Az önbizalom mindent visz
Hogy az önbizalom megléte vagy nem megléte akár egész életünket meghatározza, nem kérdés. Gondold csak el, hogy mondjuk titkárnőt kereső vállalkozó vagy, s két nő felvételizik hozzád. Az egyikük elmondja, hogy tíz főnök mellett dolgozott már, és nagyon-nagyon szeretne új munkát, ettől függ az élete. Hálás lenne nagyon, ha itt dolgozhatna. Aztán jön egy másik nő, közli, hogy még csak két főnök mellett dolgozott, de ő a világ legjobb titkárnője, csak nyersz vele, ha felveszed, egyszerűen mindent el tud intézni, ő mindenképp talál munkát, de szeretne melletted dolgozni, mert szimpatikus vagy. Ki tűnik neked professzionálisabbnak? Hát persze, hogy a második: elhiszed neki, hogy önbizalma azért ekkora, mert van valami mögötte. Holott lehet, hogy az előbbi, habogó-hebegő, hálálkodó nő jobb munkaerő lenne – de az önbizalom bizony lenyűgöző erejű, és ez alól senki nem vonhatja ki magát. Ha valakinek tehát önbizalma van, könnyűszerrel elérheti azt, amit akar: új munkát, új kapcsolatot, barátságokat, karrierlehetőségeket. Akinek pedig nincs önbizalma, hiába érdemelné meg jobban a javakat – ő fogja legkésőbb megkapni.

A farkastörvényeket el kell fogadni
Darwin evolúciós elmélete felett akár borzonghat is a hátunk, és gondolhatjuk azt a legigazságtalanabbnak is: sajnos, így van, és így van az önbizalom terén is. Farkastörvények uralkodnak, és aki nem ismeri ki és lovagolja meg őket, az bizony jóval kevesebbet kap az élettől, mint amennyit igénybe vehetne. No igen, de ha az embernek nincs önbizalma, akkor nincs… ám ez nem így van! Az önbizalom is tanulható valami, amit egyesek ugyan ösztönből és mindenféle tréning nélkül birtokolnak – ám ez nem jelenti azt, hogy kizárólag az ő birtokuk lenne! Az öntudat igenis elsajátítható, és ugyanúgy a miénk lehet, ahogy mondjuk egy göndör frizura, holott egyenes hajjal születtünk. Vágj hát bele a tanulásba!

Írd át belső meggyőződéseidet!
Fogadd el, hogy az önbizalom nem jelent pofátlanságot!
Sokaknak amiatt nincs önbizalmuk, mert nem is akarják, hogy legyen. Ugyanis azokat, akiknek van, irigylik bár a való életben elért sikereikért, ott legbelül mélyen el is ítélik őket. X.Y. egész bulin a középpontban volt, gyönyörű volt és ragyogott, és nevetve meg is jegyezte, „ma én vagyok itt a legszebb”. És bár szívesen a magunkénak tudnánk sikereit, úgy érezzük, ezen az áron azért mégse: ne higgye már senki, hogy „nagyra vagyunk magunkkal”. Ha ilyen az önbizalom, akkor köszönjük, nem kérünk belőle. És itt van az egyik leggyakoribb tévhit, amely leszorítja bennünk az egészséges öntudatot: azt gondoljuk, hogy önmagunk értékelése egyfajta „pofátlanság”, szerénytelenség, amit, ha vállalnánk, lesülne a bőr a képünkről. Ám nem szabad összetéveszteni: az önbizalom nem jelent hamis öntömjénezést. Egyszerűen őszinte és pózok nélküli elismerését jelenti annak, ami nyilvánvaló. Ha egy topmodell ül egy női társaságban, minden bizonnyal a kijelentés „á, én vagyok itt a legsilányabb” inkább őszintétlen, mint szerény. Ami jár, az jár. Ha jók vagyunk a szakmánkban, nem pofátlanság kijelenteni: bocs, de nálam jobbat csak elvétve találsz, ismerem a képességeim, és szerintem hasznotokra lehet. Persze ha pályakezdőként két napnyi gyakorlat után jelentjük ki mindezt, valóban kissé túllövünk a célon – de meglévő képességeinket felesleges kicsinyítenünk. Nem szerénnyé, hanem álszerénnyé, bizonytalanná és élhetetlenné válunk általa. A feladat tehát: írd össze erényeidet, és ne akard kisebbíteni őket! Gondold végig, mi mindent fizettél érte (kudarcokat, tanulásokat, kemény tapasztalatokat), hogy most mindez a te birtokod legyen – és úgy kínáld fel, hogy legbelül tudd, ezért te nagyon megdolgoztál – illene is honorálni! Akár szerelem terén is: a tested, a lelked hosszú évek szenvedéseivel, odafigyelésével, fejlesztésével lett olyan, amilyen. Tudd, mit érsz, és ne érd be kevesebb „fizetséggel”!

Ha hasonlítgatsz, objektíven tedd!
Leginkább akkor érezzük magunkat a legszerencsétlenebbnek, amikor tőlünk jobbakkal mérjük össze önmagunkat. Pedig hát ez nagyon egyoldalú mérce a legalapvetőbb logika szerint is. Ha a derekadat csak Nicole Kidman derekához méred, természetes, hogy lepleket öltesz magadra, és még az útépítő munkások füttyeiért is hetekig hálás leszel. Ám ha arra gondolsz, hányan élnek nálad jobb és hányan rosszabb adottságokkal, máris rózsásabb a helyzet. Törekedj a tökéletességre – de ne annak mércéjével mérd magad! Akárhányszor mélységes gátlást okoz benned egy-egy tükörbe vetett pillantás, képzelj oda egy előnytelenebb külsejű nőt – milyen hálás lenne a te kinézetedért! És képzelj oda még valakit, valakit, aki igazán szeretett és csodált téged – nézd magad az ő szemével! Hidd el, ezt csak gyakorolni kell, és egy idő után laza csókot dobva a tükörképednek indulsz útnak!