Érdekes példa, az ókori görög kultúrából az a jelenség, ahogy kiválasztották a fiatalokat egy adott szakmára. Megnézték, hogy miben voltak a legtehetségesebbek, legelszántabbak és arra nevelték őket. Nem véletlen, hogy a régi időkből az arányokhoz képest is lényegesen több zseniális embert ismerünk, olyanokat, akik korszakalkotó felfedezésekre jutottak.

 

Manapság ez nem történik meg. Így sok fiatal férfi, kikerül legjobb esetben egy diplomával a kezében az utcára, majd fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele, hiszen emberi kapcsolatai terén kritikán alul teljesített, és valójában nem is az a papír van a kezében, amire vágyott.
Ennek felismerése jelent csak igazán nagy kudarcélményt. De 25-26 évesen, mikor már a legtöbb férfi elkötelezte magát egyetlen nő mellett, nem sok eséllyel tud módosítani az általa járt úton.
Miért is tenné meg? Az ősei sem tették meg. Így még kevesebb esélye marad a változásra.
A személyiség struktúrái egyre inkább erősödnek, és merevvé válnak, és ezáltal azok az elhárító mechanizmusok is, amik az adott személyiséget védik.
A lelki önállósodás, a szülőktől való függetlenedés a gyermekkora jellemző szülőhöz-kötődés erős szálainak meglazítása, a róluk való érzelmi leválás és a kapcsolat felnőttes jellegűvé való alakítása. Az a serdülő, aki nem tud, vagy nem akarja gyermekkorára jellemző érzelmi kötődését lazítani, megreked a személyiségfejlődés alacsonyabb szintjén, így nem igényli, vagy nem képes vállalni az érzelmi kötődést másokhoz. Ennek is többféle típusa van, úgy, mint: természetes átnövés; kikényszerített önállósodás; túl korai önállósodás; sikertelen önállósodás.
A legrosszabb talán, az, mikor a gyermek egyáltalán nem tud önállósodni felnőtt korában sem és ezzel az utolsó lehetőséget is elveszti arra nézve, hogy egyszer talán majd egy nő vonzónak tartsa.
Ez rengeteg formában megnyilvánulhat, egy esetlegesen mégis elkezdődő partnerkapcsolatban, példának okáért abban, hogy a "szerelem" "asszimetrikussá" válik, mert az érzelmileg még nem teljesen önállósult partner a szülőhöz való érzelmi viszonyát viszi át szerelmi partnerére. Ilyenkor mindkét fél mereven ragaszkodik a benne kialakult kapcsolatsémához. Vagy, ha mégis enged, akkor konfliktusba kerül önmagával, aminek folytán a partner érzelmei ambivalenssé válnak.
Mi is lenne szükséges ahhoz, hogy egy kisfiúból felnőttkorára egy vonzó férfi váljon, aki képes a női tudatalattira hatni, és vonzalmat ébreszteni?
Ez egy olyan kérdés, ami a mai modern fogyasztói társadalmunkban sajnos egyre inkább megvalósíthatatlanná válik.
Egész egyszerűen a férfiak minimális százaléka képes olyan életstílust építeni, amivel biztosítja partnerének az anyagi és érzelmi biztonságot, ezzel együtt izgalmas életet él, amiben folyamatosan megjelennek olyan elemek, amik nem hagyják, hogy a kapcsolat az elsivárosodáshoz vezessen.
A stabil szexuális életű emberek általában sokkal jobb és gördülékenyebb emberi kapcsolatok építésére képesek, kevesebb felesleges indulattal, bár érdemes azt is megemlíteni, hogy nagyon sokan a szexet a feszültség levezetésére használják, úgy, mint például az alkoholt.
Vannak férfiak, akik szexuális teljesítményükben látják valódi erejüket, és mindent megtesznek azért, hogy ilyen téren a lehető legjobban teljesítsenek, potencianövelőket szednek közösülés előtt, bár azt elfelejtik, hogy a nők a személyiségük miatt akarnak majd velük újra találkozni, nem a lepedőakrobatikus képességeik miatt.
Persze, ehhez azért hozzá tehető az is, hogy egy nagyon rosszul elsült szeretkezés, ami miatt a férfi szégyenérzetet érez magában, a nő szemében is valahol egy értékcsökkentő dologgá válik.
Azonban, ebben a mondatban, megint volt egy kulcsszó: "minden azon múlik, hogy a férfi pontosan mit érez az adott dologgal kapcsolatban."
Tegyük fel, mondjuk egy szeretkezés alkalmával a pasinak korai magömlése van. Ilyenkor emiatt kudarcot érez magában, a nő próbálja bizonygatni számára, hogy ez nem fontos, de látja a nő segítő reakciójából, hogy empatikusan átvette a férfi állapotát, ez még jobban hat rá és teljesen beleéli magát abba, hogy ő szexuális szempontból alkalmatlan.
Velem is előfordult már, lehúztam az óvszert, felmutattam, majd a következőt mondtam: "Na, látod, mennyire tetszel!"
A reakció egy nevetés volt. Együtt nevettünk a helyzeten, a kudarcélmény helyett.
Teljesen más hatást lehetne vele elérni, mert a hölgyben is egy pozitív élmény maradna meg az adott férfival kapcsolatban. Egész pontosan az, hogy "Na, ez a pasi fel meri vállalni a hibáját is, valószínű, akkor sok pozitív tulajdonsága is van, ha ezt meg meri tenni."
Csak egy olyan férfi tudja felvállalni a hibáit, aki tisztában van az értékeivel is.
Tény, hogy változtatni és változni mindig el lehet kezdeni, azonban a személyiség és ezzel együtt az ezzel együtt járó elhárító mechanizmusok minél merevebbé válnak, ez annál nehezebb feladat.
Kezd el még most!

 

Írta: Lázár Gergely