszantartó folyamatot, mely egy boldogabb nõi lét felé vezethet bárkit. Szeretném Önt is gondolkodásra késztetni. Remélem véleményével, együttmûködésével közösen megtalálhatjuk az elveszett nõi belsõ energiához és bölcsességhez vezetõ utat. Szeretettel várom ezzel kapcsolatos kérdéseiket, véleményeiket.
A következõ témakörökkel szándékozom foglalkozni:
A testtudatosság
A tabuk és korlátok nélküli szexualitás
A befogadás és adás képességének összhangja
A teremtés
A kreativitás alkalmazása
Az intuíció, mint az õsenergiával való kapcsolattartás eszköze
Önszeretet - önismeret - önelfogadás
A szabadság befogadása
Önmegvalósítás
Nõnek lenni egy párkapcsolatban
Az anyaság
 
Szabadság
Mindannyian szabadok akarunk lenni. Vajon miért akarunk azok lenni és miért küzdünk valamiért, ami minden pillanatban rendelkezésünkre áll? Igen, az élet minden pillanatában szabadok vagyunk! Nem a fõnököd, a kormány, a párod, vagy a pénz hiánya korlátoz a szabadságban, hanem te saját magadat. Felmerül hát a kérdés: "Mi a valódi szabadság?"
Íme néhány ötlet. Vajon melyikkel értesz egyet? Melyiket érzed magadénak?
A szabadság az, ha...
- önmagam merek lenni, akkor is, ha mindenki más elítél emiatt;
- úgy élem az életem, ahogy nekem jól esik, akkor is, ha ezt mások értetlenül fogadják;
- elengedem a tökéletesség illúzióját, ezzel szabadítva fel magam az állandó megfelelési kényszer terhétõl;
- megvalósítom álmaimat, még akkor is, ha látszólag bolondságot követek el;
- minden pillanatban tudom, hogy az életemet bármikor megváltoztathatom;
- bízom, akkor szabad vagyok;
- engedélyt adok magamnak arra, hogy döntéseket hozzak;
- tudatában vagyok annak, hogy érzéseimet megválogathatom;
- gyakorolom a tudatosságot;
- képes vagyok kockáztatni, hiszen tudom, hogy mindig a lehetõ legjobb történik velem;
- ha képes vagyok minden helyzetben kiállni magamért.
Néhány javaslat, mely esélyt adhat a valódi szabadság megélésére: Szabadítsd fel magad a düh fogságából!
Szabadítsd fel magad a lejárt hitrendszerek fogságából!
Szabadítsd fel magad a makacsság fogságából!
Szabadítsd fel magad a pénz adta biztonság illúziójának fogságából!
Szabadítsd fel magad a párkapcsolat adta biztonság illúziójának fogságából!
Szabadítsd fel magad az általad önmagadról kialakított, megmásíthatatlan kép fogságából!
Szabadítsd fel magad a megfelelési kényszer fogságából!
Szabadítsd fel magad a démonjaiddal való szembenézés halogatásának fogságából!
Szabadítsd fel magad az elismerésre való vágy fogságából!
Szabadítsd fel magad mások ítéletének fogságából!
Szabadítsd fel magad a halál félelmének fogságából!
Szabadítsd fel magad a múlthoz való ragaszkodás fogságából!
Szabadítsd fel magad a bûntudat fogságából!
Szabadítsd fel magad az irigység fogságából!
 
Változás

"Légy Te a Változás, amit látni szeretnél." - mondta Mahatma Gandhi. Mit jelent a változás az illúziók világában? Folyton változunk és mégis ugyanolyanok maradunk. A fogantatásunk és a születésünk pillanatában kapott energia jellegében nem változik. Akkor mégis mi az, ami változik? A viszonyunk. Az élethez, a helyzetekhez. Ha valamit elfogadunk, azt nem akarjuk megváltoztatni, azzal megbarátkoztunk, egyszeriben megszûnik fájni, megszûnik problémának lenni. Mi az, ami nem változik? Az élethelyzetek, melyeket fejlõdési csomagként kapunk, ugyanazok. Mindig én döntöm el, hogy egy élethelyzetre hogyan reagálok. Mondhatom azt: "Nem lehetek ilyen szerencsétlen, ez egy sorscsapás, már megint itt van." Ha ezt teszed, rendben van. Vállald a következményeit. Mondhatod ezt is: "Aha, már megint itt van ez a szorító érzés a gyomromban, vajon mit üzen nekem? Hogyan oldjam meg? Hiszen, ameddig nem oldom meg, úgyis mindig visszatér és már nagyon elegem van belõle. Inkább megoldom."
Nem változunk, csak megszabadulunk az úton ránk pakolt terheinktõl. Megszabadulunk gyermekkori beidegzõdéseinktõl. Felnyílik a szemünk, és meglátjuk a dolgok és az összefüggések között a valódi célt. Hogy ez mi? A megtisztulás. Megszabadulás a haragtól, a gyûlölettõl, a kritikától, a frusztrációtól, a félelmektõl, az önzõségtõl, a projekciótól és még sorolhatnám. A változás egyfajta tudatmódosulás. A fizikai szemünkön túl, képesek leszünk látni a harmadik szemünkkel.
Talán feltesszük magunknak a kérdést: "Én változtam, vagy a viszonyom változott ugyanahhoz a dologhoz?" Az élet olyan, mint egy ajándékcsomag. Az ajándék különbözõ csomagolásban érkezik, de bizonyosan mindenkinek feladatokkal teletömött. Vannak olyan feladatok, melyek megoldása egy életre szól, és ahogy haladunk az úton, bizonyosan visszatérnek hol enyhébb, hol erõsebb formában. Egy életen át sakkozhatunk azon, hogy melyik a jó megoldás. Gondolkodhatunk, elemezhetjük. A jó megoldás kulcsa abban rejlik, ha éljük az életünket és elébe megyünk annak, ami ránk vár. Ami ellen tiltakozunk, abban van a változás. Ami kényelmetlen, ott a próbatétel. A próbatétel bármelyik pillanatban elénk jöhet. Ha elkerüljük, elénk ugrik és akadályoz minket, ha kezet fogunk vele és társunkká fogadjuk, akkor felszabadít. Ha elfogadjuk és tanítómesterként tekintünk rá, könnyebbé válik életünk. Természetesen harcolhatunk is ellene. Van értelme?
 
Erõ

Elvállaltam, hogy készítek egy írást az Erõrõl . Az élet iróniája, hogy éppen akkor történik ez, amikor egy rövid ideig tartó lázból lábalok ki. A kezeimet alig bírom mozgatni, nem is beszélve a lábaimról. Úgy érzem, hogy furcsa, eddig nem tapasztalt izomfájdalommal akadályozza meg egy nálam magasabb erõ, hogy oda, és akkor menjek, amikor akarok. Kétségtelen: elérkezett a lelassulás idõszaka életemben, csak remélhetem, hogy elég bátor leszek meghallani üzenetét. Bizonyos vagyok abban, hogy a mindenütt jelen lévõ erõ jobban tudja nálam, mi a jó nekem.
Fizikai erõm ugyan elhagyott egy idõre, de írni és gondolkodni még képes vagyok. Erõ ez az erõtlenségben. Gyengeségem arra késztet, hogy tanáromat hívjam segítségül a cikk megírásához. Õt kérdezem arról, neki mi ad erõt, világszerte végzett gyógyító munkájához. Elgondolkodtató és szívemhez szóló válaszokat hallok, melyeket szeretnék veled is megosztani:
"Az ad nekem erõt a mindennapokban - mondja -, hogy az élet valódi értelmére és céljára, a szeretetre fókuszálok. Erõt ad az is, ha látom munkám eredményét. A szenvedély és az elkötelezõdés pedig segít, hogy álmaim és az élet fejlõdésének részese lehessek. Tisztelem az életet. A létezés csodája teljesen betölt: boldog vagyok, hogy érezhetek és tapasztalhatok. Az erõnket használni, erõsnek lenni, számomra azt jelenti, hogy befogadjuk és birtokoljuk azt, ami születésünktõl fogva a miénk. Az erõt úgy tarthatod fenn, ha nem ragaszkodsz birtoklásához és az élet áramlásával haladsz."
Arra a kérdésemre, hogy honnan meríti a szenvedélyt és az elkötelezõdést a tanításhoz, egyszerû válasz érkezik: "A szívvel való állandó kapcsolatomból, hiszen ott az életöröm és a fejlõdés helye."
Hatására fellelkesedem és rádöbbenek, hogy rengeteg dolog zajlik körülöttem, ami nekem is erõt adhat.
Szegedi szervezõm nemrégiben frissítette fel a weboldalt, melyen többek között a tréningjeimet népszerûsíti. Fellépek az oldalra, hogy átnézzem, kijavítsam az esetleges stilisztikai, helyesírási hibákat, bõvítsem vagy szûkítsem, hozzáadjak vagy elvegyek belõle. Ehelyett megakad a szemem "A tréningeken résztvevõk mondták" címszón. Rákattintok. Izgulok, hogy mit fogok olvasni. Felkészülök arra, melynek elviselése talán a kritikánál is több erõt igényel: az elismerésre. Azok az emberek nyilatkoznak a csoportomról, akik két napra kezembe adták életük irányítását. Az idézetek hatására könnyezni kezdek. Felerõsödik a szívverésem. Ezekért a mondatokért érdemes dolgozni. Ez ad nekem erõt.
Erõt ad az is, amikor újra találkozom régebbi csoportjaim résztvevõivel. Csodát látok: a két félelmekkel, szenvedéssel teli, kislányos attitûddel rendelkezõ ember helyett, erejüke t okosan használó, tudatos nõk ülnek velem szemben. Ez ad nekem erõt. Érdemes volt hát dolgozni velük, mert hallottak, értettek és figyeltek rám. Fejlõdtek. Elfogadtak taní tójuknak, mentoruknak. Ez ad nekem erõt. Mi más is adhatna, mialatt a hétköznapok harcát vívom? Amikor elkeseredett, félelmekkel teli embereket látok az utcán magam körül? Amik or egyre gyakrabban felteszem a kérdést, hogy jó helyen vagyok-e? Amikor nem sok mindent találok környezetemben, ami lelkemet és hitemet táplálja. És akkor jönnek õk, akik bebizonyítják, hogy érdemes kapcsolatba lépni az Erõvel. Ez ad nekem erõt. Ti adtok, Önök adnak nekem erõt. Köszönöm!
 
Szerző: Hrubiák Anett

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: Önismeret| Hozzáadta:: Hodildi(2013-05-26) W
Megtekintések száma: 578 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
 
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
 
   
Copyright MyCorp © 2024