Hippokratész:
„Némelyeket gyötrő, időszakos szorongás és rettegés”-ről ír, mely
terápiája: hígított bor
Ha visszamegyünk a görög mitológiába – emlékezzünk csak Ares-ra, a háború istenére, akit a háborúkba mindig a fia Phobos kísért el. Phobos pedig a félelem keltésnek volt a fő tudója. Phobos sohasem támadt orvul, hirtelen, hanem mindig csak bizonyos helyzetekben tevékenykedett. Volt azonban egy másik istenség is a görög hitvilágban aki szintén félelmet keltően jelent meg, ez volt Pán (Aigipan) az erdők, ligetek, a természet, kecskelábú, kecskeszarvú istene, aki segített Zeusznak a Titánok elleni harcban, kagyló kürtjének hangjával „pani” félelmet keltett bennük. Ő mindig váratlanul, szinte orvul támadt és lelte örömét az emberek szenvedésében. Látjuk tehát, hogy az egyik esetben mindig megelőzi valami a félelem kialakulását, a másik pedig úgy jön, mint derült égből a villámcsapás és ezt nevezzük pániknak.
Most csak a Phobos által keltett félelmekkel, a fóbiákkal foglalkozunk. Ennek is több fajtája ismeretes, nevezetesen:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->agorafóbia és klausztrofóbia
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->specifikus fóbiák és
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->szociális fóbiák
1. Agorafóbia:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->az elnevezés a görög agora szóból származik, ami találkozóhelyet, piacteret jelent.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Jelenti azt a félelmet ami a nagy tértől,
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->a nyilvános helyen való szerepléstől
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->egyedül utazástól
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->üzletbe való belépéstől, az ott található tömegtől való félelemben nyilvánul meg.
A leggyakoribb megnyilvánulási formái:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->A félelem jellemzője a tömegiszony, amit gyakori rémálmok kísérnek, vagy előznek meg
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->egy feladat végrehajtását és úgy érzi, hogy forróság önti el, vagy lázas.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->jellemző a szorongás, a halál azonnali bekövetkeztétől való félelem és az általános túlfűtöttség. Nem mer átmenni a téren, mert „ egészen biztos, hogy baleset éri”...
Másik gyakori megnyilatkozási formula:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Akut nyugtalanságot észlelünk
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]--> inkább elvállal otthon mindent, csak ne kelljen „elmennie”
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]--> még azon is felháborodik, ha valaki őt ezért elmarasztalja és ki akarja mozdítani abból az állapotból amit ő helyesnek tart.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Bosszantja, ha mások nem úgy állnak glédában ahogyan ő elképzeli.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ezek az emberek rettenetesen szoronganak és túl precízek. Náluk még a por is „sorban áll”…
Előfordul, hogy
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->a tünetek és panaszok egy baleset után kezdődtek és nem kísérik rémálmok
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Itt nem csak fizikai trauma, hanem durva lelki behatás is lehet kiváltó ok, mint trauma. Az ilyen ember mindig összetörtnek érzi magát.
Ismét mások:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ha nem volt az előzményben baleset, hanem csak kifejezetten előrevetített félelme van.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Az ilyen emberek nem szeretnek tömeg előtt nyilvános beszédet tartani és hallgatni sem,
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->hozzátartozóikat sem szeretik magukra hagyni.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ezeknél az embereknél általában tömegiszonyt találunk. Már napokkal előbb keresik a kibúvókat, hogy lehetne távol maradni az eseménytől.( pl. a temetés.) Ellentmondást nem tűrnek.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->
Megint mások:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Amikor ilyen előre vetített félelmet nem találunk
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Az ilyen emberek a magányt kedvelik, nem társasági emberek, inkább begubóznak.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Szeretik a sót.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Lehangoltak, nem szertik a vigasztalást.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Zárkózottak, titoktartók, érzelmileg sérülékenyek, főleg a szerelmi csalódástól szenvednek.
<!--[if !supportLists]-->1. <!--[endif]-->a : Klausztrofóbia:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->A bezártságtól való félelmet jelöli, ellentétje az agorafóbiának
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Leggyakoribb fiatal felnőtt korban, nagyjából a harmadik, negyedik évtizedben. A kettő felváltva is jelentkezhet,
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->de a vegyes előfordulás sem zárható ki, de ez már a speciális fóbiák csoportjába nyúlik át.
Mindig fontos felteendő kérdés: Van-e testi-betegség érzése a félelem mellett?
Ennek is több megnyilatkozása van:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->a paciensünk betegnek érzi magát a félelem mellett úgy annyira, hogy teljesen elgyengül a feladat végrehajtása előtt, szinte jártányi ereje sincs.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ezek az emberek félelmükben el is ájulhatnak, jeges verejték öntheti el őket. Lehet, hogy legyezni kell őket.
Megint mások:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->náluk a testi betegség érzése és a félelem bélproblémákban is megnyilvánul.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ezek lehetnek puffadások, böfögések, hasmenés stb.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Minél hamarabb ki akar jutni a friss levegőre, ezért már eleve úgy helyezkedik, hogy közel legyen az ajtóhoz.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Fél a magas helyeken, mert késztetést érez arra, hogy leugorjon.
Ismét máskor:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->ha nincs testi betegség érzete a paciensnek, hanem inkább hiszteriform tüneteket észlelünk.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->amikor a félelem tárgyának meglátása, a vele való valós szembesülés hisztériás reakciót vált ki.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->ha sírással reagál a félelmére, ha nem bírja a levegőtlen helyiséget, onnan menekül, jobban érzi magát a szabadban és csak nagyon ritkán szomjas. Odabújós, rend szerető. Szereti a vigasztalást.
2. Speciális fóbiákhoz soroljuk
az állatoktól, a sötétségtől, a haláltó, a szellemektől, a magasságtól és a mélységtől való félelmet.( van még több is de ezekkel most nem foglalkozunk.)
A specifikus fóbia a DSM-IV szerint a következő altípusokra osztható fel
- Állatokkal kapcsolatos (gyakran: kutya, macska, pók, kígyó, egér, madarak, férgek). Típusosan gyermekkorban kezdődik, 75-90 %-ban nőket érint.
- A természetes környezettel kapcsolatos (gyakran: vihar, villámlás, magasság, sötétség). Szintén gyermekkorban kezdődik, s nőknél sokkal gyakrabban fordul elő, mint férfiakkal (kivétel a magasságfóbia, ahol a nők aránya csak 55-70 %).
- Vérrel, sérülésekkel kapcsolatos (gyakran: sérülések, vér látványa, orvosi beavatkozások, mint vérvétel, injekciózás, eszközös vizsgálatok). Ennek az altípusnak erős a családi halmozódása. A vérrel-sérüléssel kapcsolatos fóbiákban szenvedő betegek súlyos vegetatív tünetekkel reagálnak a fóbiás helyzetre, 75 %-uk számol be arról, hogy már el is ájultak. Ebben az altípusban a férfiak nagyobb arányban szerepelnek, mint a többiben, a nők aránya csak 55-70 % közötti.
- Szituációhoz kötött (gyakran: közlekedés, beleértve a repülőgépet is, alagutak, felvonók, zárt helyek). Ez az altípus számos rokon vonást mutat a "Pánikbetegség agorafóbiával" diagnózisú betegekkel, beleértve, hogy a betegek túlnyomó többsége nő.
Egyéb típus:
A fenti kategóriákba nem sorolható specifikus fóbiák tartoznak ide (gyakran:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->félrenyeléstől,
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->fulladástól,
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->hányástól,
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->fertőzéstől való félelem vagy
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->a kisgyermek félelme az erős hangoktól és az álarcos emberektől).
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Betörőktől
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Szellemektől
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Haláltól
Vannak olyan emberek, de elsősorban gyermekek, akiknél nem egy –egy állatfajtól való félelmet találunk, hanem csak úgy általában, félnek az állatoktól. Ez a gyerek valójában az ismeretlentől fél, a sötétségben pedig ismeretlen állatok lehetnek, tehát fél a sötétségtől
Míg mások főleg a harapástól, a marástól félnek.
Van olyan gyermek, aki attól fél, hogy valamilyen állat őt felfalja. Rendkívül fél minden erőszaktól, éjszaka nagyon fél egyedül
Van aki a pókoktól rovaroktól félnek és ez a félelmük akkor erősödik fel igazán amikor zárt térben észlelik a rovart. Ilyenkor sikoltozhatnak, hadonásznak, hasmenés léphet fel és nagymértékű szorongás.
A sötétségtől a legtöbb gyerek fél és ha már gyerekként félős volt, általában félős marad felnőttként is. ( csak zárójelben jegyzem meg, hogy a félelmek kialakulásában is nagy szerepe van a szülők példájának, hogyan ismertetik meg vele a sötétséget, annak tartalmát félelmetesnek mondják, vagy a természet pihentetését magyarázzák e a szülők, vagy ne adj Isten betörőkről mesélnek. )
A haláltól minden ember fél, csak talán a gyermek és a fiatal felnőtt hiszi, hogy őt elkerüli az.
<!--[if !supportLists]-->2. <!--[endif]-->Szociális fóbiáknál két jelenséget említünk meg.
A/ Idegenektől való félelem
B/ Közszerepléstől való félelem
Ez a szorongásos kórképek harmadik nagy csoportja, amikor egy bizonyos szituációtól való túlzott félelem azonnali szorongást provokál. Tudja a páciens hogy ez irracionális, mégsem tud tenni ellene semmit.
Pl lehet félelem egy szituációtól: pl. metró, alagút, lift, híd, magasság, emberek előtti megnyilatkozás pl. aláírás, mások előtti beszéd, megszólalás…stb.
Az ilyen ember fél attól, hogy mások előtt kell megnyilatkoznia. Attól fél, hogy zavarba jöhet vagy megalázó helyzetekbe kerülhet. Ez sokszor akadályoztatja mindennapi tevékenységében, mert képtelen nyilvános beszédre. És ha az érintett egyén pl. előadó, vagy tanár, vagy egyéb olyan tevékenysége van, ahol a mások előtti beszéd létfontosságú, igen kínos helyzetekbe kerülhet, amely tovább rontja amúgy is fennálló szorongását. . Ismét mások képtelenek a nyilvános WC használatára, vagy mások jelenlétében írni, enni, stb…
Ha ilyen helyzetekbe kerül a beteg, azonnali szorongásos rohama lesz. Ezt elkerülvén, egy elkerülő magatartást vesz fel, kerüli az ilyen helyzeteket. Ő maga is tudja, hogy félelme irracionális, túlzott, de nem tud ellene tenni. A pánik szindrómától az különbözteti meg ezt a kórállapotot, hogy ott „derült égből villámcsapásként” jön a rosszullét, nem tud rá felkészülni, nem tud elkerülő magatartást felvenni a beteg, míg a szociális fóbia esetén egy szintig elkerülhetővé tudja tenni a kínos helyzeteket.
Feltétlenül forduljon orvoshoz, kérjen segítséget, ha szorongása kínzóvá kezd válni. Az időben megkezdett gyógykezeléssel egy súlyosabb bajt tud ezzel megelőzni.
Forrás Dr Gőgh Edit-pszichiáter,neurológus
