Az önbizalom nem más, mint céljaink megvalósításának mellékterméke, céljaink elérésének hite. A céltalan ember tehát komolyan bajban van. Első lépésben meg kell találnunk céljainkat, vagy annak okát, mért nincsenek. Azután bele kell vágnunk a megvalósításba, és ha sikerül, nő az önbizalmunk és megjön a kedvünk. A depressziós egyszerűen nem hisz abban, hogy célhoz érhet.

ontos! Először bele kell kezdeni! Ne várj arra, mikor lesz kedved hozzá! Az érzelmi reakciók az események kapcsán keletkeznek. Első a tett – második a kedv. Kezdjünk el cselekedni akár külső megerősítések nélkül is. A közmondás szerint csak táncolni kell, és a zene majdcsak megjön hozzá. Sose várjunk a kedvezőbb szelekre, az optimális körülményekre. Meg kell tanulnunk „csak úgy” (Just Do It) belefogni, hiszen tudjuk, hogy az érzelmek a folyamat későbbi szakaszában jelennek majd meg. Először adnunk kell. Kezdjünk bele csak azért, mert tudjuk, hogy fontos, értékes, időszerű. Ne hagyjuk az érzelmeinkre az indítást. Ez a „próba-cseresznye” jelenség magyarázata is. Csak a bátran kezdeményezők mellé állhat tartósan a szerencse – önbizalom formájában.

Bármely konkrét cél megvalósítását engedélyezhetjük magunknak - és másoknak is! Nagyon sok tiltást, blokkot, kudarc-programot oltanak belénk, melyeket SIKER-ENGEDÉLYEK kiadásával oldhatjuk szét. A szülők egyik fő feladata és felelőssége a sikerengedélyek kiadása gyermekeiknek: „Boldog lehetsz. Elérheted célodat. Lehetséges. Képes vagy rá.” Jól hangzik, ugye?

Légy pipás! Papíron írjuk össze, mit akarunk megtenni, és ha kész, pipáljuk ki. Ezzel megerősítést, elismerést adunk önmagunknak éppen akkor és éppen úgy, ahogyan nekünk kell. Ne menjünk el figyelmetlenül egyetlen eredményünk mellett sem. Veregessük meg saját vállunkat! Ne essünk bele abba a lélekszomorító szokásba, hogy ami jó, ami sikeresen megy, az „természetes, tehát szóra sem érdemes”, ami pedig nem oké, ami hibás, annak szenteljük minden figyelmünket.

Öndícséret: Felejtsük már el végre az ósdi szólamot, vagy inkább átkot, hogy az öndícséret büdös. Ezzel tarolják le a gyom között magasabbra növő virágokat. Az öndícséret rózsaillatú, csodás! Inkább az bűzlik, aki büdösnek mondja; az irigység, a kishitűség, a rosszindulat szaga terjeng körülötte. Ostoba jelmondata alig leplezett fenyegetéssel ezt üzeni: „Vegyél már vissza a lendületedből. A végén még a fejünkre akarsz nőni. Nehogy már nagyobb, erősebb, okosabb legyél, mint mi.” Az a lényeg, hogy ne hallgassunk rájuk! Ami jó, az jó. Ami megvan, azt elértük. Értékeld értékeidet!

Képes vagyok?

Lehetőségeink egyetlen korlátja a képzeletünk. A korlát másoktól kapott kéretlen ajándék. Nem a saját látásmódunk, hanem ahogyan a többi ember, a kor lát minket. Ezek a korlátok idővel szépen belénk égnek. Korlátaink kívül, a szabadságunk, a lehetőségeink önmagunkon belül találhatók – és ez nagyon jó hír!. Törvény, hogy CSAK ARRA VAGY KÉPES, AMIT EL TUDSZ KÉPZELNI. Bármi lehetsz, vagy semmi sem - mindez csak attól függ, hogy milyen képet tudsz önmagad jövőjéről alkotni.

Szerző:Korpusz Sándor