 Miért vagyunk boldogtalanok?
A boldogtalanságnak, az elégedetlenségnek természetesen számos összetevője van, de a legfontosabb tényező: az akarat. Ha ugyanis a valóság és akaratunk nem egyezik, frusztráltak leszünk. Ha 50 kilósak szeretnénk lenni, de a mérleg álnokul a 80-as felé veszi az irányt, magunk alatt vagyunk. Ha szép, okos, kedves és felelősségteljes párról ábrándozunk, de balul sikerült netes randikra járunk, bizony a béka feneke alól tekintgetünk kifelé. Ha egy gardróbnyi cipővel lennénk csak maradéktalanul boldogok, de a számlák befizetésére is alig futja, valószínűleg nem érezzük túl jól magunkat. Ellenben ha 80 kilósok, szinglik és szegények szeretnénk lenni, örömmámorban úszhatnánk. Hol van hát a gond? Az akaratunkkal vagy a valósággal? Hajlunk arra, hogy az utóbbit hibáztassuk…
Teljesült az akaratom, tehát új akaratot teremtek
Ám az akarat sajnos olyan, akár a világegyetem, és a végtelenségig bír tágulni. Ha 50 kilósok lettünk, 48-ak szeretnénk lenni vagy épp új melleket csináltatnánk magunknak. Ha megkapjuk a szép, okos, kedves párt, legott meg akarjuk változtatni, és persze tragikus sirámokban emlékezünk a szinglilét szépségeire. Ha gardróbnyi cipőnkre szert teszünk végre, nyitunk egy újabbat a csizmáknak. S mindeközben folyton drukkolunk akaratunk teljesítéséért, szorongunk a kudarcok miatt, és amíg csak el nem érjük célunkat, úgy érezzük, mindenek lehetünk, csak épp boldogok nem. Pedig már tudhatnánk, hogy amint elérjük a kitűzött zászlót, máris egy újabb után loholunk. Akkor hát hol a boldogság? Abban a pár percben, amíg nem alakul ki az újabb vágy, s a régi beteljesülését élvezhetjük? És ha igen, érdemes azért a pár percért évekig kínozni magunkat?
Amit nem akarunk, teljesül?
Egyértelmű, hogy kitűzött célokra szükségünk van, és szükség van arra is, hogy megalkuvást nem ismerve, kőkemény akarattal menjünk végig az oda vezető úton. Csakhogy közben szabad nézelődni, szabad észrevenni a mellettünk elsuhanó tájat, szabad élvezni az utazást. Ehhez persze meg kell tanulni elfogadni magunkat: 80 kilósan, szinglin, néhány pár cipővel. És tudni, hogy lesz ez még jobb is, de most – most van. Nem folyamatosan a jövőn csüggő tekintettel taposni a jelen napjait, mert akkor semmit nem látunk a világból, semmit nem élünk az életből. És egy kicsit engedni a görcsös akaratból – talán már tapasztaltuk is a tényt, hogy mihelyt nem akarunk annyira valamit, teljesülni fog. Hogy miért van így? Kiszúrásból? Nem. Talán azért, mert mindaddig nem teljesül az akaratunk, míg meg nem tanultuk a leckét. Mert az akarat azért nem teljesül, mert még nem állunk rá készen. Nem lehetünk 50 kilósok, míg meg nem tanultuk, hogy kilóktól függetlenül szeressük magunkat. Nem lehet párunk, míg mi magunk nem szeretünk önmagunkkal lenni. Nem lehet gardróbnyi cipőnk, míg meg nem értettük, hogy mi az igazi érték. És akkor már nem is akarjuk annyira… és ezért teljesül.
Ha szárnyalni akarsz, előbb légy szabad!
Egyértelmű, hogy kitűzött célokra szükséA keleti bölcsek jól tudják ezt. Úgy tartják, hogy az akarat olyan, mint egy labda. Ha erősen fogod, és úgy akarod eldobni a labdát, sosem fog repülni. Ahhoz, hogy szárnyaljon, el kell engedned. Az ember persze fél megtenni, fél attól, hogy mi lesz, ha nem akarja majd annyira mondjuk megtalálni élete párját? Ha nem ül órákat a net előtt, ha nem méricskél leendő párjaként minden útjába kerülő nadrágot, ha nem jár minden nap más-más társaságba? Pedig a vágyak teljesülése általában „csak úgy” történik meg. Erre a keleti mesterek ezt mondják: volt már pozitív változás az életedben? Mondjuk feladtál egy rossz szokást vagy épp lefogytál vagy megtanultál egy idegen nyelvet? Ez csupán „elhatározással” történt. És ezt az elhatározást vajon akartad? Nem, egyszer csak „belédhasított a villám”: és most leteszem a cigit/lefogyok/héberül tanulok. Az élet is ilyen, mondják: hagyd, hogy folyjon a maga útján, vedd észre a jókat, vedd leckének a rosszakat, és légy hálás a tanításért, még ha most fáj is. Mert előbb-utóbb minden jóra fordul, és ami gond volt, holnap már elért cél – addig meg ne felejts élni és örülni az életednek!
YOUR TEXT GOES HERE
| | |
|
