A nagy egész szeretete - Spirituális gondolkodás - Spirituális lélek - Cikkek katalógusa

Ha csak azt tartjuk szem előtt, hogy szexuális életünk különböző epizódjai hogyan teljesedhetnek ki az orgazmus csúcspontján, akkor csupán egyetlen láncszemre öszpontosítottunk a tudat különböző szintjeinek hosszú sorából. Így az orgazmus, az extatikus állapotok és a misztikus érzelmek közötti határokat rosszul határozzuk meg. A misztikus érzelmeket "a nagy egész iránti szeretetként" értelmezhetjük. Ezért helyénvaló, hogy a szeretet tudományos vizsgálatába belefoglaljuk a misztikusnak tekintett érzelmi állapotokat is. A naplementekor a tengerparton tapasztalható "óceánérzés" az ilyen érzelmi állapotok egyik példája. (én a szélben szeretek tárt karokkal állni itthon a teraszon mikor senki nem látja) A misztikus érzelmek nagyobb valószínűséggel jönnek létre olyan helyzetekben, mint pl. a sötétség, a magány és a csend..A művészi tevékenységek, vagyis azok a fortélyok, melyeket, az emberek arra használnak, hogy két agyféltekéjüket harmonizálják - misztikus érzelmeket idézhetnek elő (tapasztalom, szárnyal a lelkem írás közben!) Bármilyen művészi tevékenységnél a technika, - melynek alkalmazását épp a neokortex teszi lehetővé- egy olyan funkciót szolgál, melyet viszont a régebbi agyi struktúrák kontollálnak. A zenész technikája lehetővé teszi, hogy érzelmeket közvetítsen a hangok által. A festő viziális jelzésekkel tud érzelmeket közvetíteni. A költészet a kommunikáció bonyolult formája, a nyelv -szavak- segítségével fejez ki érzelmeket. (ezek mind közvetítések) A táncos technikája, a test mozdulataival és a ritmus segítségével kelt érzelmeket. A gasztronómia az emésztés funkcióihoz kapcsolódik, a parfümkészítő művészete pedig a szaglásunkhoz, az erotika a párosodás ösztönéhez. Nincs olyan funkció mely ne képezhetné a művészeti tevékenység alapját, és minden művészi tevékenység képes olyan finom vagy erőteljesebb érzelmeket kelteni, amelyeket misztikus élményként élhetünk meg. (...) A misztikus érzelmeknek végtelenül sok fajtájuk van, kezdve az összetettebb érzelmi állapotok diszkrét misztikus színezetétől a tiszta és intenzív "csúcsélményig". Mivel a csúcsélményről igen sok kultúra beszámol, sok más elnevezés is létezik. "kozmikus élmény", "misztikus egyesülés", "megvilágosodás", "nirvána", misztikus extázis". Richard Buke a század elején 43 kozmikus tudatállapotot elemzett, és azonosította jellemző vonásaikat. Későbbi pszichlógusok mint pl. Arthur Deikman megerősítették Buke következtetéseit. Az élmény hirtelen teljesedik ki, és a csúcspontról mindíg gyors visszatérés tapasztalható az alaphelyzethez. A csúcsélménynek az a jellemzője, hogy az ember tudatára ébred annak, hogy: Minden az Egyben és az Egy a Mindenben - és megtapasztalja az időtlenséget, mely a halhatatlanság érzetét is magában foglalja. A csúcsélmények passzív jellegűek, -vagyis a misztikus úgy érzi, mintha saját akarata fel lenne függesztve, mintha nem is saját ereje tartaná. Érdekes módon ez a passzivitás a végtelen béke érzéséhez, valamennyi teremtett lény szeretetéhez és a végtelen jóság megéléséhez kapcsolódik. Csaknem mindíg megemlítik a szubjektív fényt vagy megvilágosodás fogalmát. Visszatekintve az ember úgy érzi, hogy a valóság teljességét tapasztalta meg. Tény hogy a misztikus élmények átadása nem könnyű. Sok miszikus vonakodott beszámolni tapasztalatairól, mert úgy érezte szavakkal nem kifejezhetőek. Ezt illusztrálja Aquinoi Szent Tamás a "Summa Theologica" szerzőjének beszelmolója egyik kozmikus élményéről: "Azt láttam meg, amitől minden, amit addig leírtam és tanítottam jelentéktelennek tünt. Véget értek írással töltött napjaim." Néha sokkal érzékletesebb leírást tudnak adni a misztikus környezetében élő emberek. Megfigyelik hogyan alakul át egy személy, akinek igazi kozmikus élménye volt. Leírásukban sokszor használják a "bájosabb", "vonzóbb", sőt a "karizmatikusabb" jelzőt. A csúcsélmény sok ember életében csak egyszer fordul elő, másoknál ismétlődhet. Amikor valakinél ez gyarkan fodul elő akkor azt modják: a "megvilágosodottak életét éli." Fiziológia: (...) A Müncheni Ingrid Mueller szerint az extatikus sámáni transzállapotot specifikus horonális változás jellemzi, mely meglehetősen különbözik minden más módosult tudatállapottól, beleértve a hipnotikus transzállapotot is. A kortizol, az adrenalin, és a noradrenalin szintje rövid időre megnő, majd hirtelen leesik, míg az endorfinok szintje emelkedik. Az alacsony vérnoymás és a felgyorsult pulzus magyarázza, hogy a sámánok miért mondják, hogy transz közben meghalnak. Ezenkívül igen lassú másodpercenként 6-7 ciklusból álló agyi hullámok regisztrálhatók.