|
Mindenkit mások visznek rossz utakra
Hogy személyiségünket számos olyan sérülés érte, amelyet mások bántásai okoztak, nyilvánvaló tény. Az emberek az egymással kapcsolatba kerülés során óhatatlanul követnek el hibákat, és igen, olyanokat is, amelyek súlyos következménnyel járnak a másik életére nézve. Ha például egy gyereket állandóan szidnak, olyan önbizalomhiány és kudarckerülési magatartás alakulhat ki, amely egész élete során gátolni fogja. Mindannyiunknak vannak ilyen szerzett sérülései – ám az, hogy hogyan befolyásolja ez életünket, azon múlik, hogy mit kezdünk vele.
Mi lett volna, ha?
Természetesen mindenki sértődötten tekint arra a személyre, aki bántotta és rossz irányba hatott annak kialakulására, hogy milyen ember lett belőlünk. Folyton fel-felmerül bennünk a kérdés: vajon milyen lenne az életünk, ha a szüleink kevésbé szigorúak, exszerelmünk törődőbb, barátunk tisztességesebb lett volna hozzánk. Ha nem kaptunk volna annyi pofont az élettől, ha okosabb nevelést kapunk, ha a velünk kapcsolatban álló emberek jobban tisztában lettek volna az érdekeinkkel. Haragszunk rájuk, és úgy érezzük, ők a hibásak a kudarcainkért. Ez így is van. Valóban hibázik a szülő, aki például kemény fenyítésekkel „neveli” gyermekét. Valóban az ő hibája, ha a gyermekből szorongó, bizalmatlan, megtört felnőtt lesz. Ám ha azt akarjuk, hogy „ne ő győzzön”, hogy a múltbéli sérelem ne hasson ki egész életünkre, a hibáztatást le kell küzdeni magunkban.
Térítsd el a jövődet!
Addig ugyanis, míg csak a kudarcaink fölött érzett elkeseredés és az okozó iránti harag van, sajnos, a sérelem következményei meghatározzák életünket. Ám ha elfogadjuk, hogy ez történt velünk, és ezt már nem lehet megváltoztatni, végre képesek leszünk előretekinteni. A múlton valóban nem lehet változtatni – de a potenciális jövőn igen. Ha a szüleink, barátaink, exkedveseink, osztálytársaink, kollégáink által okozott sebek felett kesergünk, a bántás mértéke megsokszorozódik, hisz pl. ha emiatt vesztettük el az önbizalmunkat, az hosszú évekig kihat minden életterületre. Határozzuk hát el, hogy nem engedjük, hogy ennyi ideig bántsanak bennünket – és a jövőnket „eltéríthetjük” egy nekünk sokkal kedvezőbb irányba.
Aki bánt, azt bántották
Ehhez persze valamilyen módon meg kell bocsátanunk, s ez sosem könnyű. Próbáljunk úgy tekinteni a nekünk fájdalmakat és maradandó sérüléseket okozó emberekre, hogy ők maguk is sérültek voltak, s velünk szemben elkövetett „bűneik” ezeknek a sérüléseknek a következményei. Ha például szüleink maximalisták voltak, és a tökéletest követelték meg tőlünk, valószínű, hogy ők maguk is ilyen követelmények között nőttek fel, s nem volt előttük más minta. Ahogy a hinduk mondják: mindenki a legjobb tudása szerint cselekszik. Lenne ő jobb is – ha tudná, hogyan kell.
Mindennek megvan a maga haszna
A sérülések feldolgozásának és az okozott kár minimalizásának elérését a megbocsátáson kívül az elfogadással valósíthatjuk meg. Ha elfogadjuk, hogy ami történt, megtörtént, s hogy mindenkinek más és más keresztet kell cipelnie – nekünk épp ezt. És semmi sem véletlenül méretett ki ránk – sérüléseinkkel együtt valami fontosat tanultunk is, talán alázatot, talán toleranciát, empátiát vagy önfegyelmet. Mindennek megvan a maga „haszna” - fájdalmainkkal együtt nyereségeket is kapunk, azok nélkül nem azok lennénk, akik ma. Annie Besant, a híres gondolkodó írta, hogy emlékei közül bármelyik pozitívat inkább odaadná, mint akár egyetlen fájdalom emlékét. Mert azokból tanult, azok faragták-alakították személyiségének fejlődését.
Bűnbak helyett megoldás
Életünk kudarcaiért másokat hibáztatni, még ha jogos is – nem éri meg, bár ez tűnik a legkézenfekvőbb „bosszúnak”. Azonban csak önmagunknak ártunk vele. Problémáink nem szűnnek meg, inkább tovább erősödnek, hiszen az adott következményen (pl. „apám hűtlenkedései miatt nem bízom a férfiakban”) való rágódás csak azt erősíti meg, hogy ez így is maradjon. S mert mást okolunk érte, fel is adjuk, hogy ez megváltozzon – ám ha megbocsátunk és elfogadunk, út nyílik arra, hogy továbblépjünk, és ne bűnbakot, hanem megoldást találjunk kudarcainkra.
|
