Mire jó az önmagunkba vetett hit?

Félelemek, kigondolt hitrendszerekbe merevedett korlátok, gátak szorongatják életünket. A negatív, mozdulatlanságba kényszerítő érzések, gondolatok mögött a hitetlenség vigyorog, amellyel az ember szép lassan kivégzi önmagát.

De tényleg létezik olyan ember, aki életét tudatosan arra teszi fel, hogy módszeresen, önszántából tönkretegye önmagát? Igen, mert képesek vagyunk művészileg kidolgozott gyilkos gondolatfüzéreket összeállítani, amelyekkel az önbecsülésünket megfojtjuk, és pokollá tesszük a környezetünket. Csak néhány példa a romboló gondolatokra: „ezt nekem nem lehet, nem szabad, ez nekem nem megy, erre én képtelen vagyok, nekem ez eddig még soha nem sikerült, nincs esélyem arra, hogy…. stb.”

Ebből elég is, mert a Földön töltött szűk száz évet nem fecsérelhetjük önrombolásra!

Ehelyett inkább járjuk körül az önmagunkba vetett hit gyönyörű rendszerét. Az önrombolással kietlen, terméketlen földet, feldúlt otthont, kiégett érzelmeket, szétszakadt kapcsolatokat, családokat hagyunk magunk mögött. Az önmagunkba vetett hittel pedig virágba boruló, napsütötte vidéket, gyönyörű otthont, szerető családot, békés világot építhetünk magunk köré. Hiszen az önbizalmunkból fakad az életerőnk, mert ez ad belső tartást ahhoz, hogy teljes életet éljünk, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, hogy e folyamatban meghalljuk belső hangunkat, hogy a teremtő énünk irányítson bennünket. "Az önmagunkba vetett hit: hit abban, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és a fejlődésnek nincsen határa, mert mindez tőlünk függ." Korpusz Sándor Önértékelés, önbecsülés, önbizalom című írásából idéztünk és ezen írásra támaszkodva vegyük sorra az önmagunkba vetett hit jellemzőit, amelyek annyira kézenfekvőek, hogy hajlamosak lehetünk legyinteni és tudomást sem venni róluk, ám az egyszerűségükben rejlik a nagyszerűségük.

1. Az értékeimet, erősségemet jól ismerem. Tisztelem, elismerem, értékelem önmagam. És ezen az alapon kezelem mások erényeit is.
2. Azt várom, azt remélem, hogy kedvező események történnek velem. Pozitív, optimista, kezdeményező a gondolkodásmódom.
3. Hiszek a képességeimben, tehetségesnek tartom magam. Bízom, reménykedem magamban.
4. Vannak céljaim, terveim, kreatív vagyok. Nem tartok a jövőtől, sőt!, meglátom a lehetőségeket és megragadom azokat.
5. Jól kapcsolódom a többiekhez – ehhez kell a legtöbb önbizalom! Kapcsolataimban önálló vagyok, nem függök másoktól. Bátran ellentmondok, jól kezelem a konfliktusokat is.
6. Elértem az életkoromnak megfelelő érettségi szintet, és ennek megfelelően élek, dolgozom, fejlődök.
7. Bátran és kíváncsian kezdek új dolgokba. Nyitott és rugalmas vagyok, szeretek tanulni másoktól. Sikerre viszem, amibe belevágok. Nem halogatok, kezdeményezek. Ha hibázom, vagy kudarc ér, túlteszem magam rajta, és okulok belőle.
8. Senki másnál nem tartom magam kevesebbnek, alacsonyabb értékűnek, de többnek sem. Nem kompenzálom nagyképűséggel kisebbrendűségi érzéseimet. Határozottan, asszertíven kiállok magamért.
9. Képes vagyok saját érdekeimet feladni, másokért áldozatot hozni, türelmesen várakozni, megbocsájtani, sérelmemet elengedni. (A felsorolás Korpusz Sándor: Önismeret, önértékelés, önbizalom című cikkéből származik.)
Újságíró: Illés Sarolta