A sikert minden korban elérendő célnak tartották, noha nem mindig ugyanabban keresték. A száz évvel ezelőtt, vagy akár még a pár évtizede is győzelemnek tekintett dolog most idejétmúltnak, túlhaladottnak tűnhet, más célok váltották fel a régieket. Csak egyvalami változatlan: a siker utáni vágy, a győzni akarás, a törekvés arra, hogy megbecsültek és elismertek legyünk.

Kétségtelen, hogy mostanában a győzelmet a társadalmi presztízs és a vagyon határozza meg, és ezekből származnak a presztízst növelő további lehetőségek is.

Nem meglepő tehát, hogy a fiatalok ilyesféle sikerekre törnek, ha vinni akarják valamire a társadalomban és el akarják kerülni, hogy a „senkik” hosszú listájára kerüljenek. Mostanában a jövőt ebből a nézőpontból vizsgálják: a pályaválasztást az határozza meg, hogy az adott szakma mennyire segíti elő a hatalom megszerzését és a meggazdagodást. Egyre több az olyan pálya, amely mellett a gyors és biztos siker, a szilárdan és tartósan birtokolható társadalmi rang reményében döntenek. De nem mind arany, ami fénylik.
Ha ezek valóban a győzedelmes élet jellemzői lennének, sokkal több boldog ember élne a földön, feltéve, ha a győzelmet és a boldogságot nem tekintjük két különböző dolognak.

Talán a győzelem más formáiról is el kellene gondolkodni, amelyek még ha eltérnek is a szokványostól, mégis hatékonyabbak.

Az egyik nehézség, amelyikbe mindannyian beleütközünk, hogy a megszerzett dolgok törékenyek, a tartósnak hittek gyorsan elmúlnak, a biztosnak tűnők szertefoszlanak.

A sikerrel is pontosan ez történik: olyan sikerre van szükségünk, amely még ha kicsi is, nem kezd azonnal halványulni, és legalább csöppnyi elégedettséget és békét ad.

Ezért leírunk néhány egyszerű tanácsot, amelyek segíthetnek abban, hogy emberibb, tartósabb, álmainkhoz és törekvéseinkhez jobban igazodó sikereket érjünk el a legkülönbözőbb területeken.

Világos, hogy puszta álmodozással az ember nem arat semmiféle győzelmet. Cselekedni kell, akaratlagosan és kitartóan. Kerüljük az öncélú cselekvést, helyette tegyünk megfelelő és célratörő lépéseket.

Az „ismerd meg önmagad” régi tanácsa nem idejétmúlt. Aligha tudnánk jól elvégezni egy munkát, ha nem tudjuk, kik vagyunk, milyen képességekkel és lehetőségekkel rendelkezünk. S ha megismertük őket, tovább kell erősítenünk azokat magunkban oly módon, hogy önmagunk és mások számára is hasznos munkába fogunk.

• Végezzük jól minden vállalt munkánkat, nemcsak az esetleges jutalom miatt, hanem a jól végzett munka öröméért is. Legyünk elégedettek az eredményeinkkel, ugyanakkor sohase álljunk meg, igyekezzünk teljesítményünket egyre magasabb szintre emelni.
• Ne engedjük, hogy a nehézségek megtörjenek, még ha súlyosnak is tűnnek. Ehelyett erősítsük képzelőerőnket a kiutak és a megoldások keresésével. Intelligenciánk és akaratunk próbájának fogjuk fel a nehézségeket, és még ha kudarcot is vallunk, a bukásokat új kezdési lehetőséggé alakítsuk.
• Tanuljunk meg élni a lehetőségekkel. Az élet tele van lehetőségekkel, de ha csukott szemmel járunk, nem látjuk meg őket. Ha bezárkózunk ellentmondásainkba és állandóan azokon rágódunk, elgyengülünk és nem tudunk kikerülni ebből az ördögi körből, mert nem is vesszük észre a látszólagos labirintus kínálta ezernyi kijárati lehetőséget.
• Szeressük az embereket, mert ez a legjobb módja annak, hogy megértsük őket. Felszabadultan és nemeslelkűen segítsünk másokon, mert ez a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
• Keressük az élet értelmét, és igyekezzük megtalálni saját életünk értelmét is. Semmi sem történik véletlenül…
• Naponta tegyünk jobbá mindent, amit csinálunk, és a környezetünket is. Teremtsünk szépséget mindenütt; gyújtsunk fényt mindenhol, ahol vagyunk – kívül és belül egyaránt.
• Ha sikerül ezt a néhány tanácsot alkalmazni, magabiztos emberré válunk, elégedetté – már amennyiben szükségünk van erre. Akinek ezek az eredmények fontosak, az tényleg győzött. Még ha nem is ismeri el senki – mert a divat mást diktál –, azért az ilyen sikernek mindenki örülne.

Delia S. Guzmán