Vincent van Gogh (1853-1890) excentrikus személyiségű, hullámzó hangulatú ember volt. Életének két utolsó rendkívüli évében rekurráló pszichotikus epizódok gyötörték, majd 37 évesen öngyilkosságot követett el
A kisszámú adat és bizonyíték ellenére eddig már több mint 150 orvos állított fel és állapított meg a festővel kapcsolatban zavaróan nagyszámú diagnózist és betegséget.
Henri Gastaut egy 1956-ban kiadott, a művész életével és egészségi állapotával foglalkozó tanulmányban Van Gogh élete utolsó két évében a legfontosabb betegségnek a temporális lebenyi epilepsziát tartja, amit egy korai limbikus károsodás jelenlétében az elfogyasztott abszint precipitálhatott.
Lényegében Gastaut igazolta azt a diagnózist, amit eredetileg azok a francia orvosok állítottak fel, akik kezelték Van Goghot.
Mindemellett Van Gogh korábban már átesett két, egymástól független reaktív depressziós epizódon is, és kórtörténetében egyértelmű, bipoláris zavarra utaló jelek is szerepelnek.
Mindkét depressziós epizódot hosszabb, energiában és lelkesedésben gazdag időszak követte, ami elsősorban evangelizátori, de művészi tevékenységében is megnyilvánult.
Az "American Journal of Psychiatry" című lapban olvasható írás a művész komplex betegségének jobb megértése céljából összefoglalja és elemezi Van Gogh életének fontosabb részleteit és levelezését
