Sokszor mondjuk, valakiről, hogy másokat manipulál. Tudjuk egyáltalán, mit jelent ez? Miből vehetjük észre, ha valaki manipulálni akar? Mindenki azt csinálja, aki befolyásol bennünket? Hogyan védekezhetünk ellene? Hogyan kerülhetjük el azt, hogy mi is megtegyük másokkal? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ pszichológus szakértőnkkel, Fekete Zitával

Akkor most tisztázzuk: mit nevezünk manipulációnak?

A manipuláció jellemzői, hogy más érdekében teszünk erőfeszítéseket, miközben jogos felháborodást érzünk, mert valaki kihasznál. Az akaratunk és az érdekeink ellenére cselekszünk, mert el akarjuk kerülni a negatív megbélyegzést – a bűntudatot, szégyent, szorongást.

Hogy vegyük észre, ha valaki manipulál?

Hallgassunk az érzéseinkre és értsük meg őket: ez az első lépés a manipuláció kezeléséhez! Gondolkodjunk el azon, hogy kinek az érdekében áll, amit csinálunk, a miénkben, vagy máséban? Olyat csinálunk, amit szívesebben nem tennénk? Ha igen, lehet, hogy manipulálnak.

Mit érzünk akkor, amikor csináljuk? Boldogok vagyunk és örülünk, hogy csinálhatjuk? Vagy inkább a saját dolgunkat csinálnánk. Ha az foglalkoztat, hogy miért mentümk ebbe bele, miért jó ez nekünk, vagy hogy kihasználnak, mások ezt pénzért csinálják, akkor lehet, hogy manipulálnak.

Gondoljunk bele, miért döntöttünk úgy, hogy ezt csináljuk, ha nem akartuk? Mert jó (egészséges, hasznos, megéri) nekünk hosszú távon? Vagy mert különben azt hiszik, nem vagyunk elég jók valamilyen szempontból: nem vagyok jó barát, szomszéd, munkatárs, morálisan alacsonyabb rendű vagyok, gyenge, beteg, vagy önző. Hogy elkerüljük az elítélést, megadjuk magunkat és azt csináljuk, amit elvárnak tőlünk? Vagyis el akarjuk kerülni, hogy bűntudatot, szégyent vagy idegességet érezzünk? Akkor lehet, hogy manipulálnak!

Tömören a képlet a következő:

1. Kinek az érdeke?
2. Mik a mostani érzéseink?
3. Mit éreztünk, amikor igent mondtunk?

Ha olyat teszünk, ami a mi érdekünk, őszintén akarjuk és jól érezzük magunkat benne: saját akaratunkból tesszük. Tehát nincs manipuláció.
Ha olyat teszünk, amit nem akarunk, nem a saját érdekünk, különösen, ha kihasználva érezzük magunkat, vagy hátrányunk származik belőle, gyanakodhatunk, hogy manipulálnak.

Az érzéseink adják az első információt. Lehet, hogy eleinte bizonytalanok, de azt mondják: ez nincs rendben. Érezhetünk feszültséget, zavarodottságot, lehetünk mérgesek. Ezt általában a manipulátor ellentmondásos üzenetei okozzák. „Érted teszem! Félreérted a motivációimat!”

A manipulátorunk érvényteleníteni akarja a negatív érzéseinket, hogy a csapdájában tartson minket: „Túl érzékeny vagy!” „Olyan önző vagy!” Olyan könnyen dühbe gurulsz!” Ezekkel az a célja, hogy elhiggyük, hogy az érzéseink csalnak, nem igazak, nélkülöznek minden alapot.

Ne dőljünk be! Az érzéseink a legjobb barátaink! A pszichénkben rejlenek, érezzük az adrenalin áramlását az ereinkben, amikor félünk: ez tesz bennünket képessé arra, hogy küzdjünk vagy meneküljünk. Érezzük a szerotonint és a dopamint az agyunkban, amikor boldogok vagyunk. Ez bátorít arra, hogy fenntartsuk ezt az állapotot. Bár szubjektívek, az érzelmeink nagyon is valóságosak. Higgyünk nekik! Ha úgy érezzük: Ez nincs rendben!, fogadjuk el, és vegyük észre, ez nem jó nekünk! Találjuk ki, pontosan mit érzünk, és próbáljuk megérteni, miért érzünk úgy.

Furcsa, hogy miért mondtunk igent, ha nem akartunk. Ezért végül szenvedünk tőle. Ne tegyük! Ne hibáztassuk magunkat! Ez a manipulátor jól kiválasztott motivációja: el akartuk kerülni a még nagyobb veszélyt: az olyan félelmetes érzéseket, mint a bűntudat, szégyen és szorongás.

Először is vizsgáljuk meg, miért döntöttünk úgy, hogy megtesszük, amit nem akartunk. Ha az, aki kért rá, olyan ítéletet mondott, hogy aki nem viselkedik bizonyos módon, az xyz (durva ítélet, akár néven nevezve), valószínűleg el akartuk kerülni, hogy xyz-nek nézzenek, bármi is legyen az.

Ez a manipuláció lényege: bűntudat, szégyen vagy szorongás keltése – és a manipulátor azt is megmutatja, hogyan kerülhetjük el. A manipuláció alanya úgy fog cselekedni, ahogy a manipulátor elvárja, akkor is, ha az kellemetlen számára, hogy elkerülje a nagy veszélyt: a bűntudatot, szégyent vagy szorongást.

Tehát a manipulátor bűntudatot, szégyent vagy szorongást kelt és megmutatja a viselkedést, amivel elkerülheted azt.

Hogy működik a manipuláció?

A manipulátor úgynevezett „manipulációs horgokat” használ. Mik lehetnek ezek? Valami, ami nagyon fontos nekünk! Valamilyen kielégítetlen szükségletünk, amiért bármit hajlandóak vagyunk megtenni, amit elvárnak – ez lehet szeretet, elismerés, elfogadás, összetartozás, biztonság … akármi.

Mik a manipulátor trükkjei?

Bármi lehet, ami bűntudatot, szégyent vagy szorongást kelt bennünk, olyan fájdalmas érzéseket, amiket nagyon el akarunk kerülni.

Íme néhány:

• bűntudatkeltés –„Ha szeretnél, megtennéd…” Ha tudnád, amit én tudok…”
• némaság- a kommunikáció vagy az érzelmek megvonása
• érvelés – meg kell tenned, mert…
• fenyegetés – fizikai vagy érzelmi
• rejtett zaklatás – folyamatos kritizálás
• betegség tettetése
• hatalom – parancsolgatás, követelőzés, utasítgatás
• kedveskedés –ajándék, szívesség, szolgálat – nem kelt negatív érzelmeket, de valamilyen cél érdekében adhatják

Hogyan fegyverezhetjük le a manipulátort?

Találjuk ki, mit akar nálunk elérni, vegyük észre a taktikáját, amit használ, és álljunk ellen, amíg ezt használja, vagy még tovább.

Példák:
1/ Ha valaki kiabál velünk, azt mondhatjuk: “Értem, hogy kiabálással akarsz meggyőzni, hogy mossak ki, de ez a taktika nem működik többé nálam. Nem teljesítek olyan kéréseket, amit kiabálva mondanak.”

2/ Ha valaki némasággal büntet: „Látom, hogy nem akarsz beszélni most velem. Elmegyek, és csinálom a dolgom (házimunka, edzés, séta…), szólj, mikor akarsz újra beszélni velem!”

3/ Ha valaki bűntudatot akar kelteni bennünk, nem kell vitatkoznunk vele, mert csak jobban belemélyedünk a témába. Maradjunk csöndben, és mondjunk nemet. Ha nagyon szeretnénk válaszolni, azt mondhatjuk: „Értem, hogy azt szeretnéd, hogy menjek el a vasárnapi misére, de most vasárnap nem megyek.”

Hogy fegyverezzünk le egy manipulátort a munkahelyünkön?

Nehéz lehet, ha a manipulátor a főnökünk, és a karrierünk rajta múlik. Ilyenkor nem jó stratégia egyszerűen ellenállni a kéréseinek. A tetteink azon múljanak, hogy ő milyen taktikát alkalmaz.

Az első és legfontosabb, hogy megértsük, mi történik. Azért kritizál folyton, hogy több erőfeszítésre, hosszabb munkaidőre késztessen túlórázás nélkül? – Akkor nem kell aggódnunk: ez nem a munkánk kritikája, hanem egy eszköz a kezében, hogy motiváljon. Tegyük, amit helyesnek érzünk, olyan mértékig, amíg azt helyesnek érzzük. Például: ha a munkaidőnk 4-ig tart, akkor menjünk el 4-kor, attól függetlenül, hogy mennyi feladat maradt elvégezetlen. Jobban tesszük, ha nem toljuk ki a munkaidőt irreális elvárások miatt. Tegyük a dolgunkat a lehető legjobban a munkaköri leírásunk szerint, és ennyi! Semmi túlvállalás!

Vannak emberek, akik klikkesednek és szövetkeznek mások ellen? Figyeljünk fel a taktikájukra, és ne dőljünk be nekik, amikor új pletykákat mondanak a közeli kollégánkról. Ő sem jobb vagy rosszabb másoknál, csak a manipulátorok ellene akarnak fordítani. Ne tegyük meg nekik ezt a szívességet! Nekünk és a többieknek is van választásunk. Keressünk szimmetrikus, együttműködő kapcsolatokat azokkal, akik nem alkalmaznak manipulációs taktikákat!

Van olyan kollégánk, aki felhasználja a vonzerejét, hogy elérje, amit akar? Ne hagyjuk magunkat!
Általában, ha érzelmileg nem vonódunk be, az sokat segít. Ha észrevesszük, hogy arra használja a manipulatív eszközöket, hogy rosszul érezzük magunkat, könnyebben kivonhatjuk magunkat belőle. Ez nem minket minősít, ez az ő akaratáról szól.

A magabiztosság segít a manipulátorral szemben?

Mindenképpen! A manipuláció önkényes szabályokon keresztül működik: „a jó feleség” „ a jó állampolgár”, a” a jó gyerek”, „ a jó kolléga” így vagy úgy viselkedik. Vegyük észre! Nincsenek univerzális szabályok ezekre a szerepekre! Amit elvárnak tőlünk, az mindig az, amit a manipulátor éppen akar, de úgy adja elő, mint olyan közismert szabályt, amit milliók követnek. (Nem vállalja a felelősségét, hogy ő akarja tőled…)
Itt jön a magabiztosság. Legyünk tudatában a jogainknak! Állítsunk fel határokat! Tudjuk, hogy mi vagyunk a saját viselkedésünk egyetlen bírája! Tisztázzuk a saját akaratunkat és szükségleteinket! Képviseljük az akaratunkat és a szükségleteinket csöndes, határozott módon.

Akkor a manipulációra csöndesen és határozottan válaszolhatunk (nem számít, mit tenne egy jó feleség, állampolgár, vagy barát): „Nem megyek moziba ma este.” “Ma 4-ig maradok az irodában.” “Én most nem veszek részt ebben a jótékonysági akcióban.”

Mi a manipulációs kritika?

Minden kritikát lehet manipulációs céllal használni. Ha úgy érezzük, hogy elítélő, felsőbbrendű, lekicsinylő, akkor valószínű, hogy manipulatív. A kritizáló fél sokszor felsőbbrendűséget akar érezni a mások kárán. Ez kétféle módon befolyásol. Először: valószínűbb, hogy követni fogjuk a kritizáló utasításait, hogy elkerüljük a kritikákat. Másodszor: elvárják, hogy túlkompenzáljuk a hibánkat.

 Hogy tudjuk megakadályozni, hogy a manipulatív emberek befolyásoljanak érzelmileg?

Ez fokozatosan fejlődik és gyakorlással egyre jobban megy, de eleinte meglehetősen nehéz feladat. Először is: a jogos felháborodás örökké megvan, és ez teljesen normális, ha valaki a jogainkat megsérti. Ez az érzés még szükséges is, mert ebből tudjuk, hogy valaki megsérti a jogainkat. De hogyan ne reagáljunk intenzív érzelmekkel a bűntudat—szégyen-szorongás keltő folyamatra? Legyünk a tudatában annak, mi történik! Nem azért keltenek bennünk ilyen fájdalmas érzéseket, mert tényleg olyan rosszak, ostobák, bűnösök, hálátlanok és erkölcstelenek vagyunk, vagy tényleg hiányzik belőlünk valami, hanem arra használják ezeket az érzéseinket, hogy befolyásoljanak. Az egyik legfontosabb lépés, hogy belássuk, ennek semmi köze a valódi természetünkhöz. Ez egy eszköz a kezükben, tehát nem kell komolyan magunkra vennünk.

Tanuljuk meg leküzdeni a maradék kellemetlen érzéseinket. Igen, néha kétségeink vannak, hogy többet kellene tennünk, vagy még kevesebbet. Néha nem vagyunk biztosak abban, kinek van igaza, és ki téved. Amíg ezt el nem döntjük, tanuljunk meg együtt élni egy kis bűntudattal, szégyennel vagy szorongással.

Az érzések azok érzések. Nem többek és nem kevesebbek.

Naderi Szima