Egyszer majd eljön az idő, hogy az erényekről beszélgetni már nem lesz idejétmúlt dolog, hanem valóságossá és olyan szükségletté válik, amelyet egyre több úttörő ember vall magáénak. Ezért érdemes kitérni a bátorság erényére. Bátorságból ugyanis általában kevés van, de legalábbis vészesen kiszorítja az erőszak, a sértegetés, a cinizmus és a kötekedés, amit a sokaság – a cinkostársak, a társadalom, a szokások, a divat – is támogat.
Ezt tetézi saját bizonytalanságunk is, amelyben a törékeny és félénk emberekkel osztozunk, akiknek megint csak nem kenyere a bátorság.
Hiányzik a személyes, egyéni bátorság, amely a szívben születik, és a legteljesebb békesség jellemzi.
Hiányzik a lélek mély meggyőződéseiből fakadó erő, amely önbizalmat kölcsönöz, miközben szemernyit sem hagy alább a mások iránti tisztelet. A bátor ember nem takarózik mások gyengeségeivel, és nem számít a többség jóváhagyására. Számára a saját lelkiismerete többet nyom a latba, és ezzel az erővel igyekszik segíteni mindazoknak, akik erre rászorulnak.
Mindennél jobban azonban a legfőbb bátorság hiányzik: amikor az ember önmagával száll szembe, hogy jobban megismerje önmagát, megkülönböztesse erényeit a hibáitól, és az előbbieket gondozza, az utóbbiakat pedig kigyomlálja. Hiányzik a bátorság ereje, hogy az ember egyedül tudjon maradni önmagával, levesse álarcait és elfogadja magát olyannak, amilyen. Erre alapozva olyan életmódot és cselekvési formát alakíthat ki, amelynek segítségével megvalósíthatja mindazt, amit önmaga és a világ számára is a legjobbnak gondol.
Így a bátorság az egyik nélkülözhetetlen tulajdonságává válik a filozófusnak, a bölcsesség keresőjének, akinek szüksége van erre a különleges szellemi erőre, hogy belső és külső kapukat nyithasson ki. Hogy is kísérelhetné meg az ember felfedezni a világot és annak törvényeit bátorság nélkül? Hogy is mehetne át az élet próbáin bátorság nélkül? Hogyan is győzhetné le önmagát bátorság nélkül? A filozófus tehát önmagán alkalmazza a bátorságot, és amikor sikerül megszilárdítania ezt az erényt, akkor az élet bármelyik helyzetében élni tud vele, legyenek azok egyéniek vagy másokkal kapcsolatosak.
Ez olyan kihívás, amelyet a természeti filozófia fogalmaz meg és a mindenkori embernek, így a mai kor emberének is szól: fejleszd a bátorságot, hogy Élj és Tudj. Ezt csak a bátrak fogadják el.
Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke
Egyszer majd eljön az idő, hogy az erényekről beszélgetni már nem lesz idejétmúlt dolog, hanem valóságossá és olyan szükségletté válik, amelyet egyre több úttörő ember vall magáénak. Ezért érdemes kitérni a bátorság erényére. Bátorságból ugyanis általában kevés van, de legalábbis vészesen kiszorítja az erőszak, a sértegetés, a cinizmus és a kötekedés, amit a sokaság – a cinkostársak, a társadalom, a szokások, a divat – is támogat.
Mindennél jobban azonban a legfőbb bátorság hiányzik: amikor az ember önmagával száll szembe, hogy jobban megismerje önmagát, megkülönböztesse erényeit a hibáitól, és az előbbieket gondozza, az utóbbiakat pedig kigyomlálja. Hiányzik a bátorság ereje, hogy az ember egyedül tudjon maradni önmagával, levesse álarcait és elfogadja magát olyannak, amilyen. Erre alapozva olyan életmódot és cselekvési formát alakíthat ki, amelynek segítségével megvalósíthatja mindazt, amit önmaga és a világ számára is a legjobbnak gondol.