A görög mítosz szerint Athén városát kemény adó sújtja: kilenc évenként hét ifjút és hét szüzet kell Krétára küldenie, ahol a labirintusban biztos halál vár rájuk. Thészeusz, athéni ifjú, önként jelentkezik, hogy átvegye helyüket és szembeszálljon a labirintusban lesben álló szörnnyel, Minótaurosszal. A legmélyebb igazságok a mesék köntösébe bújva ellenállnak a feledésnek, szájról szájra járnak, hisz a mitikus történet mindenkihez szól.
Ahhoz is, akit magával ragad a különös elbeszélés szövevénye, és ahhoz is, aki a mögöttes értelmét kutatja. Filozófiai értelmezés szerint a labirintus – maga az élet.
Thészeusz eltökélten, világos céllal lép be: mások segítésének vágya indítja erre. Ariadnétól, a krétai király lányától kap egy bűvös gombolyagot, amely a lába előtt gurulva biztosan vezeti lépteit egyre beljebb, egészen labirintus középpontjáig.
Ki érdemel ilyen segítséget az életútján? A mítosz szerint az, aki mások miatt vállalja a veszélyt, vagyis akit nemcsak a saját boldogulása ösztönöz cselekvésre. Nemcsak a saját fájdalmát érzi át, hanem másokkal is együtt érez. Az önzetlenség és a jóság készteti tettekre. Thészeusz másokat akar megmenteni, de valójában önmagát menti meg.
Célt, és hozzá utat talált, amelyen elérheti azt. Nem kételkedik és nem bolyong többé, mint azok, akik úgy igyekeznek eligazodni az útvesztőben, hogy közben minél jobban saját hasznukra fordítsák a kínálkozó lehetőségeket. Ezért aztán sem kezet nyújtani, sem kinyújtott kezet elfogandi sem tudnak. Gyanakvóan méregetik a többi bolyongót, hisz magukból kiindulva csak önző szándékot vélnek felfedezni mások tettei mögött. Az életet csupán útvesztőnek látni, amelyben a legfőbb cél, hogy minél tovább és minél nagyobb kényelemben éljünk, megfosztja az embert emberségétől.
Ki Ariadné? Minosz király lánya, aki meglátva Thészeuszt szerelemre lobban iránta, ezért a különleges fonállal az ifjú vezetőjévé válik a sötétségben. Mint oly sok mesében és mítoszban, a királylány a lélek, akinek hangjára csak akkor leszünk figyelmesek, ha megszűnik a feltétlen azonosulás az anyagi részünkkel, a testtel. A lélek más értékekről beszél: olyanokról, amelyekben másokkal is osztozhatunk és minél inkább így teszünk, annál gazdagabbá válunk. A tettekkel bizonyított önzetlenség segít meghallani a belső hangot.
Ettől kezdve Ariadné ajándéka belső vezérfonállá válik, amely segít helyesen dönteni és tartást ad az út minden lépésénél. A nemeslelkű tettek gyakorlásával az ember egyre fogékonyabbá válik más erkölcsi és szellemi értékekre is: egyre érzékenyebb lesz a szépségre, az igazságosságra, és egyre igényesebb az érzelmek és gondolatok terén.
Merre vezet ez a fonál? A labirintus középpontjába, az ismeretlenhez, amelytől rettegve nem egy ember elhallgattatja magában a jóság hangját, és az egyéni boldogulás jól ismert biztonságát választja, mert azt gondolja: „csak saját magamat sodornám veszélybe”. De gondoljunk csak bele! Ha a jóság indít el az úton és elkísér mindvégig; ha a lélek egyre finomodik, ahogy megszabadul az anyaghoz láncoló érzékszervek zsarnokságától, akkor miféle szörny lehet az, aki ránk vár az élet szívében?!
A központ titka a megszabadulás titka. Kénytelenek vagyunk végigjárni a labirintus tekervényes útjait, de hatalmas különbség van az áldozatként belépő ifjak és az utat mutató fonalat kiérdemlő hős között. Aki a központot keresi, az nem nyugszik bele az élet felületes magyarázataiba. Egyre teljesebb válaszokat igényel, amelyek aztán már arra vezetik, hogy a tetteit is hozzájuk igazítsa.
Ez a filozófia, a bölcsesség szeretetének útja, amely az önzetlenség felébredésével kezdődik. Örömet ad az önkéntes cselekvés, örömet ad, ha megosztjuk a tudásunkat és energiánkat a többi emberrel. Aki így cselekszik, nem ragad le a fogyasztói társadalom útvesztőjében. A legdrágább terméknél is többet ér neki, ha egy virágot megérinthet, ha szemlélheti a természet örök körforgását. Lelke tisztul és finomodik, és egyre magabiztosabban tudja megkülönböztetni a mulandót a maradandótól. Ezért tartjuk a filozófiát Ariadné fonalának, mert irányt és elveket adhat korunk válságában, hogy megtisztulva és emberi értékekben megerősödve kerülhessünk ki belőle.
Deák Szilvia
Az Új Akropolisz magyarországi elnöke
