A férfiak nem következetesek, könnyen elfelejtik a lódításaikat, ezért hamarább rajta is kaphatók a hazugságaikon. A nőket inkább az érzelmeik vezérlik, szégyellik, ha nem mondanak igazat, és haragtartóbbak, ha becsapják őket. A másság legkézenfekvőbb magyarázata: a két nem agyműködése közötti különbség.

 

A nők agya sokkal több részletre képes figyelni, a testbeszédből, a hanglejtésből ki tudják következtetni, hogy a partnerük, a kollégájuk nem mond igazat, kamuzik. Ezzel szemben a férfiak többsége „egy ügyű", vagyis képtelen egyszerre több dologra koncentrálni, tehát nem könnyen veszi észre, ha megvezeti egy nő, de azt sem, hogy a másik már jó ideje egy szavát sem hiszi. A férfiakon sokszor azért nem látszik, hogy megviselte őket a lebukás, vagy az, hogy fény derült az igazságra (például valóban megcsalják őket), mert a „férfias viselkedés" kötelez: vagyis nem szívesen mutatják ki érzelmi-lelki problémáikat.
Ugyanakkor az is érdekes, hogy a manipulátorok és az úgynevezett extrovertált hazudozók többsége férfi, ezzel szemben az alkalmazkodási kényszerből elhallgatók, elferdítők, letagadók általában nők.
Hallgatok vagy mesékkel traktállak

A füllentés a legártatlanabb és leggyakoribb, valamint a legspontánabb hazugság.
Könnyen megbocsátjuk a megvezetésnek ezt a kegyes formáját, ha nem a becsapásunkat, hanem a megnyugtatásunkat szolgálja. Ilyen spontán apró hazugság, amikor a kérdésre: „hol vagy, mikor érsz haza?", a mobilon elért párunk azt válaszolja: „már úton vagyok", miközben a telefonba behallatszanak a munkahelyi háttérzajok.
A hazugság ugyancsak kíméletesnek látszó módja az elhallgatás. Ezzel nem a másikat védjük, hanem önmagunkat. Egy mostanában bemutatandó Neil Simon-darabban a férj csak néhány nappal a kirúgása után szólja el magát, hogy állástalan lett. Aki elhallgat valamit, az valamilyen előnyre, de legalább is valamilyen hátrány elkerülésére törekszik (az említett darabban a feleség indulatkitörését szeretné késleltetni, amíg lehet). Ugyancsak a hazugságkutatók derítették ki, hogy az elhallgatásnál mindkét nem-bélieknél a kímélet a legfőbb szempont.
A verbális, tehát szavakkal kimondott hazugságok legsúlyosabbja, amikor valaki egyik hazugságból a másikba menekül, csak hogy ne derüljön ki az igazság. Ismerek olyan házaspárt, ahol a férj rendszeresen szerencsejátékozik, ám asszonya éberségét mindig valamilyen jól kitalált, folytatólagos mesével próbálja „elaltatni".
Aztán ki ne ismerne olyan, krónikusan hazudozó pasit, aki sűrűn elkalandozik, miközben mindent megtesz azért, hogy kiruccanásait eltitkolja. Nemrégiben hallottam egy kívülálló számára vicces történetet. A férj bejelentette a felségének, hogy üzleti útra megy, vidékre. Hazatérvén szép, kerek mesével traktálta az asszonyt arról, hogyan is zajlottak le az üzleti tárgyalások. Másnap reggel az asszony megpillantotta a férjét a Körút másik oldalán, kéz a kézben egy hosszú combú szőkével. A feleség azon nyomban elővette a mobilját, és átvezényelte élete párját a saját „oldalára".
A lebukást nem követte nagy jelenet, csupán némi magyarázkodás arról, hogy miért nem kell egy ilyen egyestés kalandot komolyan venni... Az asszony már edzett volt ebben a párkapcsolati játékban, ezért ugyan nem ölelte a keblére hites urát, de tapintatosan kerülte, hogy emlékeztesse a bakira, hiszen tudta: olyan emberrel él együtt, akit a közértig sem lehet leküldeni, mert lehet, hogy két nap múlva tér csak haza, mindenféle kalandokkal feldúsított mesével.
A párkapcsolati válságok mediálásával foglalkozó szakemberek szerint az alapjában véve monogám típusú nőcsábászok - többnyire bizonyítási kényszerben és némi látens önbizalomhiányban szenvedő hímek - a biztonságot adó otthon falain belül készülnek fel a házon kívüli skalpgyűjtésre... Azért hazudoznak, csalnak, mert úgy vélik, ez a szabadságukat szolgálja.
Nekem is jó, sőt csodálatos!

Keveset beszélünk róla, de valódi hazugságnak számít az érzelmek színlelése is, különösen a párkapcsolatokban. Ebben a nők a nagy játékosok, amit elsősorban szexuális együttlét közben képesek előadni. A szexhazugság lényege: „hazudd azt, hogy neked is jó, sőt csodálatos!" Örömöt, kielégülést mímelnek, sőt ezt szavakkal is megerősítik, miközben a közelébe se kerültek. Sajnos, azért az igazságot nem sokáig lehet palástolni, és ebbe - ha az önbecsapás tartóssá válik a partner elvesztése miatti félelem miatt - a kapcsolat bukik bele.
Sokan tehát inkább a színlelést, a másik fél és önmaguk becsapását választják, ráadásul a pasik többsége meglehetősen nehezen jön rá az ilyen típusú hazugságra. Készséggel elhiszik, hogy maradéktalanul teljesítettek az ágyban. És itt mindkét fél belekerül a hazugságcsapdába. Az egyik továbbra is elégedetlen és kielégületlen, a másik pedig erről mit sem tudva, marad a magszokott „eszköztáránál".
A szexuális hazugságok közé tartozik az is, hogy ki, mennyi szexuális partnert vall be egy kezdődő kapcsolatában. A pasik többsége e tekintetben inkább a túlzó, a nők pedig inkább a mérsékelő álláspontra helyezkednek.
Ugyancsak a nemi étvágy gerjesztésére szolgáló hazugság a flört. Ebben a nők a jobbak, mert a pasik hamar a tettek mezejére lépnek, vagyis akiről úgy gondolják, alkalmas a partnerük féltékenységének, érdeklődésének felizzítására, azt le is fektetik. Ezzel szemben a nők többsége megelégszik párja/társa „cukkolásával".