Konfliktussal valamennyi család életben találkozunk, legfeljebb vannak, akik ezt nem vallják be. Azt gondolják, hogy egy jó családban nem lehetnek konfliktusok. Sokan talán úgy vélik, hogy a konfliktus valami rossz, negatív dolog, árt a kapcsolatoknak. Kétségtelen, hogy a konfliktus - azaz egyet nem értés, érdekek, szándékok, vélemények ütközése - feszültségekkel jár, megoldása időt, erőfeszítést igényel. Nem lehet véletlen, hogy számosan úgy vélik, legjobb a konfliktusokat szőnyeg alá seperni, úgy tenni, mintha nem is léteznének. Különösen nekik ajánlható meggondolni a konfliktusok előnyeit (amennyiben megoldásukra törekszünk). Ezek a következők: - tisztázza a helyzetet (nem kell találgatni, mi a másik fél problémája), - serkenti a gondolkodásunkat, alkotókészségünket, ezzel a megoldás változatos módozatai kerülhetnek felszínre, - a felek a megoldás érdekében tett erőfeszítéseik során egymást jobban megismerik - megértik, - megszűnik a harag, a gyanakvás a másik iránt, kiderül, hogy a másik nem rosszakarónk, csak épp másként lát dolgokat, - a konfliktusmegoldás során magunk számára is világosabbá válhatnak saját nézeteink, gondolataink eddig még át nem tekintett részletei, - ha sikerrel zárul a konfliktusmegoldás, a résztvevőkben erősödhet az összetartozás érzése, hisz együtt oldották meg a problémákat. A konfliktusok közeledésének felismerését segítő jelzések: - megszakad a kommunikáció, nem állnak szóba egymással, kerülik egymás tekintetét, - emelt hang, durvaság, verekedés, könnyek, - negatív vélemény hangoztatása a másikról, - információk visszatartása, elhallgatása, - a másik a megszokottnál nehezebben megközelíthetővé válik, a kommunikáció csak felszínes témákra korlátozódik (időjárás stb). Konfliktusforrás szinte minden lehet: pl. milyen bútort vegyünk, hová menjünk nyaralni, miért felejtetted el a házassági évfordulót, hol voltál ilyen sokáig, miért nem vettél kenyeret, miért nem keresel több pénzt, nem kellene a TV-t nézni folyton, mikor kell leckét írni, tanulni stb. Hasznos lehet, ha megtanulunk súlyozni a dolgok között. Miért érdemes csatába menni, és mikor lehet hagyni a témát a másik fél elképzelése szerint megoldani. Az, hogy megette-e a gyerek a spenótot, nem méltó a konfliktusra, de az, hogy lopott az iskolában, már megéri a megtárgyalást. A konfliktusok erősségének fokozatai vannak - a legenyhébb fok a kisebb félreértés, egyet nem értés, ezt követi a nyílt számonkérés, felelősségre vonás, majd a nyers szóbeli támadás, fenyegetés, végül az agresszív fizikai támadás, megverés. Nem érdemes megvárni a legerősebb fokozatokat. Időben kell észlelni a konfliktusjeleket, s nekilátni a megoldásnak. A konfliktusmegoldás módjai lehetnek: - együttműködés, mindkét fél véleményének maximális figyelembevétele (ez a megoldás a legjobb, de ez igényli a legtöbb időt, energiát), - kompromisszum - a felek kölcsönös engedményekkel jutnak el az elfogadható egyezségre, megállapodásra. - erőszak, a másik megfélemlítése, kényszerítése, saját véleményünk ráerőltetése a másikra (az egyik fél lesz a győztes, a másik a vesztes), - elsimítás, csillapítás, a jó kapcsolat érdekében álláspontunkból engedés, - elkerülés, nem hajlandó szembenézni a konfliktussal. Amiről nem tudok, az nincs. Távol tartja magát a konfliktus lehetőségétől, feladja céljait. A konfliktusmegoldásra általában mindenkinek megvan a saját jellegzetes módja (ezt nem árt, ha tudjuk magunkról). A megoldás azonban függ a másik fél konfliktuskezelési módjától is (például egy erőszakossal szemben elég nehéz egy együttműködési stílusú helyzete). A konfliktusoktól ne féljünk! Törekedjünk reális helyzetértékelésre, legyünk bátrak, figyeljünk a másik érveire s igyekezzünk közös megelégedésre megoldani a konfliktust. Túl sok konfliktus esetén érdemes átgondolni családon belüli, esetleg kívüli kapcsolatainkat.
Konfliktussal valamennyi család életben találkozunk, legfeljebb vannak, akik ezt nem vallják be. Azt gondolják, hogy egy jó családban nem lehetnek konfliktusok. Sokan talán úgy vélik, hogy a konfliktus valami rossz, negatív dolog, árt a kapcsolatoknak. Kétségtelen, hogy a konfliktus - azaz egyet nem értés, érdekek, szándékok, vélemények ütközése - feszültségekkel jár, megoldása időt, erőfeszítést igényel. Nem lehet véletlen, hogy számosan úgy vélik, legjobb a konfliktusokat szőnyeg alá seperni, úgy tenni, mintha nem is léteznének. Különösen nekik ajánlható meggondolni a konfliktusok előnyeit (amennyiben megoldásukra törekszünk).
Ezek a következők: - tisztázza a helyzetet (nem kell találgatni, mi a másik fél problémája), - serkenti a gondolkodásunkat, alkotókészségünket, ezzel a megoldás változatos módozatai kerülhetnek felszínre, - a felek a megoldás érdekében tett erőfeszítéseik során egymást jobban megismerik - megértik, - megszűnik a harag, a gyanakvás a másik iránt, kiderül, hogy a másik nem rosszakarónk, csak épp másként lát dolgokat, - a konfliktusmegoldás során magunk számára is világosabbá válhatnak saját nézeteink, gondolataink eddig még át nem tekintett részletei, - ha sikerrel zárul a konfliktusmegoldás, a résztvevőkben erősödhet az összetartozás érzése, hisz együtt oldották meg a problémákat. A konfliktusok közeledésének felismerését segítő jelzések: - megszakad a kommunikáció, nem állnak szóba egymással, kerülik egymás tekintetét, - emelt hang, durvaság, verekedés, könnyek, - negatív vélemény hangoztatása a másikról, - információk visszatartása, elhallgatása, - a másik a megszokottnál nehezebben megközelíthetővé válik, a kommunikáció csak felszínes témákra korlátozódik (időjárás stb). Konfliktusforrás szinte minden lehet: pl. milyen bútort vegyünk, hová menjünk nyaralni, miért felejtetted el a házassági évfordulót, hol voltál ilyen sokáig, miért nem vettél kenyeret, miért nem keresel több pénzt, nem kellene a TV-t nézni folyton, mikor kell leckét írni, tanulni stb. Hasznos lehet, ha megtanulunk súlyozni a dolgok között. Miért érdemes csatába menni, és mikor lehet hagyni a témát a másik fél elképzelése szerint megoldani. Az, hogy megette-e a gyerek a spenótot, nem méltó a konfliktusra, de az, hogy lopott az iskolában, már megéri a megtárgyalást. A konfliktusok erősségének fokozatai vannak - a legenyhébb fok a kisebb félreértés, egyet nem értés, ezt követi a nyílt számonkérés, felelősségre vonás, majd a nyers szóbeli támadás, fenyegetés, végül az agresszív fizikai támadás, megverés. Nem érdemes megvárni a legerősebb fokozatokat. Időben kell észlelni a konfliktusjeleket, s nekilátni a megoldásnak. A konfliktusmegoldás módjai lehetnek: - együttműködés, mindkét fél véleményének maximális figyelembevétele (ez a megoldás a legjobb, de ez igényli a legtöbb időt, energiát), - kompromisszum - a felek kölcsönös engedményekkel jutnak el az elfogadható egyezségre, megállapodásra. - erőszak, a másik megfélemlítése, kényszerítése, saját véleményünk ráerőltetése a másikra (az egyik fél lesz a győztes, a másik a vesztes), - elsimítás, csillapítás, a jó kapcsolat érdekében álláspontunkból engedés, - elkerülés, nem hajlandó szembenézni a konfliktussal. Amiről nem tudok, az nincs. Távol tartja magát a konfliktus lehetőségétől, feladja céljait. A konfliktusmegoldásra általában mindenkinek megvan a saját jellegzetes módja (ezt nem árt, ha tudjuk magunkról). A megoldás azonban függ a másik fél konfliktuskezelési módjától is (például egy erőszakossal szemben elég nehéz egy együttműködési stílusú helyzete). A konfliktusoktól ne féljünk! Törekedjünk reális helyzetértékelésre, legyünk bátrak, figyeljünk a másik érveire s igyekezzünk közös megelégedésre megoldani a konfliktust. Túl sok konfliktus esetén érdemes átgondolni családon belüli, esetleg kívüli kapcsolatainkat.
