Hibáztál már? Persze, hiszen mindenki hibázott már! És mit gondoltál saját magadról? Legyintettél és azt gondoltad, hogy minden hiba a javadat szolgálja, vagy elbújdostál volna szégyenedben? Ha ez utóbbiban magadra ismersz, akkor ez a bejegyzés neked szól!
A mentális csapdákról már nagyon régen, a perfekcionizmus kapcsán írtam. Éppen ezért most nem akarom sokáig magyarázgatni mi is az, elég legyen annyi, hogy mentális csapdának hívjuk azokat a hibás gondolkodásmintákat, amik réges-régen rögzültek a fejünkbe, és amik miatt egyes helyzetekben rosszul reagálunk. A csapdába rendszeresen belelépünk, menekülni belőle nem tudunk, és minden egyes alkalommal rombolják a saját magukról kialakított képet.
Mindjár jobban fogod érteni, a következő példán keresztül. A szorongó emberek szeretnének tökéletesnek látszani, mert azt gondolják, hogy így elkerülhetik a szidást, büntetést, megszégyenítést. Ennek elérésére két lehetőségük van: az egyik, hogy nagyon magas elvárásokat fogalmaznak meg magukkal szemben, aminek megpróbálnak megfelelni, a másik pedig, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne hibázzanak. Ez utóbbi esetben csak az jár a fejükben, hogy minden feladatukat úgy kell ellátni, hogy az hibátlan legyen. Lehet ez egy összeadás elvégzése, egy vacsora megszervezése, egy randi, mindegy, csak makulátlan legyen minden. A hiba elkerülése érdekében hosszasan készülődnek, többször ellenőrzik a részleteket, ellenőrzik saját magukat. A feladat elvégzésével, vagy az esemény lezárultával nagyon erősen szoronganak, hogy vajon a többiek, hogyan értékelték a teljesítményüket, és bíznak benne, hogy a legjobb kép alakul ki róluk másokban.
Ameddig sikerül megőrizni a tökéletesség látszatát, addig minden rendben van. Legrosszabb rémálmaikban fordul csak elő, hogy valamit rosszul csinálnak, vagy figyelmetlenségük miatt hibáznak, és emiatt kellemetlen helyzetben kerülnek. Bele sem mernek gondolni, hogy milyen megalázó lenne, ha egyszer valamit elrontanának. Nem tudnák elviselni a szégyent és a megaláztatást, ami ezzel jár. Így mindent elkövetnek annak érdekében, hogy soha ne hibázzanak és soha nem kerüljenek kínos helyzetbe mások előtt.
Ennek a viselkedésnek a forrása gyermekkorunkban keresendő. A szüleink, barátaink, tanáraink gondoskodtak róla, hogy elég mélyen belénk ivódjon, hogy mindent csak jól szabad csinálni, illetve hogy másként nem érdemes. Erre egy remek példa, hogy amikor általános iskolás voltam, a füzet elejére fel kellett írni a következő József Attila idézetet: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, Úgy érdemes!”
Ha hibáztunk, vagy kicsúszott a ceruzánk a vonalak közül, akkor dorgálást kaptunk, rosszabb esetben fekete pontot. Ezek a lényegtelennek tűnő, már rég elfelejtett mondatok ültették el bennünk azt a téves gondokodásmintát, miszerint csak hibátlant szabad alkotni.
Megfigyelésem szerint kétféle ember létezik: Az egyik borzalmas tragédiaként éli meg, ha elront valamit, és mindent elkövet, hogy ez ne történjen meg. Ezzel szemben a másik, örül a hibáinak, mert tanulhat belőle. Hozzá kell azt is tennem, hogy a sikeres emberek általában a második csoportba tartoznak, mert képesek meglátni a rossz helyett a hasznot a tévedéseikben. Utólag végiggondolják, hol rontották el, és máskor másként fogják csinálni. Ez csak felfogás és hozzáállás kérdése.
Elsőre persze semmi sem könnyű, de itt egy egyszerű technika, ami megtanít arra, hogyan tudod felülírni ezeket a hibás gondolkodásmintákat:
1. Gondolkozz el azon, hogy mi és ki az oka annak, hogy nem mersz hibázni! Hol gyökerezik a saját helytelen gondolkodásmintád? A szüleid súlykolták beléd, hogy inkább hozzá se kezdj valamihez, ha nem tudod azt hibátlanul megcsinálni, vagy a tanáraid voltak azok, esetleg a barátaid nevettek ki, ha elrontottál valamit?
2. Keresd meg a hibás gondolatokat a saját életedben Nekem ezt a munkát meg kell kapni, nem ronthatom el! Ha ez a randim sem sikerül, az egy katasztrófa lesz! Pontosan kell megcsinálnom ezt a kimutatást. Mit gondolna rólam a főnököm, ha elrontanám!
3. Keress bizonyítékot arra, hogy nem igazak ezek a félelmek! Pl. Mindenki hibázik, ez velem is előfordulhat. Lehet, hogy nem sikerül ez az állásinterjú, de attól még nem dől össze a világ, lesz még más alkalom is arra, hogy megmutathassam, mire vagyok képes! Korábban is előfordult már, hogy visszautasították egy jelentkezésemet, és mégis találtam magamnak munkát. A korábbi sikertelen próbálkozásaim ellenére sem lettem naplopó vagy tartósan munkanélküli. Butaság azt gondolni, hogy vége a világnak, ha most nem engem vesznek fel.
4. A rossz gondolataidat helyettesítsd pozitív állításokkal! Pl. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy jól sikerüljön az állásinterjúm. Nem idegeskedem, hanem arra koncentrálok, hogy a legjobb képet alakítsam ki magamról. Ha nem sikerülne a felvételim, akkor sem esek kétségbe, mert lehet, hogy más képességekkel rendelkező embert kerestek, és nem velem voltak elégedetlenek. Ez az én értékemből semmit sem von le. Legközelebb sikerülni fog, biztos vagyok benne!
5. Legyél elfogadó magaddal! Ha hibázol, akkor egyszerre számtalan érzelem forrong benned. Szégyelled magad, haragszol magadra és azt gondolod, hogy csalódást okoztál a szüleidnek, a főnöködnek, a barátaidnak. Ha jobban belegondolsz, ennek semmi értelme nincs. Ahelyett, hogy dühös vagy, hogy ilyen helyzetbe hoztad önmagadat, próbálj meg egy kicsit kedves, elfogadó és nagyvonalú lenni saját magadhoz. Nem tragédia, ami történt, más is követ el ilyen (vagy még ennél nagyobb) hibákat és hamarosan már senki sem emlékszik arra, ami történt. A te tévedésedre vagy hibádra sem fognak nyugodj meg! Haragvás helyett inkább tanulj a hibáidból, gondold át, hogy hol hibáztál, mit kellett volna másképp csinálni, mire kell jobban fókuszálnod legközelebb.
6. Hibázz szándékosan! Folyton attól rettegsz, hogy elrontasz valamit? Menj elébe a dolgoknak, és hibázz szándékosan. Ez egy módja annak, hogy hozzászoktasd magad ahhoz, hogy nem történik semmi, ha tévedsz, nem szedik le a fejedet és nem fognak hetekig veled foglalkozni. Sőt, ennél is messzebb merek menni, nem ellenszenes leszel, hanem szimpatikus, mert a többiek rájönnek, hogy te is esendő vagy, és nem a tökéletesség mintapéldánya.
