A belső béke megtalálása

Az ember életében az egyik legfontosabb az, hogy megbékéljen önmagával. Ez valakinek könnyen megy de nagyon sokaknak ez komoly problémát okoz és szenvednek tőle.

Sokan rossz példaképet választanak és ehhez kapcsolódóan irracionális álmokat szövögetnek és ezt kivetítik a környezetükre is.

A baj leginkább ott kezdődik amikor ezek az emberek meg akarnak felelni ezeknek a helytelen példaképeknek, irracionális álmoknak, illetve embertársaikra is rá akarják húzni ezeket a téves képzeteket.

Rossz példaképekből van bőven mert a média állandó jelleggel termeli ki magából azokat az embereket akik mögött semmiféle érték nincs. A helytelen álmok nagy része is ebből indul ki. Önmagában a médiát okolni azonban komoly balgaság lenne, hiszen a rossz példaképek sorozata sokszor családi gyökerekhez vezethető vissza. Persze az oktatásnak is fontos szerepe lenne a helyes minták felmutatásában, de mint ahogy a tapasztalat mutatja ez a dolog nem funkciónál megfelelően.

Minden embernek szüksége, igénye van helyes mintákra és példaképekre, de amint fentebb írtam a forrás megválasztása sajnos az esetek többségében téves. A legszomorúbb az, hogy az egyén nem is tudná megfelelő irány mellett letenni a voksát, mert ezeknek a pozitív mintáknak a forrása döntően el van nyomva.

A másik hatalmas probléma, hogy a belső értékék és a külső értékek között a mai világban nagy az eltolódás és így a mérleg egyik oldala a külsőségek javára billent. Az ember spirituálisan könnyen alakítható egyáltalán nem statikus. Ezzel szemben fizikai megjelenésünk adott, természetes úton csekély mértékben formálható. Sajnos erről a tényről sokan elfeledkeznek és nem értik meg hogy sose fognak tudni megfelelni, vagy csak kis mértékben azoknak a helytelen külső értékeknek amelyeket követni akarnak. Sokan persze elhitetik magukkal, hogy például egy szépészeti beavatkozás megoldhatja a vélt hibáikat, de sok esetben ez a probléma átmeneti megoldás, mert a gyökereknél önmaga el nem fogadása áll.

Mi lehet a megoldás?

Szükséges, hogy az embernek legyenek olyan mesterei tehát példaképei akik valamilyen helyes/mértékadó értéket emberileg vagy szakmailag képviselnek és már bizonyítottak az életben. Minél több mestertől tanulunk annál szélesebb lesz az ismeretünk így bölcsességünk is fejlődni fog. (Itt mester/példakép alatt ne nagy szakállú távol-keleti bölcsekre tessék gondolni. Ilyen személy lehet például egy kőműves tanonc számára egy szorgalmas kőműves mester stb...)
Ehhez azonban az kell, hogy nyitottak legyünk a világra, és ne fogadjuk el feltétlen azt ami tálcán kínálnak fel nekünk, legyen bennünk egy kis egészséges szkepticizmus, kételkedés, hiszen az éremnek mindig két oldala van.

A legfontosabb feladat, hogy tanuljunk, tájékozódjunk. Ahhoz hogy jó és racionális célokat válasszunk, meg kell ismerni önmagunkat: értékeinket és hibáinkat és a környezetünket. Az értékek és a hibák feltérképezése nagyon nehéz és összetett folyamat, amit az embernek részben magának kell megtennie részben pedig külső segítségre is támaszkodnia kell. A legnagyobb kihívása ennek a folyamatnak, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Ehhez azonban az kell, hogy magunkkal szemben őszintének kell lennünk és be kell ismernünk kíméletlenül és lehetőség szerint objektíven a hibáinkat. Ez a folyamat egyik része. A másik része pedig, hogy hallgassuk meg barátaink, tanáraink, kollégáink, rokonaink kritikai észrevételeit. Nem kell feltétlenül ezeket elfogadni, de átgondolni mindenképpen. Persze a mai világban őszintének lenni nem igazán kifizetődő mert, társadalom a gyengeség jelének tartja. Pedig őszinteség nélkül sem magunk sem környezetünk sem képes fejlődést mutatni. A jó mesterek/példaképek azért fontosak mert objektíven megtudják ítélni a pozitív, negatív tulajdonságainkat és javaslatot tudnak adni hogy értékeinket hogyan kamatoztassuk, hibáinkat pedig miként korrigáljuk.

Végezetül fontos leszögezni, hogy a magunkkal való megbékélés nem azt jelenti, hogy teljesen magalkuvók leszünk!!!! Önmagunkkal való megbékélés az jelenti, hogy a megváltoztathatatlan dolgokat elfogadjuk olyannak, amilyenek és életünk végig törekszünk arra, hogy a megváltoztatható dolgok tekintetében folyamatosan fejlődjünk.

Ez egy nehéz, de járható út, amit sose késő elkezdeni.