Választani és változtatni: micsoda dilemma! Legyen szó munkahelyről vagy szerelemről– olykor lehetetlennek tűnik a döntés. Döntések során a saját lehetőségeinket korlátozzuk, ám hosszú távon így lehet elérni a szabadságot.
Mindenki tapasztalhatta milyen vacilálni két termék között a boltban, vagy ingadozni két szerelem között, vagy döntésképtelenül arról gondolkodni, hogy most menni-e vagy maradni, felmondani-e vagy kitartani, belevágni az újba vagy kitaposni a régit. Mik akadályozhatják a döntést?
1. ok Lemondásról való félelem A vágyak korlátozása hozzájárul a sikerhez
A pszichológusok szerint a döntésképtelenség mögött – akár jelentéktelen, akár lényeges ügyről van szó - ugyanaz a mechanizmus működik: a lemondástól való félelem. Például házasságot kötni valakivel egyenlő lemondani egy másik emberrel való megismerkedés lehetőségéről, és mondjuk leköszönni egy állásról pedig egyenlő a megszokottról való lemondással.
Azok a gyermekek, akik jól megtanulják késleltetni vágyaikat: például inkább nem esznek ebéd előtt kis édességet, hanem kivárják az ebéd utáni nagyobb desszertet, sikeresebb felnőttek lehetnek. Mindenkit mozgat a bőség iránti vágy. A neveltetéstől és a személyiségtől is függ, hogy ki mennyire tud lemondani, mennyire tudja kordában tartani a vágyait. Hiszen, ha döntést kell hozni, az nem más, mint a lehetőségek korlátozása.
2. ok, A túleszményítés Tökéletes pedig csak az álmokban létezik.
Van egy terv, ami elsőre teljesen megvalósíthatónak és működőképesnek tűnik. Ám amint konkrét formát ölt, és cselekedni kell, és az az érzés támad, hogy most minden összedől, és semmi sem olyan, mint ahogyan az álmokban, akkor nagy valószínűség szerint eszményről való lemondás okoz gondot. Amikor látni egy álmot a valóságban testet öltve, akkor ez lehet csalódás is.
Érdemes elfogadni a valóság sete-sutaságát; káoszosabb sokkal, mint a tervek és az álmok. Sokkal könnyebben lehet dűlőre jutni, ha elfogadja, a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy terveztük.
3. ok Önbizalomhiány Nem kifizetődő félni a tévedéstől
Egyes emberek képesek számos, fontos gyakorlati döntést megtenni– de rettegnek attól a gondolattól, hogy pld. érzelmi életüket rendezzék. Miért ez az ellentmondás? A pszichológusok úgy vélik, hogy azokon a területeken, amelyeken érzelmileg bizonytalanabbak állunk, nehezebben lehet racionálisan gondolkodni, döntést hozni.
A döntés rendszeresen halogató magatartás rendszerint önbizalomhiányból ered. Az a személy, akinek megfelelő az önértékelése, a választására koncentrál, mindarra, amit abból nyerhet, vagy veszthet. A más alkatúaknál azonban ezt a választást lehetetlenné teszi, hogy nem tudják vállalni annak a kockázatát, hogy tévednek. És persze minden ilyen döntésbeli kudarc táplálja a negatív önképet. De ha biztosak vagyunk magunkban, tudjuk, hogy az adott döntés pszichikailag jól kidolgozott, megérlelt gondolatmenet eredménye, akkor könnyebben belevágunk az újba… Amikor azonban kételkedünk képességünkben, az mintegy megbénít minket.
4.ok Kihátrálás
Felelősséget nem lehet másra hárítani.
A legrosszabb döntés az, amit nem hozunk meg… A másra hárított döntés nemcsak megakadályozza, hogy tanulni lehessen a hibákból, de egyúttal teljesen elveszi az irányítást is. Újra gyerekké válhat, akinek a feje felett döntik el, hogy mi a jó neki.
Az élet lényege, hogy merjünk megtenni új lépéseket, vállaljunk kockázatokat, még ha azok jelentéktelenek is – ezzel szabadságot biztosít számunkra. Amikor például a gyermek elhatározza, hogy járni kezd, új veszélyeknek van kitéve, de önállóságra tesz szert, fejlődésnek indul. Talán bizonyos lemondással is jár, de főképp a szabadság megszerzésével…
Galenus
|
