Az örök kérdésről mindenki más véleményen van. Olyan ez, mintha azt kérdeznénk, hogy vannak-e ufók, szellemek. Akik látták, megtapasztalták, érezték, azok állítják, hogy van, mások határozottan tagadják.

Ahhoz, hogy biztonsággal választ tudjunk adni, nem árt tisztázni a barátság szó jelentését. És innen megérthető, hogy mivel mindenkinek mást jelent a barátság fogalma, így ahány ember, annyit képzel a férfi-nő barátság lehetőségéről.

Karinthy Frigyes frappánsan összefoglalta:
"Létezik-e férfi és nő között igaz barátság? Ha igen, akkor miért nem?"

Ha magát a barátságot nézzük, a férfiaknak aránylag sok haverjuk, cimborájuk van, de igaz barát, akivel mélységében is beszélgetnek, abból kevés. A nők ezzel szemben képesek több barátnőt is maguk köré gyűjteni, akikkel lelki mélységekbe mehetnek teljesen nyíltan és őszintén. Hogy miért vágynak mégis a férfiak barátságára? Talán azért, mert egy idő után bármelyik jó barátnőségbe belecsúszhat rivalizálás, konkurálás, valami féle féltékenység. Egy ellenkező neművel ez sosem fordul elő, sőt olykor üdítő lehet, ha a sok lelkizés után végre mélyen szántó beszélgetéseket folytathat valakivel. És a férfiak miért vágynak egy nő barátságára? Talán azért, hogy megerősítsék énképüket, hogy milyen klassz, hogy mindig vannak jó meglátásaik, és milyen széles az érdeklődési körük. Ugyanis egy női barát szinte mindig visszacsatol és elismeri ezt és különben meg nagyon jól tud figyelni. Hiszen akár bevallják, akár nem, minden férfi vágyik odafigyelésre, megértésre, amit nem biztos, hogy a haverjaiktól kaphatnak meg.

Nagyon sokszor az ellenkező nemű barátok azért keresik egymás társaságát, hogy megértsék a másik nem "működését", együtt keressenek válaszokat világmegváltó kérdéseikre, hiszen a problémák nagy része abból származik, hogy a két nem eltérő tulajdonságokkal rendelkezik.
Rendszerint nem túl stabil lelkiállapotban, válságok idején jellemzőek ezek a mély beszélgetések férfi és nő között. Amint kiegyensúlyozott párkapcsolat kezd kialakulni, a felek társuk irányába fordulnak, rendszerint 100%-ban és ilyenkor a jó barát a fiók mélyére kerül, egészen addig, amíg fel nem üti fejét egy hullámvölgy, akikor meg kell beszélni egy "értő" baráttal a viselkedés vagy történés okait.
Ilyenkor örül újra egymásnak férfi és nő és töltenek hosszú órákat azzal, hogy megpróbálják kitalálni, hogy csak általánosságokat ismerve a konkrét helyzetet értelmezzék. Aztán mivel az nincs ott, akiről beszélgettek, így a valós okokat sem értik meg, de kialakul bennük egy jó érzés, hogy milyen fantasztikus, hogy számíthatnak barátjukra, aki annyi mindent tud a saját neméről stb. :)

Tapasztalataim szerint teljesen sosem zárható ki a vonzódás az ellenkező nemű barát irányában. Rendszerint ezek hullámokban jön elő és nagyon ritkán egyszerre, így hosszú időn keresztül fenntarthatóak ezek a barátságok. A felek, ha érzékelik is a vonzódást vagy elnyomják, vagy vicces formában adnak hangot róla, pontosan azért, mert félnek, hogy nem lenne viszonozva érzésük és semmiképp sem szeretnék elveszíteni a másik barátságát.

Időszakosan, ha az egyik barátnak intenzívebb figyelemre, szeretetre, odafigyelésre van szüksége, megengedi, hogy átlépjenek határokat, de rendszerint amint megerősödik a lélek, azonnal visszaszorítja a jó barát szerepébe a másikat. Főleg erős egoizmussal rendelkező személyek csinálják ezt gyakran, anélkül, hogy tisztában lennének, hogy barátjuk lelkében micsoda káoszt generálnak. Azt hisszük, hogy a másik is pont ott tart érzelmi hullámzásában, ahol én és nem is feltételezzük, hogy többet gondol bele az új felállásba, mint kellene.

Legjobban akkor működnek férfi-nő barátságok, ha egy szép és építő szerelem elmúltával még mindig látják egymásban az embert, igénylik egymás gondolatait, odafigyelését, kérdéseit. Természetesen ez az állapot nem jön azonnal a szakításkor, a gyászidőszakot mindenki megszenvedi, de annak elmúltával keresni kezdik a volt társukat, akinek már teljesen más szerepeket osztanak le.
Hogy van-e ennek létjogosultsága? Párkapcsolatoktól függ. Mármint az új kapcsolatoktól, új társaktól. Megfelelő érzelmi intelligenciával ez nagyszerűen kezelhető, tiszteletben tartható, hogy a társunk szabad, önálló döntésekkel rendelkezik. A kevesebb önbizalommal rendelkező társak örökösen bizonytalanok, a múlt árnyait üldözik, semmilyen módon nem tudjuk tolerálni ha társuk barátsággal fordul a múlt irányába.

A megfelelő önértékeléssel és pozitív énképpel rendelkező emberek sosem élik meg szenvedésként, ha szembekerülnek a párjuk múltjával, mert tisztában vannak a jelen súlyával és a saját értékeikkel. Tudják, hogy a múlt a megfelelő helyre került.
A társunk korábbi párja iránti fokozott érdeklődés a kapcsolat első időszakára jellemző, de ha egy építő és egyenrangú szerelem részeseivé válunk, szinte automatikusan elfelejtjük a múltat, ami ráadásul pont azért vált múlttá, mert hiányzott belőle valami, nem volt kölcsönösen értékes a feleknek, hiszen nem maradtak együtt. Ha stabil az énképünk, tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel és a hiányosságainkkal, de soha nem azokra fókuszálunk. Akik időt pazarolnak a régi társ utáni nyomozásra, azok saját bizalmatlanságukat erősítik, ezzel szemben, ha nem tulajdonítanak jelentőséget a volt kapcsolatnak, nem is fog hangsúlyt kapni.

Megfigyeléseim szerint, ha az új kapcsolat stabil, mély érzésekre építkezik, akkor semmi szükség bizonytalanságra, küzdelemre a múlttal szemben. Ugyanis a régi felek már lejátszották a férfi-női szerepeket, a vonzalom elmúlt, kiszerettek egymásból, sebeik begyógyultak, rózsaszín szemüveg nélkül már látják a másik hibáit, amit a kapcsolatban nem akartak látni stb. Ilyenkor semmi más nincs csak két ember, akik egykor lelki társakká váltak, és a szerelem végeztével sem múlt el ragaszkodásuk az EMBER irányában. Úgy tapasztalom, ha az új kapcsolat egy építő, stabil lelki kapcsolat, akkor a szerelem mellett egy barátság is kezd kialakulni, így a szerelmesek szabadidős programjaikból sokat egymással osztanak meg, ahogy gondolataikat is. Ha pedig így van, akkor az új szerelem-barátságok kitöltik a szabadidő nagy részét, így automatikusan egyre kevesebb idő marad a régi barátságokra, egyre kevesebb az a felület, ahol a két ellenkező nemű találkozik, gondolatot cserél. Egy bölcs társ pedig a havi, kéthavi beszélgetéseket sosem bírálja, hiszen nagy valószínűséggel önmagának is megszavazza ezeket...

Hegedüs Erika
életvezetési tréner, coach