Ha mi, nők szenvedünk, az mindig nagy ügy. De nem csak nekünk fájhat a szakítás. Vannak olyanok, akik nehezebben mutatják ki az érzelmeiket, inkább magukba fordulnak és elfojtják kínjukat. Ők a férfiak.

 

Egy barátnőn - sőt, egy idegen nőn is - rögtön észrevesszük, ha valami bántja, ha valami fáj. Ismerjük a szakaszokat, a sírásét, a megbocsátásért, a követelőzését, a reménykedést. Aztán az átalakulást, stb.

De mit csinál egy férfi, amikor elhagyják - mert ez legalább annnyiszor megtörténik. Nos, valljuk be: nagyon is hasonlókat.
Néma gyász

Kézzelfogható és egyértelmű jeleket hiába is keresnénk - a férfiak büszkék, nem sírnak, nem panaszkodnak. A magányos harcos újra felfedezi a régi haverokat, akik tárt karokkal és egyetlen kérdés nélkül fogadják vissza. A nyilvánosság előtt minden rendben lévőnek látszik.

Egészen más azonban a helyzet a (legény)lakás négy fala között. A megsebzett férfi képes napokig ki sem mozdulni otthonából, a helyről, ahol minden tárgy a szeretett nőre emlékezteti. Képes akár naponta többször is beleszagolni az otthagyott samponba, dezodorba.

Kezdetben olyasmikkel foglalják le magukat, amik korábban némileg tiltva voltak. Órákig bámulják a televíziós sportközvetítéseket, netán kedvenc rajzfilmjeiket. Külsejüket elhanyagolják, csak akkor öltöznek fel rendesen, ha munkába mennek.
Részeg telefon

Mivel nem sírhatják ki magukat barátjuk vállán - az ugyanis férfiatlan lenne - éppen annál próbálkoznak, aki elhagyta őket.

Ilyenkor kerül sor arra, hogy bánatukban felöntenek a garatra, fogják a kagylót, tárcsázzák a kedvest, és értelmetlen dolgokat kiabálnak a telefonba, vagy spicces és nem éppen szalonképes üzenetet hagynak a rögzítőn.
Vigasztaló viszony

Bánatának elűzése céljából a férfi kísérletet tesz arra, hogy találjon egy nőt, aki feledteti vele magányát. Azonban ha sikerül is ágyba bújnia valakivel, ritkán sül jól el a dolog. Nem azt kapja ugyanis, amire vágyik.

Rájön, neki sem a szex hiányzik a legjobban, hanem a meghittség, az elvesztett szerelem. Egy átlagos férfinak jóval több időre van szüksége, mint egy nőnek ahhoz, hogy felengedjen, és biztonságban érezze magát egy újabb kapcsolatban. Ahhoz, hogy megossza a másikkal gyermekkori élményeit, hogy kitárulkozzon előtte. Ha elhagyják, úgy érzi, soha többé nem lesz képes közel kerülni egyetlen nőhöz sem. Ettől fél a legjobban, miközben azt kívánja, bárcsak sose szakítottak volna.