Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak: sehogy. Mielőtt még nagyon elszontyolodnál, elmagyarázom, miről van szó.
Lehet hogy gyerekkorodban nem tanítottak meg a következőkre, és talán a későbbiekben sem vetted észre ezt a törvényszerűséget (és lehet, hogy ezért sokszor fejjel mentél a falnak), ezért most felhívnám rá a figyelmedet. Nekem is sok ideig tartott, amíg rájöttem, de a fő hogy rájöttem. A tevékenységed és az egyéniséged önmagában se nem jó, se nem rossz (illetve rossz is és jó is egyszerre). Ha amiatt szorongsz, hogy jó vagy-e vagy rossz valamiben, akkor ennek az lehet az alapja, hogy gyerekkorodban milyen környezetben voltál, mit vettek észre rajtad, mit hangsúlyoztak. Ha szinte csak a rosszat (tehát folyamatosan kritizáltak és sohasem dicsértek), akkor valószínűleg sokat szorongsz és önbizalomhiányod van. Viszont tudnod kell, hogy az élet nem így működik, és ez nagyon torz visszajelzés volt a részedre, mert az, hogy mások hogyan ítélnek meg, kizárólag az ő tapasztalataikon, akaratukon, előítéleteiken múlik. Szép kis kilátások, mi? És hogyan lehet mások gondolatait befolyásolni? Nos, megpróbálhatod, de vannak olyan emberek, akiknek ha fejreállsz sem leszel kedves. Mert egész egyszerűen nem az a céljuk, hogy megértsenek téged, hanem az, hogy érzelmi játszmákat játsszanak, amelyekben bebizonyítják: ők az urak a háznál és szépen leszívjanak téged. Ennek persze oka van az önbizalomhiányukban, de ez rajtad nem sokat segít. Viszont jó hír az is, hogy vannak olyan emberek is, akik alapban jóindulattal viseltetnek irántad. Akik jót akarnak neked. Őket célszerű keresned, velük tanácsos valamit kezdened. A többiekkel szemben pedig védekezni kell (ha jót akarsz magadnak): mentálisan, fizikailag, stb. Tehát akkor összefoglalóan: Nem tudsz mindenkinek a kedvében járni. Ez a próbálkozás eleve elvérzésre van ítéltetve. Viszont az embereket tudod csoportosítani: Akik örülnek neked, a jólétednek, hogy jól érzed magadat a bőrödben. A teendőd: velük barátkozol, a társaságukban töltöd az idődet. Akik kritizálnak. Itt kétfajta kritika lehetséges: építő és romboló. Az építő kritikát érdemes megfogadni, a romboló kritikával szemben védekezni kell. Nem érdemes harcolni velük, küzdeni az elismerésükért, mert nem látnak tovább a saját orruknál. Akárhogy is nézem, itt is kétféle választási lehetőség van, így érvényesül a dualitás, mint ahogy az élet összes többi területén is. Mert az élet maga a dualitás.
Szerző:Szalkai Titi
|