Nem árt, ha megtudjuk, hogy harag szempontjából melyik típusba tartozunk, mert így könnyebb elbánni a rossz érzéssel, és megtalálhatjuk érzelmeink kifejezésének egészségesebb módját is.
A harag, a düh érzését mindenki átéli; a baj akkor kezdődik, ha nem tudunk vele kellően bánni, dédelgetjük, esetleg magunkba fojtjuk, vagy előbb cselekszünk, mint gondolkodunk. Ha akár azonnal dühkitöréssel reagálunk valamely számunkra kellemetlen eseményre vagy helyzetre, akár lenyeljük és rágódunk rajta, mindkét esetben ártunk egészségünknek. Az azonnal reagáló
Ebbe a csoportba tartozunk, ha egy sértésre vagy igazságtalanságra kiabálni kezdünk vagy csapkodjuk az ajtókat. Sokan azért viselkednek így, mert azt hiszik, ezzel elérhetnek valamit. Amit azonban a közvetlen eredménnyel nyerünk, azt hosszú távon elveszíthetjük, és később még szégyellhetjük is magunkat hevességünkért. Az egészségünk is kárát látja a dühkitörésnek, megterheli a szívet. Mit tegyünk inkább?
Fogjuk vissza magunkat. Nem az a gyenge, aki nem csattan föl azonnal, épp fordítva, az a gyenge, aki képtelen az önkontrollra. A passzív-agresszív
Sokan tartoznak ebbe a csoportba, ők közvetve támadják azt, aki vélt vagy valós módon megbántotta őket, szabotálják vagy a háta mögött kibeszélik, pletykálnak róla, nem szólnak hozzá. Ez viszont oda vezet, amit el akartunk kerülni, a konfrontációhoz. Az ilyen típusú emberek sokat szenvednek a saját viselkedésüktől is. Mit tegyünk inkább?
Az első lépés, hogy fogadjuk el a tényt: valaki megbántott minket. Ha nem tudjuk, hogyan kezeljük a problémát, próbáljuk el tükör előtt, mit mondanánk a másiknak négyszemközt. A konfliktuskerülő
Az ilyen típusú emberek akár bele is betegedhetnek abba, ha úgy tesznek, mintha semmi baj nem lenne, holott igenis van. A sértettség elfojtása árt az önbecsülésnek, mert ilyenkor gyengének érezzük magunkat, olyannak, aki képtelen kifejezni, mire van szüksége, ez depressziót okozhat, továbbá szívbetegséget és emésztési gondokat. Mit tegyünk inkább?
Tanuljuk meg felismerni a haragot, és nézzünk szembe rejtett félelmeinkkel. Általában egy kapcsolat elvesztésétől szokott tartani az, aki elfojtja a haragját. Az egyenes
Ide tartozik az, aki gond nélkül beismeri, hogy feldühödött, de nem mondja ki azonnal, ami az eszébe jut, hanem racionálisan és konstruktív módon közelíti meg a helyzetet. Ez a legjobb reakció, és a leghatásosabb is.
