A csalódásaink az élet bármely területén mindig az elvárásainkból adódnak, ugyanakkor az pozitív elvárásaink alapján tudunk egy jobb életet megteremteni magunknak. Az elvárásainkat mi magunk gyártjuk, így a csalódásainkat is. Mondhatjuk, hogy valaki nem olyan, amilyennek hittem, és ezzel meg sem adjuk magunknak a lehetőséget a másik ember megismerésére, mert ragaszkodunk az elvárásainkhoz, amit mi elgondoltunk és elképzeltünk az illetőről. Megtanultunk valamit, amihez foggal, körömmel ragaszkodunk, miközben ezek csak elvárások, képzelgések szemben a valósággal.
Minden ember egyformán értékes, az más kérdés, hogy sokan nincsenek tudatában a döntéseik következményével és a tudatosság fontosságával. Ebben az esetben, ha kitartunk az elvárásaink mellett, és nem vagyunk kellően nyitottak egymás megismerésére, még rengeteg csalódás ér bennünket. Miért is ítélkeznénk azért, mert valaki még nem tud, nem ért valamit, hiszen nem is olyan rég még talán nekünk sem volt a birtokunkban az a tudás, és ha a többieknek meg tudunk bocsátani, akkori önmagunknak is meg tudunk bocsátani. Mindenki másnak meg kell adnunk ezt az esélyt, mindenki számára eljön az a nap, amikor megérti azokat a felismeréseket, amelyeket mi már megismertünk. Az pedig megint más kérdés, hogy a felismeréseinket, azokat, amiket megtanultunk, megértettünk, a gyakorlatba is át kell tudnunk ültetni.
Tapasztalatom szerint sokszor okozza a problémát a kommunikáció hiánya. Csak várunk és várunk, elvárjuk, talán a másik ember kitalálja, mire várunk. Ha pedig nem találja ki, akkor jön a sértődöttség, amelyet ismét csalódás követ. Mondjuk akkor: „Gondolhattad volna…”.
Ekkor újra eszünkbe kéne, hogy jusson, nem vagyunk egyformák, viszont egyenlők. Ugyanazon dolgokról mást és mást gondolhatunk. Ezt jelentősen befolyásolják eddigi tapasztalataink, minden, amit átéltünk, és minden, amit megtanultunk. Gondoljunk csak például a színekre. Van, aki nagyon szereti a kék színt, mert a gyerekszobája kékre volt festve, ez a szín pedig mindig is kellemes emlékeket, érzéseket kelt benn. Van, aki ugyanezt a kék színt pont azért nem szereti, mert a gyerekszobája kékre volt festve, és gyerekkorához számára kellemetlen emlékek kötődnek. Mindenkinek a választását tiszteletben kell tartanunk, milyen módon dolgozza fel a tapasztalatait, milyen jelentőséget tulajdonít a tapasztalatainak, és milyen értelemmel ruházza fel az adott tapasztalatot.
Csalódásaink nagy része abból áll, hogy elvárjuk másoktól, hogy lássák, mi jár a fejünkben, mit is várunk el tőlük. De ahogy mi magunk sem látunk más ember fejébe, úgy mások sem látnak a mi fejünkbe. Ekkor a kommunikáció lehet a segítségünkre.
Elvárásaink olykor jó szolgálatot tesznek, hiszen a céljaink felé pozitív elvárásokkal felvértezve indulunk el. Képesnek érezzük magunkat a cél megvalósítására, feladatként tűzzük ki a célunk elérését, és elvárást támasztunk annak irányába, hogy a céljainkat megvalósítsuk. Az ilyen elvárás pozitív beállítottságot biztosít számunkra, optimista szemléletmóddal. Így pedig az elvárásaink hasznos szolgálatot is tehetnek nekünk, nem csak negatívumként jelentik meg az életünkben.
|
