5 tipp, hogy észrevedd kiben bízhatsz meg! - Ötlettár - Ötlettár az élethez - Cikkek katalógusa

Megbízni valakiben az élet egyik legegyszerűbb dolga. Elmondunk valamit, amit fontosnak gondolunk, és már meg is történt a bizalom vékony fonalának kihúzása. De egy fonal elszakadhat! És a titkaink is kitudódhatnak, de éberséggel megtudhatjuk, kiben ne bízzunk meg.

Tehát a bizalom igen ingoványos talaj. Vannak, akik könnyebben megnyílnak, még mások csak sok-sok beszélgetés után árulnak el magukról fontos információkat. Minden embernél más a bizalmi küszöb.
A férfiak és nők ebben is különböznek. A pasik az érzelmeikről sokkal nehezebben beszélnek, mint mi nők. Ez sokkban függ a neveltetéstől, hiszen ha egy kisfiú, vagy akár nagyfiú azt látja a szüleitől, hogy nem beszélgetnek az érzelmeikről, akkor honnan tanulhatná meg az a szegény kissrác, hogy egy pasi is nyugodtan sírhat, kiöntheti a lelkét, vagy elmondhatja a félelmeit. Attól még ő nem lesz férfiatlan. Sajnos már gyerekkorban beleneveljük a fiainkba, hogy ne sírj fiam, az nem fiúknak való dolog. És ahogy cseperedik a szemünk fénye, ez szépen beleivódik a gondolkodásába. És a kör bezárul, a férfi zárkózott lesz.
Nálunk ez általában fordítva működik, hiszen mi hamarabb megnyílunk, legyen akár férfi vagy nő a beszélgető partnerünk. És ebben rejlik a veszély is, hiszen ismerjük a pletyka fogalmát, ami a nők életének szerves része. De pletykálni másokról szoktunk, nem magunkról. Rólunk mások pletykálnak.
De ha figyelünk néhány apró rezdülésre, megérzésre talán, de csak talán elkerülhetjük a kényelmetlen helyzeteket. Hiszen biztosan csalódtunk már mindannyian a titkok terén.
1. Ha beszélgetünk valakivel, és az illető nem néz a szemünkbe, akkor ne áruljunk el magunkról semmilyen olyan információt, amelyet mi titoknak definiálnánk. A szemkontaktus az egyik legfontosabb egy kommunikálás során.
2. De ugyanilyen visszatartó jel, ha beszélgetés közben valaki az óráját nézi, vagy piszkálja a ruházatát. Ilyenkor a beszélgető partnerünk unja a velünk való beszélgetést!
3. A titok kiadása nagyban függ az ismeretség fokától, a közöttünk álló kapcsolati viszonytól, és a titok súlyától. Tehát mindig mérlegeljünk, és ne engedjünk a csábításnak, bármilyen negédesen próbálják is kiszedni belőlünk a rejtett dolgainkat! Ne dőljünk be annak a mondatnak sem, hogy „bízhatsz bennem, hiszen már felnőttek vagyunk, és ugyan kinek mondanám én el!” A bizalmat nem kell bizonygatni, azt az idő lassan forgó kereke megoldja.
4. Tehát az idő a segítségünkre lehet, bár sajnos sokan csalódtunk már olyan barátban, akit évek óta ismerünk, és mégis meglepődve tapasztaljuk, hogy elárult minket. Ez ellen nincs biztosíték, mert emberek vagyunk, hibázhatunk, de a hibáink arra valóak, hogy tanuljunk belőlük. Bízni kell, de csak azokban, akikért bármit megtennénk, és biztosan tudjuk, mert érezzük a szeretetüket, hogy ők is tűzbe mennének értünk.
5. Végül pedig csak akkor lehetnek hiteles és igaz barátaink, akik őrzik titkainkat, ha mi is tudjuk tartani a szánkat. Ne csak elvárjunk, de adjunk is. Adjunk tiszteletet, megbecsülést, és feltétlen titoktartást. Így mi sem kerülünk majd kényelmetlen helyzetbe, bármilyen mély és sötét titkot is osztott meg velünk valaki.
Igaz, a felsorolt tanácsok sem jelentenek biztosítékot arra nézve, hogy valamikor valaki nem elárul minket, de egy csöppnyi emberismeret, egy leheletnyi józanság, és egy csipetnyi intuíció nagyban segíthet a döntésben, mit is osszunk meg az emberekkel magunkról.

- Szabó Anita -