|
Vannak, akik bárhol bármikor képesek kapcsolatot teremteni, mindenféle helyzetben szóba tudnak elegyedni idegenekkel. Ám vannak, akik mindez túl nagy falat: szóba elegyedni a szomszéddal, munkahelyen más szimpatikus kollégákkal. Miként lehet lebontani azt a láthatatlan korlátot, ami megakadályozza az ismerkedést?
Mosolyogni –annyira egyszerű, és rendkívül hasznos…
Olyan elkoptatott, amilyen célravezető: egy mosoly rendszerint viszonzásra talál, azaz mosolyt vált ki a partnerben, és kellemes, megnyugtató érzést kelt mindkét félben. Általában annak szánjuk, akiről jóindulatot, tételezünk fel, rokonszenvet érzünk iránta - így akár a barátkozás egyik előfeltétele is lehet. És ha már eljutottunk addig, hogy társalogni kezdtünk, a szimpátia felkeltésének további hatékony eszköze, ha mindig beszélgetőtársunk szemébe nézünk, tekintetünk nem kalandozik el – ami a teljes figyelem jele. Egyúttal olyan magatartást jelent, amely lehetővé teszi, hogy magunkhoz vonzzuk a másik figyelmét is, mi több, hassunk érzelmeire. Ezekkel az eszközökkel nagyban megkönnyítjük az ismerkedést, de azt is, hogy – szándékunktól függően – mind közelebb kerüljünk a „kiszemelt” személyhez. Amellett kiváló gyakorlat ahhoz, hogy legyőzzük félénkségünket, optimistább szemléletmódot vegyünk fel, és sugározzunk.
Ismerkedési gyakorlás – a felsülés is hozzá tartozik, ez is a gyakorlat része
Egyszerű és hatékony megoldás erre, ha minél több személlyel igyekszünk szóba elegyedni – persze amikor olyan napunk van, hogy kedvet érzünk hozzá. Ezáltal „ismerkedési gyakorlatra” teszünk szert, ami különösen akkor hasznos, ha inkább a félénk természettel rendelkezünk. A részletekről szólva: a pszichológusok azt tanácsolják a fokozottan félénk embereknek, hogy kezdjék a „társalgási gyakorlatot” banalitásokkal, pld. egyszerűen csak sorban álláskor a hétköznapokban, amikor vásárolnak egy áruházban, vagy hivatalokban várakoznak ügyintézéskor. Hamar rá fognak jönni, hogy a legtöbb ember nem bánja, sőt elégedett, ha megszólítják, kérdeznek tőle, beszélnek hozzá. Még ha jelentéktelen ügyek iránt érdeklőnek is náluk – az a feléjük irányuló figyelem jele.
A társalgás a másikra való figyelemmel kezdődik
Kezdjük azzal, hogy hagyjuk a partnerünket magyarázni, véleményét kifejteni, anélkül, hogy félbeszakítanánk. Ez az, amit a pszichológiában „aktív hallgatásnak” hívnak – és a kommunikációs tréningekben is gyakran elhangzó kifejezés. Ez a fajta „meghallgatás” nagyban különbözik az egyszerű hallgatástól: ilyenkor jó, ha beleéljük magunkat a másik mondandójába, és fő figyelmet fordítunk az ő szempontjaira. Természetesen támogató, érdeklődésünket kifejező visszajelzéseket azért adhatunk közben, akár apró felkiáltásokkal, akár gesztusokkal. Ez a fajta magatartás egyik fontos módja annak, hogy jobban megismerjük beszélgetőtársunkat, annak véleményét, ízlését, vágyait… és megismertessük vele magunkat is. Emellett nem árt megfigyelnünk: ha pld. megjegyzünk egy keresztnevet, vagy egy részletet az előadásából, hamar őszintének, érdeklődőnek, szimpatikusnak tűnhetünk fel a szemében. Mindez kölcsönösen felkeltheti a kíváncsiságot egy másik személyiség felfedezése iránt, vagy akár a tekintetben is érdeklődést válthat ki, miképp lehet másképp látni egyes történéseket. És ez már jelentős lépés a kapcsolatteremtés és -építés terén.
... majd fenntartani a frissen létesített kapcsolatot.
Az eddigiek alapján most már igyekszünk mosolyogni, tudunk beszélgetést kezdeményezni, és legfőképpen megkülönböztetett figyelmet szentelni a partnerünknek. Ez jelentősen átalakíthatja gondolkodásmódunkat, viselkedési és beszédstílusunkat, Így könnyebben fogunk tartós, baráti kapcsolatot is létesíteni, más körülmények között, új, vagy jövőbeli ismerősökkel.
-
A hízelgés látszata nélkül kellemes dolgokat, dicséreteket, netán bókokat mondani a másiknak mindig meghozza a kívánt hatást. A legtöbb esetben az ilyesmit értékelik, ha őszinte a bók.
-
Új ismeretségeknél – igaz, később is - , ha meg akarjuk tartani a partnert, nagyon ajánlott kerülni a negatív témákat és attitűdöt beszélgetéseink során (ilyen a kritika, a panaszáradat, siránkozás, pesszimizmus…).
-
Az olyan tárgykörbe sem a legjobb belemélyedni, amelyről tudjuk, hogy a másik szembenállását válthatja ki (pld. politika, vallás témaköre).
-
Végül ne tétovázzunk: hívjuk meg a másikat gyakran akár otthonunkba, akár egy hangulatos helyre egy italra vagy vacsorára, szervezzünk vele közös programokat, forduljunk hozzá különböző ügyes-bajos dolgainkkal tanácsért, kérjük ki a véleményét – mindez a bizalom jele.
-
És tegyük ezt anélkül, hogy rendszeres visszajelzést, netán viszonzást várnánk tőle…
Galenus
|
