A önértékelés a létezés, gondolkodás, érzés és cselekvés egy módja, azt jelzi, hogy elfogadjuk magunkat, bizunk magunkban és hiszünk magunkban. Ha elfogadjuk magunkat, akkor mind a személyes erősségeinkkel mind a gyengeségeinkkel békében együtt élhetünk, indokolatlan önkritika nélkül. Amikor tiszteljük magunkat, akkor elismerjük a saját méltóságunkat és értékünket, mint egy egyedi emberét. Jól bánsz magaddal, ugyanúgy, ahogy valaki mással bánnál, akit tisztelsz. Az, hogy bízom magamban, azt jelenti, hogy a vágyaim, meggyőződéseim, viselkedésem és érzéseim elég szilárdak ahhoz, hogy a folyamatosság és koherencia érzését megadják, a helyzetekből adódó változások és kihívások ellenére. Hinni magadban azt jelenti, hogy érzed, hogy megérdemled a sikert, és - a korábban bizonyított hozzáértés és a mostani erőforrásaid alapján - bizonyos vagy afelől, hogy bármely személyes szükségletedet, törekvésedet és célodat el tudod érni

 

Alap igazság, hogy az önbecsülésnek belülről kell fakadnia. Amikor az önbecsülés kicsi, a hiány üresség érzését kelti, amit úgy próbálunk meg betölteni, hogy - gyakran kényszeresen - valamihez vagy valakihez kötődünk, hogy átmenetileg elégedettek legyünk. Ha ez elkeseredetté, ismétlődővé vagy automatikussá válik, függővé válsz. Gyakran ez a kötődés helyettesíti az egészséges emberi kapcsolatokat. Helyettesítheti a belső bizalom és szilárdság tartós érzése feletti kontrolt és erőt.
Miért nem mindegy, milyen az önbecsülésünk?
Mikor megbecsüljük magunkat, jól érezzük magunkat a bőrünkben. Kezünkben tartjuk a gyeplőt, rugalmasak, ötletgazdagok vagyunk. El tudjuk dönteni, hogy éljünk. Élvezzük a kihívásokat és készek vagyunk cselekedni. Erőtől duzzadunk, kreatívak vagyunk, és meg vagyunk róla győződve, hogy a dolgaink menni fognak. Harmonikusan és kiegyensúlyozottan integrálva képességeinket ki tudjuk hozni magunkból a legjobbat. Teljes valónkkal szállunk bele minden egyes helyzetbe és minden képességünket beleadjuk. Lelki, szellemi, érzelmi és testi szinten egyidejűleg létezünk és ezek az aspektusaink mind részt vesznek minden egyes eseményben. Például, amikor először találkozol valakivel, hozod a belső tudatod lelki élményeit, az életerővel való kapcsolatodat, ami te vagy és a kreatív forrásaid. A szellemi energiád megértést, beleérzést, észlelést és kommunikációt hoz. Az érzelmi energiád érzésekben manifesztálódik és a testi energiád aktív részvételre tesz képessé.
Ahogy mindannyian tudjuk, az élmények szubjektíven jók vagy rosszak lehetnek. Kellemes az élmény, ha kreatívak voltunk, lelki, szellemi, érzelmi és testi energiáink kiegyensúlyozottan nyilvánultak meg. Ez felerősíti az önbecsülést. Laza vagy és mennek a dolgaid. Egyértelműek a döntéseid és te alakítod a helyzeteket, az életed a te kezedben van. Jól érzed magad!
Egy kellemetlen élmény, amely során valamilyen módon szenvedtél, csökkenti az önbecsülésed. Ha úgy ézed, nincs választási lehetőséged, ha eltaposottnak vagy áldozatnak érzed magad, akkor kényelmetlenül érzed magad és nem tartod kezedben az életed. A dolgok 'csak úgy megtörténnek' veled (vagy nem). Szóval rosszul érzed magad.
Mikor az egyes helyzetekben cselekszünk, vagy a kreatív tudatosság állapotában vagy az áldozati tudatosság állapotában tesszük ezt. Ha a kreatív tudatosság állapotában cselekszel, azért értékeled magad, ami vagy, most, és nem csak azért, amit csinálsz, vagy csináltál. Hogy mennyit érsz, nem attól függ, milyen fontos a munkád, milyen drága dolgaid vannak vagy hogy milyen okos vagy. Belső értékelésünknek semmi köze a poziciónkhoz, vagy az IQ-nkhoz, vagy hogy soha nem hibázunk. Más szóval nem érsz kevesebbet, ha nem tudsz valamit megcsinálni, vagy nagyon rosszul mennek a dolgok. A valódi önértékelés az az erő, amelyen az igazi önbecsülés alapul. A dicséret növeli az önbecsülést, de erős alapokon kell állnia, hogy a hozzá nem értés és a kritika ne vonjon le a saját belső értékünkből.
Ez az a világnézet, amely lehetővé teszi a kreatív választást. Szabadon kezdeményezünk változásokat, így cselekvés-alapú életformát élvezhetünk, amelyben képesek vagyunk világosan kommunikálni igényeinket. Az ilyen viselkedés megerősíti a önbecsülésünket. Belső önértékelés nélkül korlátozott a világnézeted, amely alig vagy egyáltalán nem biztosít választási lehetőségeket a számodra. Ez olyan reaktív életmód, amelyben mindig mások jóváhagyását keresed, mielőtt csinálsz valamit. Az ilyen félelem-alapú életmód következménye a nem egyértelmű kommunikáció és a neheztelés, harag és más hibáztatása. Ezzel megerősödik az áldozat önbecsülés-hiánya.
Az önbecsülés szintje
Talán tudod, hogyan kell "befelé nézni", lazítani, nyugodtnak és találékonynak lenni, de nem tudod, hogyan kapcsold ezt az élményt a tárgyi valósághoz. Más szóval tudsz kapcsolódni a saját belső világodhoz, az igazi önmagadhoz, de nem olyan könnyen tudsz ennek alapján cselekedni - van képzelőerőd és ihleted, de nem tudod megvalósítani.
Talán tudsz spontán módon viselkedni, de nem érzed, hogy lenne még valami az életedben azon kívül, ami a szemed előtt megjelenik. Ebben az esetben nehézségekbe ütközik, hogy csatlakozz a valódi céljaidhoz és törekvéseidhez.
Lehet, hogy érzelmileg nagyon tudatos és érzékeny vagy mások érzései iránt. Ha igen, akkor kapcsolatban vagy a saját érzéseiddel, de hasznos neked ez az ajándék? Helyes megvilágításba tudod helyezni saját érzelmeidet, hogy világosan és helyesen tudj gondolkodni?
Lehet, hogy nagyon jól megérted az ötleteket és racionálisan gondolkodsz, de a gondolatok megülnek a fejedben, és nem vagy képes arra, hogy hassál rájuk. Vagy talán nehezen tudod kifejezni világosan az érzéseidet azokkal a kérdésekkel kapcsolatban.
Az igazi éneddel való kapcsolatod, a gondolat, az érzés és a cselekvés megfelelő egyensúlya a legfontosabb a kreatív és teljesen tudatos élethez.