Az emberek úgy vannak összerakva, hogy időnként fontos nekik kiengedni a szelepet, a gőzt. Nincs azzal semmi baj, ha időnként a párunk elmegy a haverokkal és beiszik, vagy időnként a másik legelterjedtebb stersszlevezetőt, a marihuánát szívja lazulásképpen. Azt gondolom, azzal sincs semmi baj, ha a húszas éveiben a fiatalnak van, vagy volt olyan időszaka, amikor kicsit elúszott ebben, azaz majdnem napi rendszerességgel szívott. Azonban 30 év felett a napi szívás már függőséget jelent, és problémát okoz a fogyasztó környezetének, ezáltal önmagának is.
Ez a cikk azokat a nőket, anyákat akarja megszólítani, akiknek a párjuk, férjük, élettársuk napi marihuána fogyasztó. A napi fogyasztás ugyanis egy párkapcsolatban, illetve főként ahol már gyerek is van, mindennapos feszültséget okozhat. Feszültség forrása lehet többek közt, hogy a lakásban vagy azon kívül szív-e a párunk. Ha bent a lakásban, akkor irritáló lehet a fű erős szaga, és ha bárki belép, már nem lehet eltitkolni, ezért nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatja a nem füvező társat. A kismamák szeretnek bandázni, és amikor vendégségbe hívják a többieket, az első pillanatban kiderülhet a társunk fűszívása, ami zavarba hozhatja a nőt, szégyenérzetet vált ki és kellemetlen, kínos beszélgetéseket eredményezhet. Nem beszélve a vendég reakciójától, a lesajnáló, vagy felháborodott tekintettől, visszajelzéstől. Ha lakáson kívül van a fogyasztás, pl. terasz, erkély, udvar, akkor ez a feszültség kisebb.

 

A napi marihuána-szívó gyakran reggel ezzel kezd, ebéd, a kávézást is ezzel köti össze, és este jön a maratoni szívás. A társnak akarva-akaratlanul, de alkalmazkodni kell ezekhez a 20-30 perces elvonulásokhoz, és minden közös programot felülírhat. Természetesen ilyenkor nagyon nehéz türelmesnek lenni, tolerálni a másik felet, és még nem is beszéltünk arról, hogy mi a feleség hozzáállása, véleménye a párja füvezéséről.
Konfliktust okozhat az is, amikor elfogy a muníció és be kell szerezni. Ilyenkor a függő feszültté és idegessé válhat, akár agresszívvá is, mindaddig amíg meg nem szerzi a füvet a dílertől. Azonban, ha ez egy vasárnapi közös családi program idejére esik, még nagyobb feszültséget okoz a párokban, mivel el kell dönteni, hogy miként alakítják az életüket, amelyet éppen a fű beszerzése überel és irányit.
Az esti programokat is befolyásolhatja a füvezés, mivel esténként azért szívnak többet a fogyasztók, hogy lecsendesítsék magukat, ráhangolódjanak az alvásra stb. Egy ilyen befelé mozizós, figyelő állapotba nagyon nehéz bekapcsolódni egy józan társnak, akinek mondjuk ezek az órák jelentenék a közös megbeszéléseket, csak úgy az egymásra figyelést stb.
A következő nagy konfliktushelyzetet a gyerek-kérdés öleli fel. Bár ez függ a gyerek(kek) korától, kérdés, hogy vajon titkoljuk-e, vagy nyíltan felvállaljuk előtte a szülő füvezését? Engedjük-e volánhoz ülni, amikor a gyerekek is ott vannak vele? A füvező szülő hangulatingadozásai mennyire érintik a gyerekeket? Mi történik, ha meglátja a gyerek és rákérdez? És még sorolhatnám a társban felmerülő kérdéseket, a sok dillemát és problémát okozó helyzetet.
A legnehezebb azonban az alkalmazkodás a függőhöz, a napközbeni rapszodikus hangulatváltozások, hirtelen jött agresszív nonverbális, vagy verbális megnyilvánulásokhoz, a besértődésekhez, a pörgésekhez, az elcsendesedésekhez, aztán a hirtelen jött kedvességhez, figyelméhez stb. amit kivált a többszöri használat és nem használat váltakozása. A másik félnek ezek nagyon gyors váltások, és mivel ő semmit nem használ, elég nehéz dinamikusan és adekvátan reagálni ezekre az érzésekre, hangulatokra.
Azt gondolom, lehetne még sokáig sorolni a listát, de a nagy kérdés az, hogy mi mint társak, mit gondolunk a párunk marihuána-függőségéről? Mennyire tudunk társként számítani rá? Mennyire zavar ez minket? Mi lenne számunkra az ideális? Vonzó ezáltal a másik nekünk? Szerethetőnek gondoljuk-e így a társunkat? Fel tudunk-e nézni rá? ? Felnőttként tudunk-e tekinteni így párunkra? Segíteni akarunk-e neki abban, hogy csökkentse a fűszívását, esetleg leszokjon, vagy támogatni akarjuk mint fogyasztót? Titkoljuk-e a környezetünk felé vagy legyünk nyíltak? A gyerekek felé mi a helyes hozzáállásunk? Akarjuk e őt így vagy sem?

 

Mivel a marihuána fogyasztása hazánkban illegális, azaz bűncselekmény, és ez a fogyasztó, a házastársa és családja mindennapi életére is rányomja a bélyegét, nem lehet róla olyan nyíltan beszélni, mint az alkoholról. Hogy házastársként miként lehet ezt a legjobban lereagálni, mi a helyes és a jó hozzáállás, az nagyon nehezen eldönthető.