Már annyi mindent elmondtam a pánikbetegségről, de a lényeg még nem hangzott el. Ha belebotlunk valakibe, akinek éppen rohama van, akkor mit lehet tenni, hogyan lehet neki segíteni?
A fenti kérdés tévénézés közben jutott eszembe. A híradóban épp a vörös iszap szennyezésről volt szó, és a képen egy reszkető nőt mutattak, aki pánikrohamot kapott a katasztrófa láttán. Azonnal rohantak a segíteni vágyók és megpróbálták lefektetni, hátha úgy megnyugszik. Látva ezeket a képeket felmerült bennem a kérdés, hogy tényleg a legjobbat tették-e neki? Vajon hogyan kellene jól segíteni valakinek, akinek szorongásos rohama van?
1. Sokat számít a fellépés! A pánikrohamot átélő ember rettenetesen fél. Nem tudja, hogy mitől, de borzasztó félelem keríti hatalmába. Ez a félelem teljesen megbénítja a gondolkodását, így nagyon sokat jelent, ha valaki olyan ember érkezik, aki magabiztosságot és nyugalmat áraszt magából! Éppen ezért, amikor odamegy egy ilyen emberhez, akkor próbáljon nyugodt és határozott (nem erőszakos!) lenni!
Gyakran látom, hogy a segíteni szándékozó ember „pörög". Ez azért van, mert egy ilyen szituációban az ő vérébe is ömlik az adrenalin a mellékvesékből, és ez azonnali cselekedetre sarkallja. Csakhogy ez nagyon hasonló testi tüneteket okoz, mint amit a pánikrohamban szenvedő átél. A segítség is kapkodja a levegőt, vibrál, iparkodik a leghasznosabb lenni. Ez nem segít! Próbáljon megnyugodni, és nyugodtan, de határozottan fellépni!
2. Kérdezze meg, hogy jó-e, ha ott van és segít? A pánikroham leírhatatlan érzés, de van, akit még ennél is jobban zavar, ha közben látják. Vannak olyanok, akik szeretnek elvonulni és egyedül kivárni a roham végét, nem akarnak kiszolgáltatott állapotukhoz közönséget. Éppen ezért, ha összetalálkozik valakivel a mosdóban vagy valamilyen eldugott helyen, amint épp rohama van, a legjobb, ha először megkérdezi, hogy maradjon-e ott vele, kér-e az illető segítséget? Ha „nem" a válasz, akkor a legjobb, ha távozik. Persze, ha lehet, ne menjen messze, csak olyan távolságba, hogy 5-10 percenként vissza tudjon menni, hogy meggyőződjön róla, hogy nincs nagy baj és tényleg nincs szükség a segítségére. Tartsa tiszteletben a kérést, lehet, hogy ezzel segít a legtöbbet!
3. Kérdezze meg: Miben vagy mit segíthet? Ha szükség van Önre, akkor kérdezze meg mit tud tenni? Ne akarjon saját kútfőből segíteni, ami Önnek jól esne, az nem biztos, hogy a másiknak is jó! Ha a rohamot átélő ember egy pohár vízért küldi, akkor menjen és hozzon, ha minél hamarabb ki akar menni az épületből, akkor fogja meg határozottan a karját és vigye ki… Mindig csinálja azt, amit kérnek Öntől!
4. Lélegezzenek együtt! A rohamot átélő ember kapkodja a levegőt, liheg. Ez nagyban hozzájárul a tünetek kialakulásához, illetve a már-már csillapodó rohamot újra beindíthatja. A legjobbat akkor teszi, ha megállítja a kapkodó légvételeket. Ehhez azonban nem elég annyit ismételgetni, hogy „lélegezz nyugodtan", csinálja Ön is együtt azzal, akinek segíteni akar!
Ha lehet és engedi, akkor karolja át az illetőt, ezzel is segítve az egymásra hangolódást. 4 másodpercig szívja be, majd megállás nélkül 4 másodperc alatt fújja ki a levegőt. Ez elég gyors légzésnek tűnhet, de a rohamot átélő feltehetően ennél gyorsabban lélegzik, így még ez is túl lassú lehet neki. Eleinte csak nagy koncentrációval lesz képes követni Önt a ki- és belégzések során, de szépen lassan igazodni fog ő is. Ha nem megy azonnal, akkor ne szidja össze, higgye el ő mindent megpróbál! Bármennyire is sikertelennek tűnik a próbálkozás, ne hagyja abba, csak diktálja az ütemet!
Sokat segíthet, ha számol is a ki- és belégzések alatt, hogy az illető tudja, hogy mennyi van még hátra egy-egy ciklusból. Neki fényéveknek tűnhet már 4 másodperc is és meggyőződése lehet, hogy megfullad, így megkönnyíti a dolgát, ha tudja, hogy már csak egy másodpercet kell kibírni levegő nélkül.
Ha már jól megy a 4 másodperces ritmus, akkor át lehet térni az 5, majd a 6-7-8 másodpercre is. Körülbelül a 8 másodperces ki- és belégzés ad olyan légzésszámot, amilyen a normális légzés.
5. Terelje el a figyelmét! Amikor már azt veszi észre, hoyg egy kicsit kezd megnyugodni a rohamot elszenvedő, és van kedve hozzá, akkor próbálja elterelni a figyelmét a saját gondolatairól! Beszéljen neki valamiről, amibe esetleg ő is be tud kapcsolódni. Nőknél be szokott jönni a bulvár megbeszélése, a család, a nyaralás témakör, férfiaknál inkább az autók és a számítógépek. De bármiről másról is beszélgethetnek. Van, aki számolni szeret, verset mondani, vagy valami hasonló, figyelmet igénylő cselekedetet végezni…
