Mind szeretnénk igazi társat, karriert, barátokat, boldog családi életet stb., de valahogy nem akar összejönni. Talán az lehet a baj, hogy túlságosan, görcsösen akarjuk. De el lehet-e engedni a vágyat, hogy bevonzzuk azt? Egyáltalán, hogy a csudában lehet leküzdeni, ami megakadályozza, hogy a jó beáramoljon az életünkbe? Mindenki tapasztalta már, hogy minél jobban akar valamit, annál kevésbé megy... amikor meg „feladtuk”, lemondtunk róla, a legváratlanabbul teljesült. Az akarat, erős vágy görcsössé teszi az embert, s öntudatlanul is arra fókuszálunk, hogy a bizonyos dolog hiányzik, nincsen. Szeretnénk egy jó állást, de csak azt látjuk, hogy nem hívnak interjúra se. Szeretnénk ledobni pár kilót, de csak az úszógumik jelennek meg előttünk. A tudatunk úgy érzékeli, azt az infót kapja, hogy mi valójában ezt az állapotot kívánjuk fenntartani, így aztán jó erősen ragaszkodik is a nemkívánatos állapothoz. Ha nagyon akarunk valamit, a tudatalattink hosszú időn keresztül raktározza el magában, hogy az a valami nagyon kell, azaz: hiányzik, nincs. A tudatalattik pedig őrzi számunkra ezt az állapotot, mi meg nem értjük, miért marad minden úgy, ahogy azt egyáltalán nem akarjuk.
El kell engedni az akaratot! Ha a „leszarom tablettát” nem tudtuk beszerezni, akkor a napi rendszeres meditáció segíthet a feladatban, amire elég 10-15 percet fordítani. Ne törekedjünk a „kiürült elme” állapotának elérésére, kezdetben ez úgysem fog sikerülni! Nem baj, ha ön helyette újabb, amit szintén engedjünk el, azaz: ne kezdjünk rajta filózni. Ahogy rajtakapod magad egy gondolaton, csak nyugtázd magadban, hogy most ez foglalkoztatja a tudatos elmém, de térj vissza a lélegzeted figyeléséhez. Kis idő elteltével egyre kevesebb ilyen gondolatot fogsz tapasztalni, s előbb-utóbb eléred az elmének azt az állapotát, amire teljes béke jellemző. A napi 10-15 perc alatt konkrétan megfogalmazódnak vágyaink, s megértjük, hogy a dolgok folyamatosan történnek, de ettől nem kell függenünk. Minden változásban van.
Ennek eredményeképp a görcsös akarás enyhülni fog, s az ember hagyja, hogy megtörténjen vele mindaz, aminek meg kell történnie. Ezt nevezi az ezotéria fogadó állapotnak, hisz képessé válik az ember görcsből kiengedett kezével elvenni az „ajándékát”. Az akaraton kívül a „jó dolgok bevonzásának” másik akadálya az elfogadás képtelensége. Nemcsak azért nem tudjuk elfogadni a jót, mert nagyon akarjuk, hanem azért sem, mert úgy gondoljuk, nekünk nem jár. Nem vagyunk elég szépek, jók, okosak, hogy „járjon” egy jó pasi, egy jó munka stb. Ha valamit folyamatosan nem kapunk meg az élettől, az azt jelenti, hogy mi magunk nem gondoljuk úgy, hogy járna. Ha magunkba nézünk és megvizsgáljuk, kevesebbnek érezzük-e magunkat azoknál, akiknek ez megvan, bizony szembesülni fogunk azzal, hogy komplexusaink vannak, s a belsődben saját magunkról talán egy kishitű, nem is reális kép lakozik.
Tudatosan azonban átírhatjuk saját negatív énképünket, s ha elengedjük a boldogságunkat akadályozó görcsös akaratot, a jó bekopog az ajtónkon.
