Együtt élni valakivel nem ugyanazt jelenti, mint egymással élni. A második nem kötelező, míg az első néha bizony elkerülhetetlen. Mindegy, hogy egy lakásban, vagy egy lakótelepen, a lényeg, hogy alkalmazkodnunk kell…
Nemcsak a párkapcsolatokban, hanem a társadalmi csoportokban is lépten-nyomon tapasztalható jelenség, hogy egyesek mások rovására próbálják megvalósítani saját elképzeléseiket, önző céljaikat. Ez egyaránt megfigyelhető a munkahelyen, a magánéletben, a baráti és családi kapcsolatokban. Az egyéni szabadság és az önmegvalósítás azon a ponton ér véget, ahol mások jogai, illetve érdekei bármilyen módon csorbát szenvednek. A hétköznapok számtalan idevágó példával szolgálnak: a száguldó autós életveszélybe sodorja a biciklist, az étterem kerthelyiségében felénk száll mások cigarettafüstje, miközben mi élvezni szeretnénk az ízeket, és bizony, az is ide tartozik, ha elkésünk a színházból, pedig pontosan tudjuk, hogy mikor kezdődik az előadás. Komoly lélektani vizsgálatok tanúsítják, hogy az utóbbi években az emberek egyre kevesebb érdeklődést mutatnak egymás iránt. a társas kapcsolatok ápolása helyett önmagunkkal törődünk. Mivel kizárólag az érvényesülés lebeg a szemünk előtt, a saját problémáinkra szinte már nem is marad időnk.

Csak a gyenge engedhet?
A fent felsoroltak mind az életritmus felgyorsulása az oka. Jó néhány munkahely léte veszélybe került, így aztán nem is lehet azon csodálkozni, ha egyesek pesszimisták a jövőt illetően, és csak egy dolog fontos a számukra: talpon maradni mindenáron! Van, aki időpocsékolásnak tekinti, hogy mások érdekeit figyelembe vegye, úgy van vele, hogy minek fektessen energiát olyan dologba, amely nem az ő előrejutását szolgálja. Pedig a tolerancia, a tapintat busásan megtérül: kamatostul kapjuk vissza elismerés, szolidaritás formájában. Bár az egészséges egoizmus kifejezetten hasznos, nem szoríthatja háttérbe a megértést és az együttérzést. Barátra mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha rohanó világunkban nincs időnk mások gondjaival foglalkozni. Az ember arra szakít időt, amire akar – tartja a régi mondás.