Járjuk körül az önmagunkba vetett hit gyönyörű rendszerét. Az önrombolással kietlen, terméketlen földet, feldúlt otthont, kiégett érzelmeket, szétszakadt kapcsolatokat, családokat hagyunk magunk mögött. Az önmagunkba vetett hittel pedig virágba boruló, napsütötte vidéket, gyönyörű otthont, szerető családot, békés világot építhetünk magunk köré. Hiszen az önbizalmunkból fakad az életerőnk, mert ez ad belső tartást ahhoz, hogy teljes életet éljünk, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, hogy e folyamatban meghalljuk belső hangunkat, hogy a teremtő énünk irányítson bennünket. "Az önmagunkba vetett hit: hit abban, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és a fejlődésnek nincsen határa, mert mindez tőlünk függ."